Ügynöklista a jubileumra
A rendszerváltozás meghatározó eseményének kívánt emléket állítani az 1956-os Intézet azzal, hogy önálló honlapot indított, amelyen bemutatja a Nagy Imre és mártírtársai 1989. június 16-i újratemetésének dokumentumait.
A csütörtök óta elérhető honlapon a legnagyobb érdeklődést az állambiztonsági szolgálattal együttműködő hálózati személyek 181 fős névsora keltette. A weblap tegnap időről időre összeomlott, mert nem volt képes annyi látogatót fogadni, ahány fel akart menni. Az intézet emiatt sajnálkozik s ígéri, napokon belül képes lesz a rendszer minden érdeklődő kiszolgálására. Akinek ez már sikerült 110 név szerint azonosított és 71 csak fedőnévvel jelölt személyt talál. Az utóbbiak kilétét egyelőre nem sikerült megállapítani. Ők azok, akik az intézet munkatársainak kutatásai szerint bizonyíthatóan közreműködtek a titkosszolgálatokkal. A cél ez esetben az volt, hogy garantálják: a tömegdemonstráció hangneme visszafogott legyen. A hatalom attól tartott, hogy zavargások is kitörhetnek. Ez az intézet főigazgatója, Rainer M. János szerint nem volt reális félelem. A rendszerváltó szervezetek békés újratemetést kívántak.
Az egykori III/III-as csoportfőnökség komoly erőket vonultatott fel, hogy megakadályozza az események "eszkalálódását". "Társadalmi kapcsolataikat", besúgóikat utasították: alakítsák úgy a közhangulatot, hogy senki ne politikai tiltakozó akcióra, hanem méltóságteljes gyászszertartásra készüljön. Ehhez jól jöttek a titkosszolgálatnak a rendszerváltó szervezetekben tevékenykedő emberei, egyházi kapcsolatai, illetve együttműködő újságírók.
Az állampárti gépezet szinte minden akkoriban alakult pártban és rendszerváltó szervezetben kialakította a maga kapcsolatrendszerét. Például Vörös Vincét - aki már az 1945-ös Kisgazdapártban, majd az újjászerveződő FKGP-ben is aktív szerepet játszott - azzal bízták meg, hogy vesse latba a tekintélyét és csillapítsa társait. Vörös a rendszerváltás előtt hosszú időn keresztül együttműködött a belső elhárítással. 1990 után a parlament kisgazda alelnöke lett.
A Fideszben egy alapító tagot, a tanárképző főiskolás Csongor Balázst találták meg. Az MDF-ben ugyancsak alapító ügyvivőt, Olajos Csabát. Az SZDSZ-es Kakukk fedőnevű ügynököt a kutatók nem tudták azonosítani. Ő vélhetően az ügyvivő testület tagja lehetett, mert e grémium ülésein kellett befolyásolnia a hangulatot. Miután beszervezése az iratok szerint hazafias - vagyis önkéntes - alapon történt, ezt bizonyára megtette. Fodor Gábor pártelnök tegnap közölte: remélik, hogy fény derül rá, kicsoda valójában Kakukk.
Az 1956-os Intézet listája szerint a Duna Kör iránt a titkosszolgálat különösen érdeklődhetett, mert a listán mindjárt három név is szerepel: az akkor SZDSZ-es Droppa György és Hoffman József, valamint az MDF-hez közelálló Páska Csaba.
A névsor szerint az újságírók közül dr. Erőss László a Nyilvánosság Klubra "dolgozott", Kurucz János az SZDSZ sajtóreferenseként segíthetett a titkosszolgálatnak, Spánn Gábor az MTV-nél gyűjtött adatokat, Szekeres László a Szabad Európa Rádió tudósítójaként szolgáltathatott hasznos információkat. A Reform főszerkesztőjének, Tőke Péternek pedig megrendelésre kellett interjút készítenie, és azt is várták tőle, hogy tájékozódjék a többi lap elképzeléseiről a temetéssel kapcsolatban.
Bárándy György ügyvéd esetében - ő a dokumentumok szerint huzamosabb ideje dolgozott a titkosszolgálatnak - a diplomáciai kapcsolataira számítottak: a francia nagykövetet és katonai attasét kellett tájékoztatnia az eseményekről. A temetés napján is kapott az operatív biztosítással összefüggő feladatot. Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő nyugatnémet vonalon dolgozott, és ott azt kellett sugallania, hogy egy esetleges politikai demonstrációnak súlyos következményei lehetnének.
Tegnap rövid időn belül a listán feltüntetett több személy tiltakozott, tagadott. Az Index internetes portálon Kurucz János leszögezte: szervezőként vett részt a temetésen, és soha nem volt áruló.
Bárándy György nem tagadja, hogy az állambiztonság vagy hatvan esztendeje próbálkozott vele, de azt igen, hogy együttműködött volna. Bár néha megkeresték ezzel-azzal, például amikor a francia nagykövet egyházügyi kérdéseket tett fel, erről tájékoztatta az állambiztonságot.
Pert helyezett kilátásba Droppa György, aki állítja, hogy soha nem volt kapcsolata az állambiztonsággal. Akkoriban két vendéglőt üzemeltetett, és megkeresték ugyan néhányszor, de nem kért az együttműködésből.
Kakukk a madárfészekben?
Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke megdöbbenésének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy egy Kakukk fedőnevű szabad demokrata politikus is ott volt a Nagy Imre-temetésen, és - mint mondta - érdeklődve várja, hogy kiderítsék, ki az. Nem tudja, ki lehetett besúgó az SZDSZ-ben, de úgy érzi, tartoznak annyival a jelen generációknak, illetve a múlt feltárása iránti igény is azt diktálja, hogy kiderüljön, kiről van szó.
Az 1956-os Intézet listája szerint nem akárki lehet a "Kakukk" fedőnevű titkos megbízott, hiszen "1989 októberében az SZDSZ vezetőségének tagja volt". A csütörtökön publikált adatok szerint 1989-ben az SZDSZ-szel és a Széchenyi Casinóval állt kapcsolatban, illetve a BM III/III-5-ös osztály hálózati személyei közé tartozott, október 23-a előtt az SZDSZ vezetőségének terveiről gyűjtött információkat. Ezek szerint az állambiztonság belső elhárításán belül a kulturális élet szereplőire "szakosodott" osztályon dolgozó ügynökről lehet szó. (Ny. M.)
