Az internet használata alapjaiban változtatta meg újságolvasói szokásainkat. A Népszabadság alkotó közösségének szellemi tőkéjét először is biztosítéknak érzem arra, hogy eleget tegyen az írott sajtótól manapság elvárható, magasra emelt minőségi elvárásoknak, a folyamatos megújulás igényeinek. Meggyőződésem, az ország első számú napilapjáról van szó, munkatársi gárdája aligha hagy e felől kétséget, külföldi tudósítói hálózata pedig nemzetközi összehasonlításban is osztályon felüli minősítést érdemel.

Igaz, vidéken a körzeti, lokális lapok kétségtelen helyzeti előnyt élveznek, mert ki vitatná, a helyieket mindenekelőtt a közvetlenül körülöttük zajló események érdeklik. Ettől függetlenül is tény azonban, hogy a Népszabadság iránti kereslet sok helyen erősebb, mint szerény példányszámú kínálata. Számos településen egyszerűen nem kapható. Az már talán kissé cinikus jóslat lenne a részemről, bár egyáltalán nem nélkülözi a realitást, hogy ráadásul a Népszabadság alaphelyzete - ismerve, és latolgatva manapság a következő választások valószínűsíthető kimenetelét - merőben változhat. Az új pozíció, a hazai és nemzetközi tapasztalatok is ezt támasztják alá, a jelenleginél kedvezőbb, határozottan nagyobb kelendőséget szavatolhat.

Ami a mulasztásokat illeti. Bármennyire is szerettem volna, az elmúlt fél év olyan eszeveszett gyorsasággal szárnyalt el felettünk, hogy időzavaromban egyszerűen képtelen voltam megvalósítani ombudsmani elképzeléseimet. Hiába szőttem épületes terveket hétről hétre, az aktuális események sorra lesöpörték ötleteimet az íróasztalról, parancsolóan magukra vonták a figyelmemet.

Amerika elnököt választott. Felzaklatta az egész világot hónapokon át a gazdasági válság, közben a véres gázai fegyveres akciók következtek, felerősödtek Irakban, Afganisztánban, majd Pakisztánban is a terrorcselekmények. Ártatlan áldozatok ezreinek életét követelte Srí Lankán az immár több mint két évtizedes tragikus belháború zárófejezete... Itthon drámai fordulatokkal zajlott a politikai élet: Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt pártelnökként pajzsra emelte az MSZP, majd egy hét múlva lemondott, s a parlament bizalmatlansági indítványa okán távozott a kormány éléről is. Új kormány alakult, Bajnai Gordon lett a miniszterelnök, beindult a válságkezelés. Megszűnt az MDF frakciója. Megölték a Veszprém romániai kézilabdázóját, Marian Cozmát. Rejtélyes cigánygyilkosságok borzolták a kedélyeket. Többszöri próbálkozás ellenére sem tudott főbírót elfogadtatni a parlamenttel a köztársasági elnök. És ezernyi más történt itthon és a nagyvilágban egyaránt... Most éppen az európai uniós parlamenti választások eredményei foglalkoztatnak bennünket - mit is tartogatnak ezek a számunkra, a jövőnkre?

Az alig követhető események sorából csak néhányat emeltem ki, annak illusztrálására, hogy a bőségnek szinte kezelhetetlen zavarával küszködtem. Nem jutott idő, energia, és persze terjedelem sem, hogy olyan fontos témákkal foglalkozzam, mint az egészségügy, a kultúra, az oktatás, vagy éppenséggel a sport. Szerettem volna behatóan értékelni a lap mellékleteit, az Utazást, még a hétvégi tv magazint is, stb. Készültem az Arcok-sorozat elemzésére, valamint a külföldi tudósítói hálózat értékelésére, szerepelt elképzeléseim között a színházi, televíziós, rádiós és könyvbírálatok minősítése is. Remélem, a következő ombudsmannak lehetősége nyílik, hogy "tartozásaimat" legalább részben kiegyenlítse, bár ezeket a sorokat távolról sem azzal a céllal vetettem papírra, hogy bármiképpen befolyásoljam a szándékait, csupán az olvasónak igyekszem magyarázni bizonyítványom hiányosságait. Ezen a helyen ellenben - legalább egyetlen bántó mulasztást pótolva - külön emelném ki Karcagi László és Megyesi Gusztáv tevékenységét, akik a reánk köszöntött, szorongásokkal és idegbajjal sújtott világban sem felejtenek el bennünket időről időre nevetésre késztetni humoreszkjeikkel.

Ízelítőül idézek vissza csupán néhány jellegzetes, hangulatosan játékos sort Karcagi Lászlótól Kutyavilág című "miniatűrjéből" (2009. január 9.), amelyet egy kóbor kutya bőrébe bújva írt: "Néha egészen úgy érzem magam, mint egy kivert kutya. Talán azért, mert az is vagyok. Pályafutásomat az őrző-védő szakmában kezdtem. Egy háznál voltam mindenes. Az volt a kutyakötelességem, hogy mindenkit megugassak, aki elment a kerítés előtt. Elég sok rohangálással járt, de nem volt okom panaszra. Még mindig jobb annál, mint ahol kötik az ebet a karóhoz." Ehhez hasonló, derűs "egyperces" (Örkény után szabadon) remekén szórakozhattunk a H1N1-influenzavírus terjedésének napjaiban (Disznóság! - május 2.), amikor a Világ Disznósága nevében tiltakozott, mert a világjárvány okozójának tüntették fel a sertéseket, holott semmi közük hozzá. "Állati teljesítménnyel" rukkolt ki a "Dózi", azaz Overdose utolsó hazai futása körül rendezett felhajtás ürügyén Megyesi Gusztáv is (Csodaló - április 22.), de hogy a legújabb - ezúttal politikai töltetű - élvezetes karcolatára utaljak, ez éppen a múlt héten szórakoztatta az olvasókat (Slota bunkó - június 3.).

Féléves "szolgálatom" idején, jóllehet kötelezettségem volt szentenciát mondani a lapról, ez végeredményben az olvasókra tartozik nap mind nap. Mielőtt befejezném ténykedésemet, végül, amolyan játékos módon, néhány leget osztok meg végezetül velük, a lap "fogyasztóival"... Magától értetődően egyéni ízlésem szerint jelöltem meg az elmúlt fél év - így vagy úgy, de leginkább említést érdemlő írásait - s újra nyomatékosítom, szubjektív megítélésként fogadják a jelöléseimet, s mint legelső írásomban jeleztem, fenntartom magamnak a tévedés jogát is.

A legjobb átfogó összeállítás: Önarcképünk (Országmérő, Amit a magyarokról tudni lehet - 2008. december 24.). A leghevesebben vitatott Vélemény: Tamás Gáspár Mikós: Az írástudók újabb árulásai - január 14. - a baloldali értelmiség mulasztásairól és a gázai harcokról. A Hétvége melléklet legjobb darabja a Kentaurbeszéd sorozat keretében: Csányi Vilmos: Monoktól Mexikóig - február 7. - a gazdasági válság szegényeket sújtó következményeinek kezeléséről. A legmegrendítőbb tartalmú cikk: Szalai Anna - Az utolsó beszélgetés esélye (a csoportos gyermek öngyilkosságról - március 3.). A legjobb címek: Illemhelyből emlékhely (Török Tünde, Megújulhat a kétezer éve lakott Fenékpuszta - március 3.) és Psotafordultával (Szemere Katalin írása a 80. születésnapját ünneplő nagyszerű színművésznőről, Psota Irénről - március 9.). A legjobb glossza: Aczél Endre - Fordítva a lovon (március 6.), a Magyarországról tévesen nyilatkozó, nyilván félre informált amerikai elnök megnyilvánulásáról, Barack Obamáról. A legjobb publicisztikák: Tamás Ervin - Gesztenye - Az MSZP dilemmáiról (március 21.), és 2/3 ( május 14.) a Fidesz túlnyeréséről, azután Friss Róbert a nemzeti összefogás hiányáról (Kétszer kettő - március 24.) és az emberiség globális gondjairól (A Lábnyom - Hétvége - június 6.). Exkluzív kettős interjú (február 28.): Sólyom a cigányságról, Gyurcsány a válságról (Nagy N. Péter és Tóth Ákos tollából).

Elnézést kérek végezetül azoktól, akiket - érdemeik ellenére - most nem soroltam fel, s azoktól még inkább, akiket, akaratom ellenére, esetleg a féléves munkálkodásom során megbántottam. A Népszabadságnak jó olvasótábort - az olvasóknak jó Népszabadságot kívánok!