Ha valaki csak alapszinten járatos a konspirációban, betegre röhögheti magát azon, hogy "a nyíltan neonáci Nemzeti Arcvonal nevű szervezet arról értekezik, hogy a legtettrekészebb hazafiak, azaz a szélsőséges, radikális mozgalmakhoz kötődő szervezetek beépültek a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendőrség testületeibe. Mindezt alátámasztja a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének tevékenysége." Beépülni ugyanis nem így kell. Hanem pont úgy, hogy az illetőről senki se gondolja, hogy az, aki. Sokkal jobban aggódhatnánk, ha rendpárti szélsőségesek konspirálva, ne adj' isten önbíráskodó halálbrigádként épülnének be a bűnüldözésbe.

Természetesen lehet potenciális veszélye annak is, hogy a rendvédelmi szervek állományán belül egy ultrajobbos tömörülés olyan népszerű, hogy a rendőrség állományának tizede ennek tagja. Ironikus ugyanakkor, hogy a szélsőjobb most olyan eszközt használ, amit néhány éve politikai riválisainál még harsányan elítélt.

2002 tavaszán az MSZP választási koalícióra lépett az MSZOSZ-szel. Erre rárepülve publikálja Franka Tibor akkori MIÉP-es, később jobbikos politikus a 2002-es "kékcédulás összeesküvésről" írt művében ama OVB-beadványt, mely szerint "említett munkavállalói érdekvédelmi szakszervezetek alapvetően túlterjeszkedtek az 1992. évi XXII. tv. 18. paragrafusa szerint meghatározott érdek-képviseleti jogosultságokon, s a politikai pártszervezetek tevékenysége szerinti magatartást tanúsítottak akkor, amikor a megnevezett ťpártszervezetekkelŤ (illetve azok képviselőivel) választási együttműködési megállapodást kötöttek". A pártszervezetek pedig "a szakszervezeti képviselőkön (tisztségviselőkön) keresztül behatoltak a munkahelyekre". A megállapodással "politikai ťszervezetŤ jött létre, amely nem névlegesen, hanem tartalmában valósítja meg a munkahelyi politikai szervezkedést", s ezért "....a benyújtók kérik az érintett országgyűlési képviselőjelöltek törlését mindkét listáról, az ügyészség felé kezdeményezendő büntetőjogi eljárások azonnali megindítását, hivatkozva a Magyar Köztársaság Alkotmánya 4. paragrafusára, amely a szakszervezetek és más érdekképviseletek érdekeinek védelméről és képviseletéről intézkedik." (Szabad választás, törvényes csalás, 2002., 124-126. o.) Az ultrajobbosok most önnön érveik szerint büntethetők lennének. Ráadásul fegyveres testületeknél a politikamentesség követelménye jóval nagyobb súllyal esik latba. Persze nemcsak a jobbszél esik önnön csapdájába, de a teljes politikai elit. Azzal, hogy végrehajtotta a rendszerváltás után a pártoktól függetlenedni kívánó szakszervezeti-civil terület "belpolitikai újragyarmatosítását", létrehozta az "udvari érdekvédelmet", megágyazott a tettre kész jobbikos nyomulásnak. Lelkesen támogatnék egy olyan jogszabályt, amely az összes szakszervezeti tisztviselőnek előírja a pártsemlegességet, megtiltja a párttagságot és a pártlistára kerülést. Így garantálva eme társadalmi alrendszer önállóságát. Természetszerűen jogos, ha minden olyan köztisztviselőt és erőszakszervezeti tagot, aki szervezett pártcélú tevékenységet folytat, kiebrudalnak az intézményből. Ez vonatkozik Szima Juditra is. De azért nem valószínű, hogy a Tettrekész reálisan fenyegetné a demokráciát. Legálisan bejegyzett tömörülésként aligha fognak puccsot vagy önbíráskodást szervezni. De másoknál ez nem zárható ki.

Sajnos az egyik legnagyobb célcsoport, ahonnan a jobbos terrorizmus fegyveres magja verbuválódhat, maga a rendőrség. A volt zsaru Tarjányi Péter is elismeri, hogy a focihuligánokból lett hungarista rohamosztagosok közül "sokan a legszívesebben rendőrök lennének, különleges egységnél dolgoznának, védenék az országot, ám valamiért nem jött össze nekik a fekete egyenruha. Ég bennük a kalandvágy, harcos létre vágynak, edzenek, bunyózni járnak, s közben észrevétlenül átsodrónak a másik oldalra. Néhányan valamikor egy őrző-védő cég, a katonaság, a rendőrség vagy a légió tagjai voltak, esetleg testőrként eljutottak külföldre, elvégeztek bizonyos alapkurzusokat. Aztán - többnyire pszichés okok miatt - kidobta őket a rendszer." (Meglátni és megveretni, 2008., 11. o.). De nem csupán a kiugrott (vagy kirúgott) rendőrök mennek jobbszélre, hanem gyakran a jobbszélsőkből lesznek egyenruhások. Hogy a fegyveres testületekben általában beágyazottabb a militáns jobbos (vagy más történelmi helyzetben a balos) gondolatkör, azon nincs mit csodálkozni. A rendvédelem ma is macsó hímközösség. Orientáló tényezője az erő- és fegyverkultusz, a rendpártiság, az autokratizmus és a parancsuralom. Főként azoknak tetszik, akik az egyéni a szabadság ellenében a hierarchiát, a kollektivizmust preferálják. Maguk között a zsaruk gyakran szidják a "hülye civileket", "idióta politikusokat", "tojásfejű jogvédőket", akik beleugatnak a dolgaikba. A legtöbb egyenruhás meg van róla győződve, hogy ha nem kötné meg a kezüket a jogállam, sokkal hatékonyabban működnének.

Ludas ebben az a diskurzuspanel is, mely rengetegszer ütközteti az "inkompetens" politikát a "bölcs, helyesen mérlegelő" szakmával. A legtöbb egyenruhásnál stabil demokráciában ez megmarad az informális belső nyilvánosságban való zsörtölődés szintjén, de nálunk ez sajnos már több ennél. Hazánkban jelenleg a legfenyegetőbb etno- és szociokulturális törésvonal legközvetlenebb érintettjei a cigányok és a rendőrök. A roma felülreprezentáltság egyes bűncselekménytípusokban önmagában is determinálja a konfliktust. Cigány származású emberek társadalmi helyzetükből kifolyólag ritkán érintettek a magas kárértéket elérő fehérgalléros bűnözésben (pénzmosásban, nagystílű adócsalásban, hivatali visszaélésben, szervezett telekspekulációban, komputerkalózkodásban), amelyet "békés", intellektuális elkövetési mód jellemez. Ellenben a roma elkövetők aránya feltűnő az olyan bűncselekmények esetében, amiket fizikai erővel, vagy fenyegetéssel követnek el (rablás, verekedés, prostitúcióra kényszerítés, garázdaság, testi sértés stb.). Így a rendőri fellépés is többször igényel testi kényszert. Mivel a gettóbűnözés üldözésekor több az erőszak, belekódoltatik a rasszizmusból (vagy kezeletlen indulatokból) következő hatósági atrocitás. Vagy annak gyanúja. Akár jogtalanul, akár jogos önvédelemből alkalmazott erőszakot a rendőr, a lélektani következmény ugyanaz. Ha az intézkedő közeg rasszista, elfogult, akkor természetszerűen úgy érzi, neki van igaza. Merthogy "ezeknek" vérében van a bűnözés, így hát a látszólag indokolatlan brutalitás csak prevenció. Ha viszont a rendőr jogosan intézkedett, az őrizetes ügyvédje mégis előhúzza a faji kártyát, a zsaru úgy érzi, a "tojásfejű jogvédők" hurcolják meg. A rasszizmussal, jogsértéssel alappal és alap nélkül vádolt rendőrök közötti határvonal elmosódik. A korrektül intézkedő, de mégis bepanaszolt járőrt rasszista bajtársai vigasztalják: "Látod, ilyenek ezek, de ne félj, melletted állunk!"

Gettóbűnözés és a rendőrtestület egy vonatkozásban gyakran hasonlít egymásra. Spiclinek - "patkánynak" - lenni, nagyobb vétek, mint a gyilkosság. Ennek mintájára minden hierarchikus, parancsláncon alapuló testületben létrejön a mundér becsületére hivatkozó elvtelen szolidaritás, melynek jegyében fedezik a jogsértő kollégákat. (Ennek remek példája a 2006 őszi rendőrbrutalitás felderítését gátló hallgatásfal.) Amellett a gyanúsítottat elagyabugyáló rendőrnek kijár a "kemény öklű zsaru" glóriája. Ő a hős, aki nem engedi, hogy ostoba előírások visszatartsák. Emiatt, ha a brutalitás elszenvedői népszerűtlen csoportok, a rendőr a "népi cinkosságra" is számíthat. Ha erősödésnek indulnak a paramilitáris "önvédelmi" (valójában önbíráskodó) csoportok, soraikban ott lehetnek a rendőrség tagjai is. Ennél már csak az lehet veszélyesebb, ha bizonyos illegális szervezetek agytrösztjei megpróbálnának beépülni a rendőrségbe. Miért ne utasíthatná a rangidős "tiszt" félkatonai növendékét: dobja el hungarista pólóját, Martens-bakancsát és jelentkezzen rendőrnek. Mindez nem törvényszerű, de súlyozottan figyelembe veendő opció. Mi az ellenszer?

Például a bűnügyi rendőrség "demilitarizálása". (A szigorú rangsorrend, alá- és fölérendeltség megöli a kreativitást és a szuverén gondolkodást, e nélkül pedig eredményesen nyomozni nem lehet. Tegyük hozzá: a rendőrség - mint írtam - ma is hímsoviniszta közösség, melynek felvételi/alkalmassági paraméterei, szolgálati kódexe a mai napig a poroszos katonai regulát másolják.) De még fontosabb volna, hogy a civil kontroll nemcsak "fentről" (a politika irányából) és "kintről" (a társadalom felől) jöjjön, hanem bentről, a sorok közül is. Ennek hiányában a Tettrekésznél ezerszer rizikósabb társulatok kerülhetnek nyerő pozícióba.

A szerző publicista

- Felismeri a támadóját?