A hazai döntéshozók Európa és a fejlett világ trendjével tudatosan szembemenve hatékonyan őrzik a rágyújtás szabadságát. Bár a magyar jogalkotás évről évre nekifut a problémának - és ettől az avatatlan szemlélőben az a tévképzet alakulhat ki, hogy nálunk aztán igazán figyelnek a dohányzás korlátozására -, a valóságban, a WHO statisztikái szerint Magyarország európai és OECD-összehasonlításban is a fejlett világ egyik legmegengedőbb dohányzásügyi szabályozásával rendelkezik. Bár ezt a nyilvánosság előtt mindig meg is magyarázzák - például olyasmivel, hogy idehaza 25 ezer gazda él a dohánytermesztésből, vagy azzal, hogy a magyar kocsmakultúrához úgymond hozzátartozik a szabad cigarettázás is -, a "dohányliberalizásás" fenntartása mögött valójában nincs elfogadható érvrendszer.

Pedig a tiltásnak alapos oka lenne. Idehaza a 15 évesnél idősebb népesség bő harmada, 2,6 millió ember dohányzik. Az egy főre jutó cigarettafogyasztás legális forrásból évi kétezer szál - ha az illegálisan beérkező dohányárut is számításba vesszük, megközelítheti a 2600-at is (ez Európában bronzérmes teljesítmény, az uniós átlag ezer szállal kevesebb). Magyarországon minden ötödik ember a dohányzás következtében (és természetesen az indokoltnál hamarabb) hal meg - ez évente mintegy 25 ezer halált, és az érintettek körében átlagosan hétéves élettartam-rövidülést jelent.

A WHO kutatásai szerint a dohányzásra az emberek jellemzően tizenéves korukban szoknak rá: aki a huszadik életévéig megússza, az már nagy valószínűséggel nemdohányzó marad. Valójában az összes sikeres ártalomcsökkentési és korlátozási program ezen a tényen alapul. Az egészségügyi világszervezetnél összefutó adatok azt mutatják, hogy a tiltás és az elriasztás megfelelő arányú keveréke a leghatékonyabb. A dohányzás kitiltására - a filmeken kívül elsősorban a vendéglátásból, a sporteseményekről és a szórakozóhelyekről - főként azért van szükség, mert a fiatalok innen merítik a példákat, itt dől el, hogy mi számít "menőnek", melyik magatartási modellt fogják követni. Vagyis az elsődleges cél nem is közvetlenül az egészség megóvása, hanem a következő generációk rászokásának megakadályozása, az utánpótlási vonalak elvágása.

A sikerhez vezető (skandináv, brit, ír stb.) utakon az első lépés a teljes reklámtilalom bevezetése volt (csak a pontosság kedvéért: Magyarországon jelenleg sem tiltott például az eladáshelyi dohányreklám vagy az "eseménymarketing"). A második a drasztikus áremelés - ez a magyar fogyasztók szerint nálunk is megvalósult, ám a valóságban abszolút értékben és az adótartalom tekintetében is jócskán az uniós átlag alatt járunk (sőt adóban a kötelező uniós minimumot is csak trükközéssel, a pénzügyi tárca tevékeny közreműködésével sikerült kimutatni). A harmadik fázis a nyilvános helyen történő dohányzás megtiltása vagy szigorú korlátozása lenne - ez az a terület, ahol a legnagyobb a lemaradásunk.

Egy ősszel a parlament elé kerülő törvényjavaslat szerint a jövő évtől nálunk sem lehet majd rágyújtani az éttermekben, az aluljárókban, a játszótereken, a vonaton és a zárt légterű buszmegállókban. Ez első hallásra szigorú korlátozásnak tűnik, pedig a törvényszövegben - amit az érintett lobbik valószínűleg még tovább gyengítenek - jelenleg is sok a kiskapu. (Ráadásul arra sincs garancia, hogy a szigorítást egyáltalán tárgyalják majd a honatyák, a kormány ugyanis már háromszor visszavonta.)

A korlátozás például a vendéglátóhelyek közül csak a melegkonyhás létesítményekre vonatkozna, amelyekben többnyire jelenleg is megoldott a dohányzó és a nemdohányzó szektorok elkülönítése - pedig nyilvánvaló, hogy a dohányzás sokkal inkább a kocsmákra, bárokra, bisztrókra, diszkókra és egyéb "konyhátlan" egységekre jellemző, ezek pedig továbbra is kívül maradnának a szabályozás hatósugarán. A helyzetet súlyosbítja, hogy Magyarországon (és ez valóban európai unikum) nincs, és a jövőben sem készül egészségügyi határérték a beltéri légszennyezettségre, így a szórakozóhelyeken olyan értékek is büntetlenül előfordulhatnak, amik miatt kültéren azonnal le kellene állítani a városi közlekedést és a gyárakat.