Kenedi Strasbourgban győzte le a magyar belügyet
Az Európa Tanács égisze alatt működő strasbourgi bírói fórum kedden az MTI jelentése szerint kimondta, hogy "az eljárás túlzott elhúzódásával sérült a panaszosnak a tisztességes eljáráshoz fűződő joga, a Belügyminisztérium (BM) folyamatos ellenállásával pedig a véleménynyilvánítás szabadságának joga". Nem vagyoni kár megtérítéseként hatezer eurót, a felmerült költségek megtérítése címén hétezer eurót ítéltek meg Kenedi Jánosnak.
A történész 1998 szeptemberében az állampárti titkosszolgálatokról szóló tanulmány elkészítése céljából kért betekintést a BM-nél őrzött iratokba. A tárca ezt megtagadta, ezért Kenedi bírósághoz fordult. Hiába nyerte meg a pert, a BM csak azzal a feltétellel ajánlotta fel a betekintés lehetőségét, hogy titoktartási nyilatkozatot ír alá. A kutató ezt elfogadhatatlannak minősítette, és kérte az ítélet érvényesítését a bíróságtól.
A BM - noha kétszer is bírságot kellett fizetnie az ítélet végrehajtásának elmulasztása miatt - ezután is akadályozta, hogy Kenedi közzétehesse az iratokból nyerhető információkat. Végül 2003 decemberében a szóban forgó iratok többségét átszállították az Országos Levéltárba, s így nyilvánossá váltak (a BM-nél maradt egy dokumentum, ehhez Kenedi azóta sem férhet hozzá korlátozásmentesen).
Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy - tekintettel erre az egy dokumentumra - az ügy immár tíz és fél éve húzódik elintézetlenül, ami az eljárás túlzott elhúzódásának minősül; "a magyar hatóság folyamatosan ellenállást tanúsított a bíróság ítéletének végrehajtásával szemben, ami a magyar joggal is ellentétben álló, önkényes hatósági magatartás volt".
Kenedi Jánost lapzártáig nem tudtuk elérni. Az MTI-nek azt nyilatkozta: szerinte az ítélet azt erősítette meg, hogy nem lehet garázdálkodni a levéltárak és a történelmi múlt visszatartott irataival. - A múlt feltárásának akadályait meg kell szüntetni, különben az állam úgy jár pórul, mint ahogy ezt a strasbourgi bíróság ítélete tartalmazza - fogalmazott. Hozzátette: igaz ugyan, hogy a döntés 12 év után született meg, de álláspontja szerint az időnek nincs olyan nagy szerepe, mert az elmúlt 50 év aktanyilvánosságának ügyét az ítélet előmozdítja.