Ha hagyják neki, a tőke megkeresi a földgolyón azt a helyet, ahol a legkevesebbet kell adóznia nyeresége után. Az adóparadicsomok minimális fizetség fejében felkínálják, hogy országukban offshore (azaz területen kívüli) módon jegyezzék be a csak pénzátáramoltató állomásként létező, tényleges tevékenységet nem végző cégeket. Ezeknek valódi tulajdonosai is homályba veszhetnek, így az offshore nemcsak az adóelkerülés, hanem a pénzmosás és vagyoneltitkolás lehetséges eszköze is. Az ilyen helyeken minimális veszteséggel lecsapatott profit aztán újra visszaáramolhat az érdemi adókat kivető országokba, és kezdődhet minden elölről.

Az adó előli bújócska világméterűvé válásának lehetőségét az teremtette meg, hogy a fejlett országok gazdasági terjeszkedésük érdekében támogatták a tőke szabad áramlását - ezzel azonban a nyereségek adóparadicsomokba úsztatásához is kiskaput nyitottak. A globalizáció pedig ezt a kiskaput mára főbejáratnyivá tárta. Ezen át közlekedik boldog-boldogtalan, ha tud, és van hozzá elég pénze. A világ óriáscégei éppúgy, mint egy-egy ország nagy- és kistőkései. Tehetik, mert hagyják őket, hogy eldugják profitjukat az államkasszák elől.

Elítélhetem ezt a vircsaftot, bár ha belegondolok, nekem is megvan a magam offshore üzlete. Például amikor a WC-tartály kicserélése után a budit önhatalmúlag a lakás offshore helyszínévé nyilvánítva áfamentesen kifizetem a szerelőt, majd ezt követően újra a hagyományos módon, onshore formában használom ingatlanom e nyugodt szigetecskéjét. Én néhány ezret nyerek ezzel az ügylettel, akinek meg sok pénze van, az milliókat vagy milliárdokat a sajátjával - esetleg euróban.

Ráadásul én törvényt sértek, ők meg betű szerint betartják azt. Viszont legalább nem jelentek be az üres államkasszára való hivatkozással megszorítást. Ha meg mégis úgy hozná az élet, bizonyára helyben megemlíteném, hogy aminek most véget akarok vetni, annak eddig én is részese voltam. Betartottam a kor parancsát: adóoptimalizáltam a végtelenségig.

Náluk a megszorítás bejelentésekor elmaradt a beismerés, noha nem kíván különösebb bizonyítást, hogy Bajnai Gordontól cégvezetőként elvárták nagytőkés tulajdonosai, hogy minimalizálja adózásukat, keresse meg azokat a törvényes módszereket, amelyek alkalmazásával a legkevesebbet kell fizetniük. Mint ahogy Oszkó Pétert sem az emelte egy nemzetközi tanácsadó társaság magyar részlegének élére, hogy kitalálta, miképp fizethetnek ügyfelei minél több adót. Ha cége nem tárta volna megbízói elé a hazai és nemzetközi legális adóspórolás leghatékonyabb módszereit, hamar páros lábbal repült volna egy gazdagréti könyvelőirodáig.

Na, de akkor ki jelenthet itt be megszorítást? És ki ítélkezhet a bejelentő fölött? Ki nem adóoptimalizál itt? Az Országgyűlésben évek óta időző politikusok, akiknek olyan költségelszámolási lehetőségeik vannak, amilyenekről a pórnép álmodni sem mer, és okkal gondolhatja a Parlament épületét is egy offshore-központnak? Esetleg azok a politikusok, akik tevőleges részesei voltak annak, hogy Magyarország bekerült az offshore szigetcsoportok közé, és majd egy évtizedig ott is maradt?

Emlékezzünk csak: Magyarországon a Horn-kormány idején elfogadott és az Orbán-kormány idején fenntartott módon offshore cégeket hozhattak létre külföldiek, akik minimális adó fejében itt füröszthették meg pénzeiket a magyar állam szívélyes invitálására. Még az is kötelező volt, hogy az itteni offshore társaságok élén magyar álljon - hadd tanulja ki a csíziót. Így alakultak ki a magyar offshore szigetcsoportok, amelyekben düledező, faluvégi házakon vagy porlepte irodákon át folytak százmilliárdok. Mi másnak vehették ezt, mint bátorításnak azok a magyar cégek és tőkések, akik máshol teszik zsebre nyereségüket? Állami, politikai rosszallásnak semmiképp.

Akkor most ki, kinek offshore-ozhat itt erkölcsi alapon? Aki hagyta és bátorította, vagy aki törvény adta lehetőségénél fogva élt vele? Minden "nagyfejű" csavar volt ebben a gépezetben - alkalmazkodott a világhoz, ahogy a széljárás megváltozásával teszi azt most is.

A harci hevület nálunk már a keresztes háborúkat idézi, csak az a baj, hogy felsejlik azok végkifejlete is. Mint egykor Jeruzsálem, úgy most az offshore szigetecskék bevételéhez is hozzásegíthet a vakhit, de nem pótolja azt a belátást, hogy végképp nemzetközivé lett a világ - csak teljesen másként, mint ahogy azt az Internacionálé szerzői gondolták. Leginkább a tőke vált nemzetközivé, szabad mozgása pedig a köz számára üdvös hatásai mellett az adóminimalizálás módszerévé. Az offshore ennek csak egy betegessé fajult megnyilvánulása, de nem a rendszer maga.

A gazdaság "természeti törvénye" az adógravitáció: a vállalkozásokat mindig a rájuk legkisebb adókat kivető helyszínek vonzzák a legjobban. Pusztán az adóminimalizálást szolgáló pénzmozgások világméretű korlátozása nem oldja fel az államok jobb, olcsóbb működésének kényszerét. A rosszul, drágán, pazarlón működő országok akkor sem lesznek sikeresek, akkor sem tudják megtartani és magukhoz vonzani a tőkét, ha az összes offshore szigetet sóval hintik be. Mert a náluk kedvezőbb feltételeket kínáló államokba szívesebben vándorol a pénz, és minél több tőke áramlik oda, annál kedvezőbb feltételeket, kisebb adót tudnak kínálni számára.

Ha magyar tutajjal nem is, az amerikai, európai ármádiával most sikerülhet bevenni az adóóceán kincses szigeteit. A válság miatt háborgó hullámok azonban egyszer kisimulnak, és a nyílt vizeken megint majdnem olyan szabadon közlekednek majd tovább a tőke naszádjai, hogy megkeressék a számukra legvonzóbb kikötőt, mint korábban. Azt pedig pénzügyminiszterünk tudhatja a legjobban, hogy az offshore szigetek elsüllyedése után is lesznek révészek, akik biztos kézzel irányítják a zavartalan manőverezést - csak már egy másik kikötő felé. Nem ők a hibásak, ha nem nálunk ér partot a rakomány. Legföljebb azért kérhetők számon, miért álltak révésznek.

Az offshore szigetek elsüllyesztése nem teszi sokkal igazságosabbá társadalmi berendezkedésünket, csak eltüntet néhányat égbekiáltó igazságtalanságai közül. Ebben a rendszerben nehéz egyszerre pénzt és igazságot keresni. De nem is nyilváníthatjuk magunkat afféle minden parttól távoli offshore szigetnek, ahol más játékszabályok szerint működik a kapitalizmus, mint a világ többi részén.