Nem tűnt életszerűnek, hogy a hatvanhoz közelítő, egész életében sofőrként dolgozó Elek bácsi ilyen mérges legyen már korán reggel. Rendes, nyugodt átlagember, nem iszik, nem dohányzik, tüntetésre, templomba és kocsmába nem jár. Nem értettem, hogy miért éppen velem ordít. Gyerekkorom óta ismer, nem különböztünk össze soha életünkben.

- Miért szeretné, hogy éppen ott lógjak? - kérdeztem tőle, s kissé zavartan ugyan, de én is rámutattam arra a bizonyos villanyoszlopra.

Elek bácsi így förmedt rám:

- Mert hazugságokat írsz az újságban a Jobbikról! Pedig az az egyetlen igaz magyar párt, amelyik csak a magyar embert nézi, és ki meri mondani, hogy véget kell vetni a cigány henyélésnek.

Olyan indulat feszítette, hogy remegett a szája széle. Sajnos, magyarázni kezdtem neki, hogy a Jobbik egyes politikusai gúnyolódnak a holokauszton, ők azok, akik a Szent Korona-tanra alapozott alkotmánynyal és a kötelező hitoktatás bevezetésével vissza akarják lökni Magyarországot a középkorba. Bár ne tettem volna! Elek bácsi fölharsant:

- Ez az ország a zsidók kezében van, ezért tartunk ott, hogy szégyellnünk kell a magyarságunkat. Magyarország most a milliárdos kommunistáké, meg a zsidóké, de hamarosan eljön az idő, amikor a magyaroké lesz!

Néztem rá, s ha jól emlékszem, az volt az első gondolatom, hogy tehát a tisztességes és becsületes Elek bácsi is az egyszerű igazságok bajnokai közé tartozik immár, akik számára a világ röviden megfogalmazott, jól hangzó klisékkel leírható. Ő és sok-sokezer társa az utóbbi húsz év vesztesei, akik győztesek akarnak végre lenni, ezért egy tiszta, világos és önmagában élő és megélő Magyarországról fantáziálnak, amely - hiszik - minden eddigi vereségükért kárpótolja mindannyiukat.

Ez a beszélgetés fél éve zajlott le, s azóta mind többször találkozom hozzá hasonló emberekkel Egerben, Debrecenben és Nyíregyházán, meg azokban a kis szabolcsi és bihari falvakban, ahol rendszeresen megfordulok. Őket hallgatva jöttem rá, hogy a Jobbik azért fog bekerülni az Európai Parlamentbe, s minden bizonnyal jövőre a magyar Országgyűlésbe is, mert sikerült utat találnia a mindig ugyanott bűnbakot kereső, mindig mindent, de leginkább a kudarcokat a történelemből ismerősen megmagyarázó keserű és kiszolgáltatott emberekhez, akikből most aztán bőven van. Azokhoz, akik elhiszik, hogy egy párt választási sikere hirtelen megoldás mindenre, jó vágányra terelheti ilyen-olyan okok miatt kisiklott életüket. A falvakban, ahol járok, ezek az emberek ma azt hirdetik teljes meggyőződéssel, hogy a korrupt állami vezetők eladták az országot, itt már nem éri meg magyarnak lenni, csak cigánynak, mert azok éjjelente lopni járnak, nappal pedig az állam pénzén heverésznek, míg a magyarok gürcölnek és nyomorognak. Szerintük egyedül a Jobbiknak van megoldása arra, hogy miképpen lehetne a "becsületes" magyarokat a "bűnöző" cigányoktól "megvédeni". Ők kimondják a szavakat és azt honorálják, akik utánuk mondják - ugyanazzal a hevülettel, ugyanazon séma szerint,

Meglepetést már akkor sem érzek, ha széles látókörű, olvasott, diplomás embertől hallom vissza az egyre ismerősebb szavakat. Felháborodottan utasítják vissza, hogy ők nácik és rasszisták, ezt a mocskos sajtó és a még mocskosabb néhány politikus ragasztja rájuk, miközben nekik csak a bűnelkövetőkkel van bajuk. De amikor megkérdem tőlük, hogy akkor a Magyar Gárda vajon miért nem masíroz a nem roma bűnözők háza előtt is, úgy néznek rám, mintha a haza ellensége lennék. Azt szoktam nekik mondani, hogy a romáknak évente kifizetett szociális segély összege aprópénz ahhoz képest, hogy az adócsaló magyar állampolgárok az adóelkerülés révén mekkora summát lopnak el szeretett hazájuktól. De a felvetéseimre mindig az a válasz: megtudnám, hol lakik a magyarok istene, ha kis szabolcsi faluban élnék, cigányok közelében, ahol naponta kell rettegni betöréstől, gyümölcslopástól. És magam is tudom, hogy az általuk élt mindennapokban nagyon is sovány az okfejtésem.

De jobb, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a cigányságellenes és rendszertagadó propaganda hatására Hajdú-Biharban és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ma minden baj, probléma és válság forrása először is a kommunisták és a liberálisok "rémuralma", másodsorban pedig a cigányságnak "érdemtelenül" kifizetett szociális juttatás. Ez a meggyőződés olyannyira átitatta itt az embereket, hogy az egyszerű igazságok bajnokai számára megmagyarázhatók vele a hétköznapi élet sikertelenségei is. S megmagyarázható általa a Jobbik előretörése az észak-magyarországi és észak-alföldi régióban, ahol az európai parlamenti választáson a szélsőjobboldali párt - a Fidesz után - hirtelen a második erővé vált.

A vasárnapi választás eredményeiről több szabolcsi roma vezetővel is beszélgettem, s azt tapasztaltam, hogy a kialakult helyzetet a cigányság közönnyel és félelemmel viseli. A nyíregyházi Balogh Artúr pedig azt találta mondani keserű kiábrándultsággal: mára sikerült elérni, hogy a cigányság nemcsak a magyar szélsőjobbtól fél, hanem a magyar kormányzattól és rendőrségtől is. A kormánytól azért tartanak, mert a szociális megszorító intézkedések a szegény sorban élő romákat sújtják a leginkább, a rendőröktől azért, mert szerintük indokolatlanul sokszor igazoltatják és zaklatják őket, a Jobbiktól és Magyar Gárdától meg amiatt rettegnek, mert fizikailag is fenyegetve érzik magukat. Szerinte a szabolcsi cigány szavazók nagyobb része a Fideszre voksolt múlt vasárnap, mert úgy vélik: a szocialisták nem tudták megoldani a problémáikat, és a liberálisoktól is csak szépen hangzó védőbeszédeket kaptak, konkrét segítséget alig.

Ám kár lenne eltagadni, hogy a mostani helyzetért felelősséggel tartoznak egyes roma vezetők is. Azok, akiknek szintén nem futotta többre "szépen hangzó védőbeszédeknél", akik a politikai pártoknál semmi egyébért, csak címért, rangért és pénzért álltak sorba, s akiknek nem sikerült minimális egységet sem kovácsolniuk a cigány közösségekből.

De vannak olyanok, akik a többségi és kisebbségi társadalom feszültségekkel terhes, robbanás előtti állapotában nem a kormányzati intézkedésekben és a pártok vetélkedésében bíznak, hanem az emberszeretet és az istenhit mindenható erejében. Közéjük tartozik a hajdú-bihari Hosszúpályiban a református Reménységház egyik cigány vezetője, Csonkáné Lakatos Klára, aki arra a kérdésemre, hogy a vasárnapi választási eredmény ismeretében mit javasolna a Jobbik és a Magyar Gárda tagjainak, azt válaszolta: "tiszta szívből kívánom nekik, hogy leljenek békességet - először önmagukban".