Milliók kelnek útra a gyógyulásért, de nem hozzánk jönnek
Becslések szerint világszerte évente több tízmillió beteg indul útnak, hogy egy másik országban, olcsón, illetve várakozási idő nélkül gyógyuljon. Az egészségturizmusnak ezt a szegmensét 60-100 milliárd dolláros, dinamikusan növekvő piacnak ítélik a szakértők. A világ gyógyturistái ma még főként tengerentúli polgárok (USA, Kanada, Ausztrália), de már Európa olyan országaiból is megindult a betegvándorlás, ahol államilag finanszírozott egészségügyi rendszerek vannak: így például Nagy-Britanniából, Franciaországból, Németországból, Ausztriából. Egyelőre az üzlet legnagyobb nyertesei Thaiföld, India, Szingapúr magánintézményei - derül ki az Egészségügyi Stratégiai Kutató Intézet (ESKI) által a betegvándorlásról készített tanulmányból.
- A hazai kórházak pénzügyi gondjaira egyfajta "orvosság" lehetne a gyógyturizmus. A gyógyításra jutó közpénzekhez képest ugyanis az ellátórendszer még mindig nagy. A hiányzó összeget teremthetnénk elő a külföldi betegek gyógyításával - mondta lapunknak Kincses Gyula, az ESKI főigazgatója. A Deloitte pénzügyi tanácsadó cég elemzése alapján az áraink több mint versenyképesek. Míg a leggyakoribb orvosi eljárások a világ gyógypiacain az amerikai díjak 15 százalékáért vásárolhatók meg, a hazai egészségügyi intézmények ennél is olcsóbban gyógyítanak.
És mégis: az utóbbi időben szinte valamennyi hazai egészségügyi kormányzat megpróbálta értékesíteni a szabad kórházi kapacitásokat, ám eddig sikertelenül. Magyarországra a fogászati és szépészeti beavatkozásokra tudnak fizetős betegeket hozni a szervezéssel foglalkozó cégek. Az uniós országok egészségbiztosítói - néhány ritka kivételtől eltekintve - egyelőre még hosszú várólistáik kurtítására sem szerződnek a hazai intézményekkel.
Elvileg az uniós polgárok minden tagállamban ugyanolyan feltételekkel vehetik igénybe az egészségügyi ellátást, mint az adott ország lakosai. A gyakorlatban ez mégsem jelenti azt, hogy bárki szabadon elutazhat egy másik tagállamba kezeltetni magát a biztosítója kontójára, csak azért, mert úgy látja: ott jobbak az orvosok, vagy mert hazájában sokat kellene várakoznia. Előbb ugyanis speciális engedélyezési eljárásnak kell alávetnie magát. A biztosítója általában akkor adja oda a pénzt külföldi kezelésre, ha azzal olyan szolgáltatást lehet venni, amely fontos, de otthon nem elérhető. Akkor is engedélyezik a külföldi kezelést, ha a hazai várólisták aránytalanul hosszúak. Ha egy beteg ilyen engedéllyel érkezik, akkor ellátásáért a külföldi biztosító ugyanannyit fizet a magyar kórháznak, mint amennyit az OEP adna hasonló esetben egy magyar beteg után. Több pénzt akkor remélhet a kórház, ha külön szerződést köt a külföldi biztosítóval. Ekkor a betegek is mentesülnek az engedélyezési procedúra alól. Ilyen szerződése van például a váci kórháznak. Művesekezelés, CT-, röntgen- és laborvizsgálat, szülészeti ellátás szerepel azon a listán, amelyre a szlovák biztosítók számlájára fogadnak betegeket. Emellett szinte valamennyi szakma szabad kapacitásait igénybe vehetnék a határon túliak - ismerteti a megállapodást dr. Erős András kórházigazgató. A partner az ottani öt versengő biztosító egyike, a Sideria-Istotováva, amely azonban figyel arra, hogy csak a legelkerülhetetlenebb esetben kerüljön Vácra betege. A főigazgató elmondta azt is, több egészségturizmus szervezésére szakosodott céggel tárgyaltak, de megállapodásig nem jutottak.
Hiába világhírű a gerinc daganatos elváltozásainak kezelésében a Budai Gerincgyógyászati Központ, csak elvétve akad külföldi magánbetege. A tulajdonos, Varga Péter Pál neve, szakmai tudása világszerte elismert. Nyilván nem közömbös - mondja -, hogy a magyarországi műtét hatodannyiba kerül, mint egy hasonló beavatkozás Nyugat-Európában, miközben ugyanolyan minőségű anyagokat, eszközöket használunk. Igaz, például a hotelellátás színvonala alacsonyabb, mint például Szingapúrban, ahol a fizetős betegek ellátására épült kórház olyan, mint a Hilton, csak a legfelső emeletén műtőblokk van. A helyzet megváltoztatására kórházanként több százmilliós befektetésre lenne szükség. A marketingköltségek mellett a hotelszolgáltatás fejlesztésére, a munkatársak nyelvtanulására, valamint a nemzetközi jogban helytálló szerződéseket előkészítő ügyvédekre is kellene költeni. Erre nincs pénzük.
Aki mégis jön, az elsősorban szülni akar nálunk, s leginkább valamelyik fővárosi intézményt választja. Az ellátások versenyében az ortopédiai és a belgyógyászati kezelés fér még fel a dobogóra. Az összes külföldi beteg 60 százaléka romániai, és biztosító állja a költségeit. A legtöbb esetet a Szegedi Tudományegyetem Klinikái, az Országos Onkológai Intézet, illetve a Semmelweis Egyetem (SE) klinikái látták el.
Stubnya Gusztáv, a SE stratégiai főigazgatója szerint az éves betegforgalmuk fél-egy százaléka lehet a külföldi fizetős beteg. Az ilyen ellátásért a hazai biztosító által térített díj háromszorosát számolják fel, a kezelés költsége még így is töredéke más országok díjainak.
A Magyar Kórházszövetség felmérése szerényebb lekötetlen kapacitásokat mutat, mint amilyenekkel az Egészségügyi Stratégiai Kutató Intézet számol. Az előbbi adatai szerint a hazai intézmények kapacitásuk egy százalékára tudnának fizetős beteget fogadni. Legtöbben laboratóriumi szolgáltatásokat, szemészeti, általános sebészeti, tüdőgyógyászati ellátásokat nyújtatnának. Csípő-, és térdprotézis-beültetésből a válaszoló kórházak havonta 50-85 többletet vállalnának, és viszonylag sok szürkehályog-műtétet, CT-vizsgálatot ajánlottak. A kórházak nem tűnnek túl lelkesnek, ha EU-polgár biztosítási alapú ellátásáról van szó, hiszen csak annyi pénzt kapnak, mint egy hazaiért, ugyanakkor "több baj van": idegen nyelvet beszélő személyzet kell, gyakran igényesebb a beteg, s ha valami hiba történik, ki tudja, milyen jól felkészült jogászcsapatot szabadíthat rá a kórházra.
