Közben Gyurcsány Ferenc lemondása óta valamennyi közvélemény-kutatónál még mélyebbre süllyedt a mért választói index, amely az egyre magabiztosabb és fenyegetőbb fideszes nyilatkozatokkal keveredve inkább a kétségbeesést növeli, mintsem az MSZP történetében a bajok esetén korábban tapasztalt összetartást.

A csapások nem kímélik a politikusi idegeket, ez érthető. A meglepő inkább az, hogy a szocialista párt prominensei - legalábbis úgy tűnik - nem számítottak arra, hogy a vihar nem csitul Gyurcsány távoztával. Csakhogy a hullámok még nagyobbak lettek, még mélyebbre húz az örvény, pedig ők úgy tervezték, hogy - ha nem is nyugodt, de csendesebb vizeken - kármentésbe fognak.

Nemrégiben két lehetőség közül választhattak: lehetett volna előre hozott választás, s megalakulhatott egy új kormány. Szólt érv mindkettő mellett, de nyilván a második variáció pozitív passzusai (beleértve a párt- és egyéni érdekeken túl - sokszor emlegetve - az ország érdekét) akkor többet nyomtak a latban. Viszont nem számoltak eléggé a negatívumaival. Ez még csak kalkulációs hiba, de hogy a "váratlan" fogadtatás ismét koordinálatlan reakciókat, néhol pedig teljes bénultságot okoz, sejteti: az MSZP vezérkara nem tudta, mit vállal, miközben persze pontosan tudhatta. Ha a loholó, tragikomikus miniszterelnök-keresésben odáig eljutottak, hogy Bokros Lajost is vállukra emelték volna, majd a korábban "rettegett" Bajnai Gordonnal tették ezt meg - nos, egyikük sem árult zsákbamacskát. A kialakult pénzügyi-gazdasági szükségállapot sem sugallhatott pusztán szódabikarbónaszerű intézkedéseket, amelyek csak a kínzó égést csillapítják. Az MSZP vezető grémiumai amellé tették le voksukat, hogy belevágnak a "fájdalmas, de igazságosabb elosztást célzó" terápiába, amely ideális esetben tavaszra, a felelősebb kormányzás pislákoló fényére néhány tőlük már elfordult szavazót visszaszerez. Magyarán az esélytelenek nyugalmával dolgozhatnak néhány hónapig azon, hogy kissé jobb állapotban adják át az országot egy új kormánynak, s maguk is valamivel több önbizalommal, népesebb táborral vágjanak neki az ellenzéki létnek.

Bajnaiék elképzelései nem érhették hideg zuhanyként a szocialista frakciót. És nem csupán azért, mert a "fájni fog" fejezetet aláíratták velük, hanem - ez a fontosabb -, mert jóval régebben körvonalazódtak az új miniszterelnök által javasolt tennivalók, hiszen azokat még Veres Jánossal együtt tervezgették, s nyílt titok volt, hogy Gyurcsány Ferenc ezek bevezetéséhez már nem érzett elég erőt magában. Nem az a kérdés tehát, hogy van-e kevesebb érdeket sértő, "selymesebb" gyógymód, vagy hogy mekkora sikerrel hasít politikai értelemben újabb léket a Fidesz minden intézkedést kontrázó, a kormányzati emberek hitelét roncsoló magatartása, hanem az, hogy az MSZP felső köreiben eltökélten képviselhető-e még az, amibe tavasszal "beleálltak", vagy külön-külön somfordálnak arrébb.

A mostani helyzetben új baloldali politikát rebegni, mikor a régit még el sem dobták, a több mint két éven keresztül tervezett pedig elszállt valahová a légritka régiókba - ez nem más, mint a remény- és hitelvesztés újabb állomása.

Vállalni vagy választani? - erre kéne végre az esélytelenek nyugalmával, de határozott és érthető hangon felelni. Különben - EP-választás ide vagy oda - folytatódik a merülés.