Olaszliszka: Nincs kihez fellebbezni
Ha pedig ennek a bírónak történetesen az olaszliszkai lincselés ügyében kell döntenie, nem kerülheti el, hogy szembenézzen például azzal a nem is oly régi perrel, amelyben a Simon Tibor volt válogatott futballistát egy elegáns budapesti üzletközpontban agyonverő tettesek éppen annyi büntetést kaptak, amennyit addig már előzetesben töltöttek.
Mehettek haza. Több év volt az is, persze, ami után elengedték őket.
Nem maradhat hatás nélkül ilyenkor egy bírára, hogy épp a napokban ítélt el jogerősen egy másik bíróság két gyereket, mert előre kitervelten, bosszúból, kegyetlenül agyonverték egy volt barátjukat - ők ezért 14 évet kaptak, legkorábban 27 éves korukban jöhetnek ki.
Nyilván nehéz korábbi ítéletei is eszébe jutnak ilyenkor a bírónak, például a boldogkőváraljai katolikus pap gyilkosaira, kifosztóira kirótt 14, 13, 10 és 8 évi fegyház.
Micsoda teher lehetett ezek után kiszabni az Olaszliszkán egy vélt baleset miatt eszét vesztett cigánysokaság minden egyes azonosítható tagjára egy büntetést. Egy kemény és indokolható ítéletet. Olyat, amellyel a tiszavasvári tanár gyilkosság után félárván maradt gyerekei mellé került egy másik, az eset óta szinte bujdokló kislány, akit Olaszliszkán autóval elsodortak, akit elütöttek azon az átkozott és gyilkos napon, s akinek a mamája tizenöt évet kapott, az apja pedig életfogytiglant.
Sosem láthatja már szabadon.
Bírónak lenni iszonyat-teher lehet, gyereknek lenni lehetetlen.
Már nincs kihez fellebbezni.