Bár az erőviszonyokban drámai elmozdulás nem ment végbe az európai parlamenti választások nyomán, az eredmények mégis nagy felzúdulást keltettek - és megkezdődött a magyarázkodás, a helyezkedés. Ki legyen az Európai Parlament, és ki az Európai Bizottság elnöke? Hétfő délelőtt már erről beszéltek a nagy pártok vezetői, miközben az elemzők még azzal foglalkoztak, vajon milyen hatást gyakorolhat az EP munkájára a szélsőséges, elsősorban szélsőjobboldali pártok bejutása a törvényhozásba. Sokan ugyan nem lesznek, és kérdéses, hogy találnak-e közös nevezőt, képesek lesznek-e frakciót alakítani magyarok (Jobbik), szlovákok (Nemzeti Párt), britek (Nemzeti Párt), hollandok (Szabadságért), franciák (Nemzeti Front) és osztrákok (FPÖ-BZÖ)? Az új parlamentben már hét országból huszonöt képviselőnek kell összeállnia a csoport létrehozása érdekében. S három magyar, egy szlovák, két brit, négy holland, három francia és öt osztrák még nem látszik elegendőnek; nem beszélve arról, hogy a közös bennük csupán a szélsőséges politizálás, de már eltérő célok érdekében.

Ám egyes elemzők 120-ra teszik az euroszkeptikus, populista, valamilyen szempontból akár szélsőségesnek is tekinthető képviselők számát, akik például az olasz Északi Liga vagy a brit Függetlenségi Párt nevében jutottak be, és akiket nem sorolnak Brüsszelben a szélsőjobbhoz, mint például a másik brit alakulatot, a Nemzeti Pártot (amely meglepetésre két embert küld Strasbourgba-Brüsszelbe) vagy a Jobbikot. - Ezek az erők gyakran együtt élnek a nemzethatárokon belül, és ott sem kötnek szövetséget egymással, miért tennék most ezt a parlamentben? - mondja Antonio Missiroli, a European Policy Center igazgatója.

A létszámában nem riasztó szélsőjobbot azonban a nagy pártok kizárni szándékoznak, semmilyen közösséget sem vállalnak vele. Ezt mondta hétfői sajtóértekezletén a belga Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke. Aki természetesen sikerként könyvelte, hogy az európai jobboldal lényegében megőrizte, 37-ről csak 36 százalékra mérsékelte EP-férőhelyeinek arányát.

A hétfő délutáni helyzet alapján 265 képviselőt felvonultató Néppárt elnöke azt javasolta, hogy a mandátumok 71 százalékát megszerző három nagy formáció, a jobboldal, a baloldal (szocialisták) és liberálisok fogjanak össze. Ezt az ötletet felkarolta a másfél százalékot vesztő, mintegy 80 képviselővel rendelkező liberálisok vezére, Graham Watson is, aki azonban inkább néppárti-liberális összefogást sürgetett - abban a reményben, hogy hátszelet kap kezdeményezése, hogy ő lehessen a parlament elnöke. Cserébe támogatná José Manuel Barroso európai bizottsági elnök mandátumának meghosszabbítását.

A szocialista párt elégedetlen volt a portugál néppárti bizottsági elnökkel, de újranevezését nem tudja megakadályozni. Rasmussen elnök azt nyilatkozta hétfőn, hogy az alacsony részvétel miatt alakultak roszszul a dolgok a szocialisták számára, akik három százalékkal kisebb frakciót alakíthatnak az EP-ben. A dán szocialista európai pártelnök szerint a választási csatákat nemzeti keretekben vívták meg, ezért a szavazók nem értették meg, mi forog kockán, holott éppen az volt a tét, miképpen kecmereg ki az EU a gazdasági válságból.

A szocialisták 27,6-ról 22 százalékra estek vissza, és csak 162 képviselőjük van, ám az olasz Demokrata Párt jelezte készségét a csatlakozásra a parlamenti csoporthoz. Így 180 fölé emelkedne a létszám, és valóban csak háromszázalékos lenne a veszteség.

A zöldek ötven főre, hét százalékra (másfél százalékkal) növelték sikeresen arányukat. A francia Cohn-Bendit, aki eddig is a csoport élén állt, saját hazájában remek eredményt ért el.

Az öt százalék alatti három - szélsőbalos, euroszkeptikus és jobboldali - frakció mellett próbálnak politizálni azok is, akik (egyelőre) nem kötődnek frakcióhoz, mint az új szélsőjobbos képviselők.

A nagy tagállamok közül Franciaországban, Olaszországban, Németországban és Lengyelországban jól teljesítettek a kormányon lévő konzervatívok. A kormánypártok viszont súlyos veszteségeket szenvedtek el Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Magyarországon, Csehországban, Lettországban, Írországban, Bulgáriában, Észtországban, Portugáliában, Svédországban, Görögországban és Szlovéniában.

EP-képviselők és -frakciók