'Nem tudunk mit csinálni'
Holnap lesz húsz esztendeje, hogy kivégzésük 31. évfordulóján a Hősök terén felravatalozták Nagy Imre és mártírtársai holttestét. Alig egy évvel korábban a hatalom még elképzelhetetlennek tartott effélét. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1988. június 14-i ülésének résztvevői úgy látták: a harmincadik évfordulón legfeljebb a temetőben engedélyezhető kizárólag "kegyeleti jellegű" rendezvény.
"Beszéljünk velük ezen az alapon, és ha (...) nem provokálnak politikai szembenállást, akkor nincs probléma (...). Ha azonban erre nincs garancia, akkor mondjuk meg nekik, hogy nem tudjuk engedélyezni a kegyeletit se" - mondta az 1956-os Intézet honlapján most közzétett jegyzőkönyv szerint Nyers Rezső. Szerinte "ha öszszejönnek pár százan, ezren" azzal nincs probléma. Hasonló állásponton volt Pozsgay Imre: "Én igazából csak a temetőben való engedélyezéssel tudnék egyetérteni, és az összes többi helyen nem". A párt akkori főtitkára, Grósz Károly végül azt javasolta, "fogadjuk el, hogy a kegyeleti megemlékezésnek nem gördítünk technikai és adminisztratív akadályt".
Ám mindjárt jelezte: "a szervezőknek világosan tudtára kell adni, hogy ha rendszerellenes politikai tüntetéssé válik, akkor erőszakot alkalmazunk. Az erőszak itt persze nem azt, hogy lövöldözni fogunk, hanem hogy feloszlatjuk a tömeget". Felhívta a figyelmet arra is, hogy "a temetőben sehogy nem lehet beavatkozni, még ha a rendszert szidják, akkor se. Ott mi nem nyerhetünk, csak veszíthetünk".
Nem így gondolta Grósz a Batthyány-mécsesnél vagy a Hősök terén. Ám szerinte az "adminisztratív" intézkedésekhez "olyan parancsnok kell (...), akinek van politikai értékítélete, mert ha harminc ember fog ott Himnuszt énekelni, akkor elő ne vegyék a gumibotot. Ha ötszáz összejön, és elkezdik a rendszert szidni, akkor parancsot kell adni. Nincs pardon".
"Tiszta megoldást" javasolt Fejti György, így az emlékmécses környékét le kell zárni, mert azzal elkerülhetik, hogy "feldúsulhasson egy tömeg". Vagyis: így "le lehet csipegetni mindig az odaérkezőknek egy olyan nagyságrendjét, hogy ott ne kelljen valamiféle attakra sort keríteni". Egyébként maga oda legfeljebb ezres tömeget várt, mert "ez nem az a kérdés", ami tízezreket mozgósítana.
Fejtinek igaza lett: amikor a mécsest Batthyány-Nagy Imre névre "keresztelték át", alig néhány száz fő jelent meg a megemlékezésen.
Grósz 1988. júliusi amerikai útja során ígéretet tett rá, hogy Nagy Imrét és mártírtársait a hozzátartozók tisztességgel eltemethetik.
A következő évben, az MSZMP Politikai Bizottságának 1989. május 26-i ülésén Németh Miklós miniszterelnök arról adott tájékoztatást, hogy levelet kapott a Történelmi Igazságtétel Bizottságtól, amely szerint "ne a Rákoskeresztúri köztemetőben legyen a ravatalozás, hanem (...) a Hősök terén". A TIB a kérést azzal indokolta, hogy a temetőben nem lenne elég hely. Fejti György viszont úgy látta, hogy az igazi ok: a szervezők félhivatalos jelleget akarnak adni az eseménynek.
Miközben egy éve a temetőn kívüli megemlékezést még hevesen ellenezte, most óvatosabb volt. "El lehet-e zárkózni attól, hogy a Hősök terén ilyen kegyeleti szertartásra sor kerüljön? Ma már nehéz, mert bejelentették" - mondta. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, ha nem akarják, "hogy egy nagyméretű rendezvényt teljesen a hatalom elleni csendes-méltóságteljes demonstrációnak sajátítsanak ki, akkor talán a paszszív részvételnél többre is lehetne gondolni".
Fejti ezért javasolta, hogy - menteni a menthetőt - a belügyminiszter "kössön politikai megállapodásokat, hogy a "megbékélés és a kiegyezés jegyében (...) lehessen június 16-át is és október 23-át is magunk mögött tudni". A két esemény összekapcsolását Grósz is támogatta, mondván: "mi a nemzeti megbékélést csak akkor tudjuk támogatni, ha ezzel befejeződött az ügy, és nem kezdődik október 23-ával a cirkusz megint elölről".
Fejti szerint az alku része lehetne, hogy a beszédekről "a hatóságok szó szerint informálódjanak". Szűrös Mátyás ezt elutasította: nem kell cenzúrázni, hanem a kormány döntsön úgy, hogy "nincs egyenes közvetítés". Azt viszont maga is úgy látta, hogy "a kormánynak be kell lépnie határozottan". A "félhivatalosságot" Nyers Rezső szerint is tudomásul kell venni, mert így "kisebb a veszélye annak, hogy a politikai demonstráció (...) rendszerellenes jelleget kapjon". A televíziós közvetítés kapcsán azt emelte ki, "hatalomellenes (...) megnyilatkozások ne legyenek".
A bizottság tagjai hosszasan vitatkoztak arról, miként kellene megoldani a rendfenntartást. Katonákkal nem, és a rendőrök részvétele is kockázatos, mert "mi a garancia, hogy nem fogják provokálni" őket? - vetette fel Grósz. Jobb híján sötét nadrágba, fehér ingbe öltözött egyetemistákra gondolt. "Engem egyetlen dolog foglalkoztat, hogy mi történik azzal a tömeggel, amelyik ott marad a Hősök terén?" - fogalmazott Balogh Sándor. "Én szerintem nem tudunk mit kezdeni velük, egyszer majd meglódulnak" - reagált Grósz. "És amikor széjjelmozdulnak, akkor kell... - tette hozzá. "Hát, ezt a karhatalom tudja, erre van technológia". De "négyszázezer embert széjjelverni vízágyúval (...) politikailag elviselhetetlen".
Arról sem feledkeztek meg, mi lesz a temetés után. "Az érzelmi hullámok lemennek, a tudatiak azonban sokáig jelen lesznek" - fogalmazott Grósz Károly. "A temetés előtt ízléstelen lenne kompromittálni Nagy Imrét", mondta, "de utána valamilyen jól megkomponált információval a pártmozgalmat orientálni kell. (...) És ezt október 23-ig rendezni kell".
Néhány nappal később, az MSZMP KB május 29-i ülésén Grósz kijelentette: "Nem tudunk mit csinálni. És miért nem tudunk mit csinálni? Mert egészen biztosan állíthatjuk, hogy Nagy Imre halálos ítélete jogilag megalapozatlan, és ezért sodródunk".
