Hogy miért érte Áfaköry szerkesztőt e roppant megtiszteltetés? Azért, mert az elmúlt években igazán kiváló munkát végzett a Polgármester érdekében: elfelejtett dolgozni. S e nemdolgozásban oly múlhatatlan érdemeket szerzett, hogy az már a Polgármester figyelmét sem kerülhette el, meg is jutalmazta hűséges fegyverhordozóját, aki a maga szerény eszközeivel segíti urát: kiszáradt tollal és mindig készenlétben tartott mikrofonállvánnyal.

Áfaköry azzal vívta ki az elismerést, hogy a város kasszájából fizetett újságba nem írta meg a városi ügyeket. Becsületesen elhallgatott mindent, amiből az olvasók indokolatlanul arra következtethetnének, hogy nem a Legtökéletesebb Városok Legtökéletesebbjében élnek, s Polgármesterük nem a Legtökéletesebb Városvezetők Legtökéletesebbje. Áfaköry szerkesztő magabiztosan és elszántan nem dolgozott, ha kenyéradó gazdájáról akár egy rosszalló betűcskét is le kellett volna írnia. Ellenben munkáiban - amelyeknek gyűjteményes kiadása sajnos még várat magára - mennydörgő hangon kelt ki azon féleszű ellenzéki szerzetek ellen, akik nem átallották a Polgármester fényes nevét bírálattal illetni, s azt aljas módon besározni. Bátran fölvette a harcot e nemtelen bírálókkal - de alaposan tévednénk, ha azt hinnénk, parancsra cselekedett. Ó, nem. A szerkesztő ugyanis meggyőződésből nem dolgozik. Lelke mélyéig biztos abban, hogy jó embert és jó ügyet szolgál - csak éppen azon nem szokott elgondolkodni sohasem, hogy az ő kenyéradó gazdája bizony nem a Polgármester, hanem az Állampolgár, akinek adójából az ő nem csekély bérét fizetik.

De Áfaköry szerkesztő nem csak a kiszáradt tollat forgatja derekasan, hanem a már említett mikrofonállványt is, mégpedig oly gyakorta, hogy a múltkor összetévesztették vele. Televíziós kollégák mesélték, hogy a stúdió takarítása során egyikük arrébb akart tenni egy pókhálós mikrofonállványt, amit az méltatlankodva kikért magának - szegény Áfaköry szerkesztő volt az, aki szundikálva üldögélt a sarokban. Éppen a nemdolgozás fáradalmait pihente ki, neki ugyanis az a dolga a közpénzből fönntartott helyi televízióban, hogy a Polgármestertől ne kérdezzen semmi lényegeset. Igaz, a napokban kis híján bajba került, mert a Városi Plecsni olyannyira fölvillanyozta, hogy a Polgármestertől majdnem kérdezett valamit. De gyorsan föltalálta magát, s élő adásban jelentőségteljesen megköszörülte a torkát - olyan komoly teljesítmény volt, adás után többen gratuláltak neki érte.

Úgyhogy Áfaköry igenis megérdemelte a sajtódíjat, bármit mondanak róla rosszakarói. Irult-pirult a díjátadáson, s azon merengett, lám, van igazság a földön. Aztán megtapogatta a borítékot, amelyet a Városi Plecsnivel együtt adott át neki a Polgármester, s elégedetten bólintott. Az ünnepélyes kézfogás során a város vezetője mindössze annyit mondott neki, hogy köszönöm, mire Áfaköry szerkesztő keményen és bátran vágta oda: természetesen számlaképes vagyok, Polgármester úr!