Padlót fogott az SZDSZ
A párt minden várakozást alulmúló (2,16 százalékos) eredményét követően, a vezetőség és a parlamenti képviselőcsoport hétfői ülésén Fodor Gábor elnök felajánlotta a lemondását, amit az SZDSZ ügyvivői tudomásul vettek, egyúttal szombatra összehívták a párt "parlamentjét" (országos tanácsát), hogy elemezzék a bukás okait, illetve megkezdjék az elnökválasztás előkészületeit.
Fodor Gábor a parlamentben jelentette be, hogy nincs mit szépíteni: komoly kudarc ez az eredménytelenség, amit ő "többéves politika következményének" tart. Szerinte nem csak nekik, az egész közéletnek is le kell vonnia a következtetéseket, hiszen hétfőn "egészen más országban ébredtünk".
Nem cifrázta különösebben a helyzetet a párt többi befolyásos tagja sem: Kóka János frakcióvezető lapunknak azt nyilatkozta, akkora pofont kentek le nekik a választók, amekkorát csak lekenhettek; Demszky Gábor főpolgármester pedig újságíróknak az elmúlt hét év kormányzati teljesítményével hozta összefüggésbe a "rendkívül rossz" eredményt; a választók szerinte is megbüntették a kormányoldalon lévőket.
Az elmúlt évek politikájával - rossz kompromisszumok megkötésével - magyarázta a vereséget Gulyás József képviselő is, aki szerint a párt lényegében lenullázta azt a politikai tőkét, amit a demokratikus ellenzék annak idején felhalmozott. Az önálló liberális politika hiánya vezetett szerinte oda, hogy a liberális szavazók más pártot, vagy az otthonmaradást választották vasárnap. - Ugyanakkor, mivel ez egy politikai folyamat következménye, nem hárítható a felelősség egyetlen személyre - jegyezte meg Gulyás, aki szerint az SZDSZ vezetésének a felelőssége sem kerülhető meg, ezért a küldöttgyűlésnek az elnök személyén túl a vezetésről, és alapvető tartalmi kérdésekről is döntenie kell.
A kudarc okainak elemzését a párt vezetősége szerdán, illetve pénteken folytatja, így még nem látszik világos elképzelés arra, hogyan tápászkodnának fel a padlóról. A párt politikájának alakítására hatással bíró politikusok egyike szerint sehogy: "ezzel a névvel már nincs mit kezdeni". Új párt alakításától azért még nincs szó, sőt a frakcióban olyan hangokat is hallani, hogy egy alapvetően új stratégiával és hatalomtechnikával, nem utolsósorban pedig új arcokkal még lehet esélye az SZDSZ-nek. Ezért is van különös jelentősége annak az egyébként marginálisnak tűnő kérdésnek, hogy Fodor pontosan hányadikától mond le a pártelnökségről. Nem csak arról van szó ugyanis (bár arról is), hogy le kell még vezényelni a küldöttállítást, és nyáron meglehetősen nehezen hívhatnának össze határozatképes tisztújító küldöttgyűlést. A megkérdezett liberális politikusok többsége elegendő időt hagyna az emésztésre, az új elnök, illetve - ha teljes tisztújítás lesz - az új vezetőségi tagok kiválasztására-felépítésére.
Hogy ki(k) lesz(nek) ez(ek), egyáltalán: ki vállalja a nem túl vonzó feladatot, még a jövő zenéje. Nem tudni, hogy kívülről vagy belülről keresnek-e embert; válságmenedzsert, "csődgondnokot" választanának-e, vagy egy alapvetően új politikai irányvonalat megjelenítő személyiséget. Tegnap több név is elhangzott (a teljesség igénye nélkül: Fodor Gáboré, Kuncze Gáboré, Demszky Gáboré, Hankó-Faragó Miklósé, Gusztos Péteré). Szent-Iványi Istvánt is többen tartották volna alkalmasnak a feladatra - ha nem ő lett volna a párt sikertelen EP-listavezetője. Fodor korábbi kihívója, Kóka János információnk szerint nem méretteti meg magát, de hogy Fodor elindulna-e újra, az még kérdés. Őt persze nem nagyon marasztalták tegnap, azért merült fel egyáltalán a neve, mert egyes frakciótagok szerint az egy dolog, hogy rossz a kormányos, de vihar van, és ha elengedik a kormánykereket, azzal az egész hajót kockáztatnák.
A szabad demokraták egyelőre tehát még emésztik a bukást, és (egyelőre) úgy tűnik, nem a többek által előre vetített "torokvagdosós" módszerrel, hanem a helyzethez képest viszonylag higgadtan. Elemezni bőven lesz mit: vasárnap nem "csak" annyi történt ugyanis, hogy elveszítették két EP-képviselőjüket, bár ez önmagában is komoly presztízsveszteség. A kétszázezer szavazóra számító, és A kampányát is erre építő SZDSZ-re végül is alig több, mint hatvanezren szavaztak. Budapest és Pest megye kivételével sehol sem értek el két százalék fölötti eredményt, ráadásul "fellegvárukban", Budapesten is csak négy és fél százalékot kaptak - ennyit Demszky pártelnöki esélyeiről, jegyezte meg egy SZDSZ-képviselő. Több megyében még a Munkáspárt is leverte őket, nem beszélve a februárban(!) alakult Lehet Más a Politikáról, amelyre végül 13 ezerrel többen voksoltak, mint az SZDSZ-re.
Elemzésre szorul persze a Bokros Lajos listavezetővé választásával ugyancsak az SZDSZ-szavazókra (is) hajtó MDF sikere, de a kampányát a kirekesztés és a gyűlöletkeltés megfékezésére építő szabad demokratáknak nem is a fórum és az LMP, hanem a Jobbik erősödése okozza a legnagyobb csalódást.
A párt, illetve a jelenlegi kormány további sorsát illetően meghatározó kérdés, hogy miként változik, ha változik egyáltalán, a liberálisok és a Bajnai-kormány viszonya. Emlékeztetőül: a szocialisták egy éve kisebbségből, a liberálisok asszisztálásával kormányoznak, amit az SZDSZ-ben többen a kudarc egyik okaként jelöltek meg. Támogatásuk megvonása az előre hozott választások esélyét növelné, aminek megtartását SZDSZ-es forrásaink majdnem kizártnak nevezték. Ami a Bajnai-kormány jövőbeni támogatását illeti: Kóka János frakcióvezető lapunknak azt mondta, két hónappal ezelőtt a válságkezelést szolgáló intézkedések támogatására kötöttek megállapodást a miniszterelnökkel, amihez az SZDSZ a továbbiakban is tartja magát.
