Szili Katalin házelnök:

"A mártíroknak húsz évvel ezelőtt megadott végtisztesség napján az elmúlt rendszert is eltemették. És megszületett az új konszenzus, amely Nagy Imre és társai áldozatára és 1956 igazságára alapult. (...)

A mártír miniszterelnök igazi államférfi volt, aki - megértve a történelem szavát - korábbi meggyőződéseit is képes volt felülvizsgálni."

Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája:

"A bűnöket és a bűnösöket meg kell nevezni, de a megtorlásnak nem vagyok híve,
a bosszúvágy sosem élt sem a családban, sem bennem (...) 1989-ben amellett is hitet tettünk, hogy politikai okokból soha többet nem lesznek koncepciós perek, gyilkos leszámolások. Nagy Imrének nem öröksége a szemet szemért, fogat fogért elv (...) Az eltelt két évtized mindennapjai mérhetetlenül megkoptatták június 16-a fényét és emlékét. Hazánk megosztottá vált, az állandósult politikai harcok pedig tűrhetetlen módon felemésztették nemzeti ünnepeinket."

Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója:

"A múlt kihantolása, visszaperlése volt az exhumálás; Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-i temetése
a rendszerváltás tömeglélektani pillanata volt (...) Az előzmények tudatosították az MSZMP vezetőiben: a múltról szóló diskurzus nem tartható szabályozott keretek között, abból súlyos kihívások adódnak, azokat kezelni kell."

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke:

"Akárkivel beszélgetek az elmúlt 20-21 évről, egy dologban mindenki hasonlít: arra, hogy hol volt, amikor én ezt a beszédet elmondtam, emlékszik, és a nagy pillanatoknak tulajdonképpen ez az ismérve (...) nem egy magányos Charles Bronson voltam ott (...), a Műcsarnok előtt, hanem ott volt mögöttem nagyon sok ember (...) Abban a pillanatban nem lehetett tudni azt sem, hogy a dolgok merre fognak eldőlni, egy dolgot tudtam biztosan, hogy ha börtön lesz a vége, nem egyedül fogok menni."