- Hogyan fogadta a hírt, amely szerint egy szélsőjobboldali csoport a Tettrekész rendőrségi szakszervezeten keresztül megkísérelt beférkőzni a rendőrség soraiba, hogy "leválasszák a velük szimpatizáló rendőröket"?

- Komolyan kellett vennem a hírt, amit az úgynevezett szélsőjobbos csoportokkal hírbe hozott szakszervezet időközben maga is cáfolt, még akkor is, ha elég hosszú ideje és alaposan ismerem a rendőrség szervezetét és védekezőképességét ahhoz, hogy tudjam: ez képtelenség. Önmagában a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete és a Jobbik Magyarországért Mozgalom megállapodása nem tartozik a védelmi szolgálat illetékességébe. Szerintem alkotmányosan aggályos, ha egyértelműen politikai megállapodást köt egy rendészeti területen működő érdekképviselet egy párttal, a szolgálatnak azonban csak akkor van dolga, ha a megállapodással az érintettek hivatali vagy katonai bűncselekményt követnek el, készítenek elő.

- Legalább 5300 hivatásos tagja van a Tettrekésznek. Ők a radikális érdekvédelemmel vagy a Tettrekész politikai irányvonalával azonosulnak inkább?

- A szolgálat nem gondolatrendőrség, nem feladatunk vizsgálni, hogy a rendőrök miért csatlakoznak egyik vagy másik érdekképviselethez. Persze köztük élünk és dolgozunk, így többé-kevésbé azért mégiscsak ismerjük a rendőrök nagy részének a véleményét. A határozottan radikális képviselet, érdekvédelem sokak számára vonzó, sokan ezzel azonosulnak. De a tagság döntő többsége abban már nem lenne partnere a szakszervezet vezetésének, ha valamilyen ködös pártpolitikai célokra akarnák ki- vagy felhasználni.

- Tapasztaltak akár a szélsőjobb, akár más irányzatok részéről törekvést a rendőrség befolyásolására?

- Az elmúlt négy és fél évben, amióta én irányítom a szolgálatot, nem. Persze a közbiztonság igen szenzitív terület, a közbeszéd fontos része, ezért a politikusok kiemelt figyelemmel kísérnek mindent, amit itt történik. Ez minden politikai formációra igaz. Egyikük sem lépte azonban eddig még át azt a határt, ami már aggodalomra adhatna okot.

- Meglehet, nincs is szükségük rá. Állítólag már megkezdődött a helyezkedés.

- Kétségtelen, hogy az esetleges kurzusváltás közeledtével a közigazgatás egészében érzékelhető egyfajta bizonytalanság. Ennek oka és magyarázata azonban nem a közszférában keresendő, sokkal inkább azokban a "külső" üzenetekben, amelyekből mind többet kapnak az ott dolgozók. Azt az én székemből nehéz megítélni, hogy megkezdődött-e a helyezkedés. Egy rendőr találkozása, informális vagy baráti beszélgetése egy politikussal, vagy az ő bizalmasával, szakértőjével, mindaddig nem tartozik a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatára, amíg valamilyen törvénysértés nem történik.

- Amíg nem ad át egy politikailag pikáns jegyzőkönyvet?

- Például. Tapasztalataink szerint az esetek többségében a "pikáns" információk nem valami konspirált összeesküvés keretében szivárognak ki. A rendőrök inkább kifecsegnek dolgokat. Fontosságukat, jól értesültségüket fitogtatva olyasmikről beszélnek mások előtt, amiről nem volna szabad. Nem egy adatgyűjtést végeztünk már azzal a gyanúval, hogy valaki pénzért adott el információkat, a végén azonban kiderült, hogy nem volt korrupció, csupán a kolléga túlságosan sokat fecseg.

- Milyen állapotban vannak a rendvédelmi szervek? Mekkora méreteket ölt a korrupció?

- Létszámukhoz, korábbi önmagukhoz képest is jó állapotban vannak. Persze, korrupt rendőrből, börtönőrből, vámosból egy is sok. A három testületnél csaknem 90 ezer ember dolgozik, s ezrelékekben mérhető csupán azoknak az aránya, akikkel foglalkoznunk kell. Más uniós tagállamok rendőrségeivel, pénzügyőrségeivel és büntetés-végrehajtásával összevetve sincs szégyelleni valónk. Kifejezetten jó a rendőri pályára jelentkezők kiválasztása, ellenőrzése. Ennek, s az olyan intézkedéseknek a hatására, mint az objektív felelősség bevezetése, vagy a készpénzben, helyben megfizethető helyszíni bírság megszüntetése, folyamatosan csökken a zsebre bírságolás. Kevesebb hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás és kényszervallatás miatt indul eljárás. Ugyanakkor mind gyakrabban találkozunk információ-kiszivárogtatással, szolgálati és államtitkok kiszolgáltatásával.

- Kik az elkövetők és kik fizetnek ezekért az információkért?

- Bűnszerveztek vezetői és tagjai, az őket képviselő ügyvédek, szakértők. Nagyon sokan vannak, akik örömmel fizetnek a bűnügyi információkért. A létük múlik azon, hogy időben értesülnek-e a hatóságok terveiről, arról, hogy mit tudnak róluk a rendvédelmi szervek, s ezért hajlandók esetenként igen mélyen a zsebükbe nyúlni. Az utcai járőrtől a rendvédelmi szervek legfelső vezetéséig minden szinten szükségük van "egy-két emberre", aki segíti őket. Nem szívesen beszélnek erről a szolgálatok, pedig tény: a szervezett bűnözés rendvédelmi támogatás nélkül nem igazán tud működni. Sokba kerülne egy drogcsempész szervezetnek, ha éppen akkor érkezne a szállítmánya a határra, amikor a legjobb ellenőrök vannak szolgálatban. A már lecsukott "keresztapák" üzletei sem virágoznának a főnök távolétében, ha nem jutna hozzá szinte bármikor egy mobiltelefonhoz.

- És ezt nem tudják azok a rendőrök, akik egyszerűen csak elpletykálják a testületük titkait?

- Elvileg tudniuk kell. A korrupciós helyzetek megelőzésének módszereit tanítják a Rendőrtiszti Főiskolán, de még a leendő tiszthelyettesek is kapnak belőle ízelítőt a szakközépiskolákban. Egy dolog azonban az elmélet, s egy másik a gyakorlat. Kell ahhoz némi rutin, hogy egy rendőr időben észrevegye, ha "kóstolgatják", ha beszéltetni próbálják, ha be akarják hálózni. Az efféle tapogatódzó beszélgetések alatt mérik fel az alvilág információgyűjtői, hogy a kiszemelt rendőr megvehető, zsarolható vagy megfélemlíthető-e? És van egy pont, ahonnan már nehéz visszakozni. Amikor már túl sokan mondott ahhoz, hogy ne legyen zsarolható. Egy tapasztalt rendőr időben kapcsol, és jelzi faggatóinak, hogy rossz lóra tettek, majd ír egy jelentést, hogy "bizonyos személyek ismeretlen céllal megpróbálták megkörnyékezni".

- Milyen bűnügyi információk szivárognak ki az alvilághoz?

- Szinte bármi. Pénzért egész akták megszerezhetők. Arra is volt már példa, hogy egy középvezető kenőpénzért félretett egy aktát, s ha mi nem lépünk, senkinek sem tűnt volna fel az ügy elévüléséig, és az elkövetők elkerülhették volna a felelősségre vonást. Máskor bizonyítékok tűnnek el, és előfordult már, amikor az alvilág számára fontos ügyben hatékonyan dolgozó nyomozót saját felettesei akadályozták meg a nyomozás sikeres befejezésében. Mindez nem túl gyakori, bár az efféle esetekből egy is több a soknál. Azonban ezek a korrupciós ügyek ezerszer veszedelmesebbek az utcai zsebre bírságolásnál. Kőkemény bűnözők úszhatják meg a büntetést, tanúk kerülhetnek veszélybe, az emberek bizalma veszhet el a nyomozó hatóságokkal szemben. El kell ismerni, a bűnügyi szolgálatnál meglévő korrupciós esetek felderítése számunkra is komoly kihívás. Itt ugyanis az ellenfeleink nem fiatal tiszthelyettesek, akik számos hibát vétenek. A bűnügyi korrupcióban jól képzett, a védelmi szolgálat munkáját és módszereit is alaposan ismerő, sok esetben vezető beosztású tisztek az ellenfeleink.

- Ha jó a morál, miért nem vetik ki magukból a korrupt rendőröket?

- Bár sokat javult a védelmi szolgálat és a rendvédelem kapcsolata, a rendőrök többsége mégis vamzernek érzi magát, ha a védelmi szolgálathoz fordul. Ugyanakkor tapasztaljuk, hogy a korrupt rendőröket kiveti magából a szervezet. Többnyire nem jelenti fel, de kiközösítik őket. Mi azt érzékeljük, hogy bizonyos emberekkel senki nem akar szolgálatba menni. Az efféle esetek mögött többnyire korrupciós ügyek húzódnak. Évi 200-300 feljelentést teszünk korrupciós cselekmények miatt, ezek egy jelentős hányadára efféle apró jelek alapján derül fény.

- Sok rendőrről hallani, hogy "megvette az alvilág". Kivizsgálják az efféle szóbeszédeket?

- Természetesen. Nemcsak a rendőrök által elkövetett bűncselekmények felderítése a feladatunk, hanem - a nevünkből következik - a tisztességes rendőrök védelme is. Az alvilág az utóbbi években előszeretettel próbálkozik a kemény ügyekben hatékony nyomozók lejáratásával. Ha nem sikerül megvenni, elterjesztik róla, hogy egy másik bűnszervezet embere, hogy drogozik, és így tovább. Egyszer kaptunk egy bejelentést, hogy az ORFK egyik munkatársa százezer forintért elintézi, hogy bizonyos ügyek "elhaljanak". A bejelentésben megnevezett rendőr azonban minden gyanú felett állt. Korábban ő nyomozott a bejelentő ellen egy ügyben, vélhetően így akartak bosszút állni rajta. Sajnos ma már a bűnszervezetek nem érik be ennyivel: évente 20-30 kollégát kell védelem alá helyezni, nemegyszer a családjukkal együtt, mert megfenyegették őket.

- Mi történik akkor, ha valakiről elterjed a hír, hogy korrupt, drogozik, összejátszik az alvilággal, majd önök kiderítik, hogy ebből egy szó sem igaz?

- A parancsnokát tájékoztatjuk a vizsgálat eredményéről.

- Ettől még a nyilvánosság szemében korrupt zsaru marad. Miért nem hozzák nyilvánosságra a vizsgálatuk eredményét?

- Ennek sok szakmai oka van. Azonban, ha az érintett kolléga becsületsértési pert indít a hírbehozója ellen, az eljáró bírónak átadjuk a dossziéját. Megjegyzem, a kollégák nem szoktak pereskedni. Hogy ez jól van-e így vagy sem, nem az én tisztem eldönteni. A többség úgy van ezzel, hogy a rendőri munkához hozzátartozik, hogy aki sikeres, azt előbb-utóbb megpróbálják lejáratni, s számukra az a fontos, hogy a testületen belül tudják, hogy tiszták.

Frankberger Ferenc: A szolgálat nem gondolatrendőrség