Meddig jogos az önvédelem?
A legenda szerint egyszer megkérdeztek egy angol bírót, mit tegyenek, ha betörőt találnak a lakásukban késsel a kezében. Lőjék le - mondta a bíró. Egy magyar bíró erre - Kónya István, a Legfelsőbb Bíróság büntetőkollégiumának vezetője szerint - vélhetően azt mondaná: "Próbálják meg kideríteni, hogy kirabolni akarja önöket vagy megölni, és aszerint válasszanak egy arányos eszközt a védekezésre".
A Bűnügyi Védők Konferenciáján Kónya István és Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy-miniszter egyetértett, hogy ma sem a jogszabály, sem a bírói gyakorlat nem a megtámadottakat védi. Ha nem így lenne, mutatott rá Kónya, kevesebb ügyben kellene az LB-nek - igen gyakran négy-öt évvel az eset után - kimondania, hogy akiket korábban garázdaságért, súlyos testi sértésért, ritkábban gyilkosságért elítéltek, önvédelemből követték el tettüket.
Bárándy Péter egy a '70-es években történt esetet idézett fel. Kora hajnalban egy cigányprímást megtámadtak. Ütötték-rúgták, mire előkapta a bicskáját, és egyik támadóját megsebesítette. A prímást elítélték, mert késsel védte magát a puszta kézzel támadóktól.
Persze azóta a joggyakorlat változott. Kónya István ezt egy jogos védelemből elkövetett gyilkossággal példázta. Két férfit elraboltak, és összekötözve egy pincébe zártak, majd azzal fenyegettek, hogy megölik őket, ha nem kapják meg a kért váltságdíjat. A túszok kilátástalannak látták a helyzetüket. Végül egy alkalommal kikéredzkedtek a mosdóba, s ekkor az őrük kénytelen volt lazítani kötelékeiken. Ezt kihasználva egy hamutartóval leütötték, s egy csavarhúzóval leszúrták. Meghalt. A Legfelsőbb Bíróság többéves procedúra után felmentette őket, mert "nemcsak aktív támadókkal szemben alkalmazható jogos védelem, hanem azokkal szemben is, akik közreműködnek a megtámadottakat fenyegető veszély fenntartásában".
Az ilyen és ezekhez hasonló esetek elkerülésére javasolja a kormány a parlamentnek a jogos védelem szabályainak enyhítését. Például, hogy ne kelljen a megtámadottnak mérlegelnie, hogy védekezése arányos-e a támadással.
Kónya és Bárándy egyetértett, hogy a törvénynek (és a bírói gyakorlatnak) a megtámadott pártján kell állnia. Kérdés, hogy kiderül-e, ki a jogtalan támadó és ki az, aki jogosan védekezett. Kónya szerint ez ügyben a rendőrségi gyakorlat hagy kívánnivalót maga után. Egy verekedés esetén a nyomozó hatóság hajlamos mindenkit egy kalap alá venni, és csoportos garázdaságért eljárást indítani mindenki ellen. Pedig nem mindegy, ki kezdeményezte a verekedést, és ki volt a megtámadott. Azonban ez az esetek többségében a felületes nyomozás miatt már a bíróság előtt sem derül ki, s a bírónak nem marad más választása: mindenkit felment, mert nem állapítható meg, kit milyen felelősség terhel - vagy mindenkit elmarasztal garázdaságért.
A parlament előtt fekvő javaslat az eddiginél nagyobb lehetőséget ad a védekezésre, s kimondja: a jogtalan támadás kockázatát a támadónak kell viselnie. Bárándy szerint azonban vannak rejtett csapdák a törvényben. A jövőben lehetőség lesz például megelőző védelemre. Így bárki csapdát állíthat a kertjét megdézsmáló tolvajnak, a házát és az őt fenyegető rablónak. Azonban a védelemre használt eszköz nem lehet alkalmas emberi élet kioltására, és csak a jogtalan támadót veszélyeztetheti.
Bárándy rámutatott: 24 voltos feszültség is okozott már halált, ez esetben pedig a preventív védelem törvényi feltétele máris nem teljesül. Ráadásul a kormány javaslata eltörölné azt a szabályt, amely szerint bizonyos helyzetekben a bíró, ha bűnösnek mondja is ki a terheltet, büntetését korlátlanul enyhítheti. Így ha a jövőben egy csapdába esett betörő szívrohamot kap és meghal, a csapda felállítóját el kell ítélni, és még csak arra sem lesz lehetősége a bírónak, hogy a körülményekre tekintettel enyhítse a büntetését.
Kónya és Bárándy összességében egyetértett a kormány javaslatának céljaival, még ha egyes részleteiben nem tartották is egyöntetűen átgondoltnak. A kérdés elsősorban az, lesz-e elég bíró, aki majd a törvény szellemében meri is alkalmazni az új szabályokat.
