- Tudható, hogy egyéni körzetében nem indul újra 2010-ben, de az országos listán kaphat befutó helyet. Ott lesz Gál Zoltán a következő parlament szocialista frakciójában is?

- Már 2006-ban is én voltam talán a legidősebb, aki egyéni körzetben nyert mandátumot az MSZP-nek. 2010-ben hetvenéves leszek, én döntöttem úgy, hogy nem indulok egyéniben. Tudja, az elmúlt húsz évben voltam én kis ellenzéki frakció vezetője, nagy kormánypárt politikusa, házelnök, politizáltam nagy ellenzéki és szűk többséggel működő kormánypárti frakcióban. Csak ragadt rám valami ennyi idő alatt, úgyhogy a politizálással nincs szándékom felhagyni, a kérdés csak az, van-e rá igény az MSZP jelenlegi viszonyai között. Mivel a hatalmi technikáknak sem ismerője, sem részese, sem támogatója nem vagyok, ezért a jövőbeni szerepvállalásommal kapcsolatban bennem is sok a bizonytalanság. Egy embert biztosan tudok, akiben mutatkozik igény az én intenzívebb szerepvállalásomra: a másfél éves unokám. A nagypolitika után marad a nagypapaság.

- Az MSZP alapító tagjaként miként éli meg, hogy a párt népszerűsége ennyire alacsony?

- Volt már ilyen alacsony. Elvben nem is lenne furcsa, ha egy párt egymás után háromszor nem nyer választást, hiszen ez a modern politikában csak keveseknek sikerül. Egy párt hét-nyolc év kormányzás után óhatatlanul elkopik, az ellenzék törvényszerűen megerősödik, ez a demokrácia velejárója. A probléma esetünkben azonban több is, más is. Kétségtelenül sikeres volt az ellenzék totális, indulatokra építő populizmusa és karaktergyilkossága. A nagyobb baj saját mentalitásunkkal van. Változtatni ezen kell, mégpedig sürgősen, különben az MSZP elveszíti váltópárti jellegét.

- Mit ért rossz mentalitás alatt?

- A szekértábor-politizálást. Azt, hogy átláthatatlan személyi alkuk határozzák meg a párton belüli folyamatokat. Azt, hogy a tartalmi kérdéseket háttérbe szorítják a hatalmi technikák. Hogy felnőtt egy generáció az MSZP-ben, amely mindent megtanult és ellesett, amit már régen el kellett volna felejteni. Hogy miközben tökélyre fejlesztették a hatalmi fortélyokat, addig egy értelmes mondatot sem mondanak a tartalmi politikáról. Ennek a rossz gondolkodásmódnak a megnyilvánulása, hogy a párt egyes szervezetei az EP-kampány kellős közepén minden politikai erejüket lekötötték a listaállítással. Ne csodálkozzunk, ha közben nem maradt energiájuk kampányolni, mozgósítani. Ez az oka, hogy arról kezdünk méltatlan és sehová nem vezető vitát, hogy kinek, mikor kellett volna fölállnia három évvel ezelőtt Őszödön, meg hogy hol és milyen erővel tépjük meg az ingünket az elmúlt évek kormányzásáért.

- Ha nem így, akkor hogy?

- Négy dolgot kellene szerintem tenni. Megőrizni a váltópárti jelleget. A hatalmi politizálás helyett tartalmi politizálás kell, ezt jelenti a mentalitás-váltás. Harmadrészt: össze kell tudnunk egyeztetni a párt baloldali és modernizációs karakterét. Negyedikként: határozottan és egyértelműen szembe kell szállni a jobboldali populizmussal és a szélsőségekkel.

- Hogyan lehet megőrizni az MSZP váltópártiságát?

- Meg kell akadályozni, hogy a Fidesz önállóan vagy a Jobbikkal közösen kétharmados többséget szerezzen. Ez nem tenne jót Magyarországnak, nem tenne jót a demokratikus berendezkedésnek. Nincs kétségem afelől, hogy a Fidesz ilyen többség birtokában saját arcára formálná az alkotmányos berendezkedést. Ahhoz, hogy ezt képesek legyünk megakadályozni, kell most a stabilitás a kormányzásban, vagyis a válságkezelő kormány támogatása. Egy eredményes válságkezeléssel elszámolni képes párt kidolgozhat olyan választási stratégiát, amellyel elérjük, hogy az egyéni körzetek legalább negyedében MSZP-s jelölt nyerjen. Ha ez így van, akkor a jelöltállítást ehhez a stratégiai célhoz kell igazítani. Ez pedig annak kimondását igényli: a listaállítást azonnal fel kell függeszteni. Az eddig megismert listák arra jók, hogy hatalmi alkuk alapján néhányan bebetonozzák magukat, de nem alkalmasak a szavazatmaximálásra, nem szolgálják a magyar baloldal stratégiai érdekeit. Ezt a kérdést a július 4-i kongreszszuson sem szabad megkerülni.

- Ön szerint milyen tartalmi válasz adható az MSZP előtti kihívásra?

- Most azok látszanak személyi kérdésekben megkerülhetetlennek, akiknek csak egy céljuk van: rátenni a kezüket a listaállítás folyamatára. Ez politikának semmi, ebből egyetlen pluszszavazat sem származik. Ismétlem: először tartalom, majd utána az azt képviselni tudó személyek kiválasztása. Ma ezekre a tartalmi kihívásokra egyfajta válasz hallatszik: baloldali fordulat kell. Ez így kevés. Nem veszíthetjük el az esélyünket a közép megtartására vagy visszafoglalására. Újraépítkezni, kormányozni a társadalmi közép megtartása nélkül aligha lehet. Ezért állítom: a modernizációs karakternek és a baloldali karakternek együtt kell megjelennie a pártban, ennek alapja pedig az előző hét évvel való valódi szembenézés, de nem az ingtépés, hanem a megtett út reális vizsgálatának igényével. Nem hiszem, hogy azzal szerzünk támogatást, ha kényszeresen azt keressük, hogyan tudunk hamut szórni a fejünkre az elmúlt hét év miatt. Én inkább azt vizsgálnám, érvényesek-e a reformpolitika által kitűzött célok, melyek azok az eredmények, amelyek bemutatásával adósak maradtunk, mit nem sikerült végigvinnünk, hogyan kellene továbbhaladnunk. Az elmúlt időszaknak nemcsak az autópályák hosszában mutatkoznak ugyanis eredményei, hanem azokban a megkezdett reformokban, amelyek az egészségügy, a felsőoktatás, a közigazgatás vagy a feketemunka elleni harcban jelentkeztek.

- Hogyan lehet ennek alapján szembeszállni - például - a szélsőségekkel?

- A szélsőségekkel való szembeszállás nem történhet úgy, ha mi megpróbáljuk túlkiabálni a Jobbikot az általuk felvetett témákban. Tudom, hogy most sokan fogékonyak a leegyszerűsítő igazságokra, de mi nem lehetünk sem populisták, végképp nem vehetjük magunkra az előítéletesség látszatát. A romakérdés például nem közbiztonsági probléma, nem szociálpolitikai kérdés, nem oktatási vagy kulturális kihívás, hanem mindegyik együtt. Vagyis társadalmi sorskérdés. Kezelni sem lehet csak egyik vagy másik eszközzel, hanem mindegyikkel együtt. Nekünk, bármennyire népszerű lenne, nem lehetnek félbehagyott mondataink. Válaszaink csak a befogadás és a tolerancia alapján születhetnek. A populizmussal szemben a leghatékonyabb, ha elérjük, hogy 2010-ben ne juthasson kormányra olyan erő, amely titkolja programját, s nem ad konkrét, egyértelmű válaszokat. Ezt nekünk kell kikényszerítenünk. Ez persze csak úgy megy, ha előbb mi magunk fogalmazzuk meg saját válaszainkat. Most erre kell az energiákat összpontosítani, nem listaállításra és hatalmi harcokra.

- Mennyiben teher, hogy az MSZP-nek húsz év alatt sem sikerült ténylegesen levetnie magáról az MSZMP zubbonyát? A párt elköltözött ugyan a Köztársaság térről, de az ellenzék vezetője most is azzal kampányol, hogy valódi rendszerváltás szükséges.

- A magyar társadalmat a demokratikus választások során az MSZMP-s múlt láthatóan nem zavarta. Az MSZP háromszor győzött. Eddig. Elsősorban azért, mert bennünk látták leginkább azt a képességet, hogy érvényesítsük a demokratikus változás és a szociális biztonság kettősének megteremtését. Amiben igazán csalódást okoztunk: a biztonságot nem tudtuk az elvárt módon megteremteni. Hozzáteszem, nem is lehetett. Tudomásul kell venni, hogy a nagyon erős, az állam által fenntartott szociális biztonság az állampolgárok vállalásai nélkül nem működik. Az elmúlt rendszer egyebek mellett épp ebbe bukott bele. A Fidesz népszerűsége meg abból fakad, hogy elhiteti: hozzáadott munka és tehervállalás nélkül is van eredmény. Ha úgy tetszik, a Fidesz e tekintetben inkább MSZMP-s ideológiát mutat, mint mi.

- Az elmúlt időszakban a párt belső feszültségeitől volt hangos a nyilvánosság. Horn Gyula idején is voltak minipuccsok, mégis egységesebbnek mutatkozott a pártvezetés. Vagy Horn jobban ismerte a csapatát?

- Ez a párt soha nem volt olyan centralizált, mint most. Ha megnézzük az országos elnökség, a választmány, a megyei elnökségek összetételét és a kormányzásban részt vevők névsorát, akkor igen erős személyes átfedést látunk.

- Talán nem véletlenül...

- Nyilván, de épp egy ilyen személyi összeállításban kellene feszesen menniük a dolgoknak. Nálunk az a furcsa helyzet állt elő, hogy nagyon kevés ember kezében koncentrálódik a hatalom, az ügyek mégis szétfolynak. Ez nehezen magyarázható ellentmondás. Valószínűleg ennek az oka az, hogy a kevés ember mögött kiterjedt érdekcsoportok húzódnak, és ezek oltják ki egymást. Lengyel József írta egykor, hogy harminc szürke, de egyet akaró ember többet ér, mint egy ragyogó diktátor. Ha a harminc ember ugyan szürke, de nem akar egyet, abból nem szokott jó kisülni.

Egyéni képviselői mandátumért már nem indul, a politizálással azonban nem hagy fel