A katonaságnál nem lesz leépítés
- Amikor januárban kinevezték, katonai kultúraváltást és több szakmaiságot ígért. Mit kell ezen érteni?
- Magyarországon 2004 óta önkéntes hadsereg van, s ez paradigmaváltást követel. Ennek része a szolgálati kultúra megújítása. A sorozott állományra épülő honvédségnél kialakult gondolkodásmód, vagyis az, hogy mindig parancsra várjunk, ma már nehezen tartható. A saját beosztásában mindenkinek megvan a saját felelősségi köre, és ezen belül képesnek kell lennie az önálló cselekvésre. Ez csak hosszú tanulási folyamat eredménye lehet. Ami a szakmaiságot illeti: az utóbbi húsz évben folyamatosan zajló átalakulás következményeként nagyon sok tudás és tapasztalat veszett el.
- Arra gondol, hogy szakemberek sora hagyta el a katonaságot?
- Igen, az emberek idő előtti kiválása igen sok kárt okozott. A professzionalizmust pedig nem elég kívánni, hanem sokat kell tenni érte.
- Ehhez vonzóvá is kell tenni a katonai pályát.
- Természetesen. Olyan szolgálati és életviszonyokat kell kínálnunk, amelyek valóban vonzó alternatívát jelentenek a civil élethez képest is. Kulcskérdés a lakhatási támogatások, valamint az illetményrendszer újragondolása, bár a válság miatt az idén ennek kevés a realitása.
- Lehet alacsony fizetésért jól képzett munkaerőt kapni?
- Amikor szinte mindennap újabb munkahelyek megszűnéséről hallunk, a honvédség még mindig stabil, kiszámítható pályát biztosít. Tőlünk a gazdasági nehézségek miatt senkit nem menesztenek, és ez talán fontosabb, mint az illetmény összege. Ezt támasztja alá, hogy az idei év első négy hónapjában annyian jelentkeztek az általunk meghirdetett állásokra, mint tavaly összesen - ez több ezres nagyságrendet jelent -, és jelenleg hét-nyolcszáz ember felvétele folyik. Egy legénységi állományú pályakezdő bruttó illetménye százharmincezer forint, ami az egyéb juttatásokkal együtt talán nem olyan kevés. Jövőre pedig, ha a kormány tervezett adóreformja szerint csökkennek az szja-kulcsok, átlagosan tíz-tizenötezer forinttal többet vihet haza a legénységi állomány.
- A szerződéses állomány esetében ez a stabilitás persze kérdéses, hiszen az emberek többsége legfeljebb tizenöt évnyi szolgálatra számíthat. Tehát akkor kell majd boldogulniuk a civil életben, amikor az életkoruk okán a versenyszférában már romlanak az esélyeik, ráadásul kérdéses, hogy a katonai szolgálatot elfogadják-e értékelhető szakmai gyakorlatként.
- Ez fontos kérdés, bár nekünk eddig inkább az okozott problémát, hogy túl sokan mennek el idő előtt, ezért fokozni szeretnénk a katonaság megtartó erejét, hiszen a kiképzés és a felszerelés személyenként sok százezres, esetleg milliós tétel. Az embereknek pontosan tudniuk kell, mit követelünk, és azt is: aki jól teljesít, a szerződéses állományból a hivatásos tiszthelyettesek vagy akár a tisztek közé kerülhet, ami már nyugdíjas állást jelent.
- A közelmúltban elfogadott stratégia szerint Magyarországnak nincsenek ellenségei. Hogyan lehet meg egy katona ellenségkép nélkül?
- A nemzeti katonai stratégia azt tartalmazza, hogy Magyarország senkit nem tekint ellenségnek, és nincs kitéve katonai fenyegetésnek. Ám ez nem jelenti azt, hogy nem kell szembenéznünk kockázatokkal. Ezek fakadhatnak akár a régió belső bizonytalanságából, ugyanakkor számolni kell a világ más pontjain bekövetkező válsághelyzetekkel, s ezzel összefüggésben a nemzetközi szerződésekből, például a NATO-tagságból eredő kötelezettségekkel, a migrációs folyamatokkal, gazdasági tényezőkkel, természeti vagy civilizációs katasztrófákkal vagy a terrorizmus jelentette veszélyekkel.
- Akkor most mire készítik fel a katonáikat? Országvédelemre vagy rendészeti jellegű feladatokra?
- A honvédség alapvető feladata továbbra is a köztársaság területi sérthetetlenségének biztosítása. Minden más csak ezután következhet. Aki miszsziós feladatot lát el, annak az alapkiképzést követően több hónapos - részben egyénre szabott - felkészülésen kell részt vennie.
- És ehhez milyen eszközökre van szükség? Miért vásárolnak több mint tízmilliárdért teherautókat, több százmilliárdért vadászgépflottát, mire használhatók a harci helikopterek, a lövészkatonák, miért nincsenek páncélos egységek, nehéztüzérség?
- A következő 15-20 évben hagyományos fegyveres támadással, államok közti konfliktusokkal bizonyosan nem kell számolnunk. Ma tehát főként az alapfeladatokhoz elengedhetetlen - részben a kérdésben is szereplő - eszközökkel rendelkezünk, amelyekkel ellátható az ország területének és légterének védelme. Ugyancsak minden biztosított, ami a miszsziós tevékenységhez, a békefenntartó műveletekben való részvételhez kell. NATO-tagállamként kimondhatjuk, hogy az ország biztonságát hosszú távon e szövetségi rendszer közös védelmi képessége garantálja. Ám minden szakmai kultúrát meg kell őriznünk, így - igaz, korlátozott számban - akkor is rendszerben tartunk például harckocsikat és nehéztüzérségi eszközöket, ha ma ezekre biztonságpolitikai megfontolásokból nincs szükség. Máskülönben veszélyhelyzetben a semmiből nem tudnánk építkezni.
- A NATO-tagság a haderő fejlesztése tekintetében jelent valamilyen kötelezettséget? Üzennek Brüsszelből, hogy mire van szükség?
- Csak a szövetségi tagság miatt nem tartunk fenn egységeket, és nem kezdünk fejlesztésekbe. Kizárólag olyan képességeket alakítunk ki, amelyekre a honvédségnek is szüksége van. Ugyanakkor a szövetség szükségleteit figyelembe véve egyes területeken például a békefenntartáshoz is szükséges különleges műveleti, egészségügyi, vegyvédelmi, biológiai hadviselés elleni vagy víztisztító kapacitásainkkal járulhatunk hozzá a közös feladatokhoz.
- A stratégia szerint az idén 320 milliárdos védelmi kiadásokat a következő néhány évben a GDP 1,1 százalékáról annak 1,3 százalékára kell növelni. A válság idején is tartható ez az elképzelés?
- Nem kizárt, hogy a védelmi kiadásokra fordítható forrásokat is újraszámolják, és változhatnak a prioritások, mindazonáltal remélem, hogy az idén nem lesznek elvonások. A várható megszorítások a NATO-fórumokon is visszatérően szóba kerülnek. A mindennapi feladataink ellátásához szükséges pénz egyébként rendelkezésünkre áll, így a kiképzés zavartalan. Tény ugyanakkor, hogy az idén nálunk sem lesz illetményemelés és 13. havi fizetés, bár a szakszervezetekkel kötött megállapodás értelmében a tárca negyedévente áttekinti, van-e lehetőség valamilyen pluszjuttatásra.
- Időnként a honvédség is politikai játszmák részesévé válik. Például a Gripen-beszerzések körüli botrány máig nem zárult le, hiszen alig néhány hete, hogy az egyik magyar pártot hozták hírbe, mert állítólag vesztegetési pénzeket fogadott el. Ez nem az ön asztala, az viszont igen, hogy jó döntés volt-e Gripeneket venni.
- Meggyőződésem, hogy a döntés helyes volt, mert a Gripenek valamennyi olyan feladatra alkalmasak, amelyekre a légtér, illetve az ország területének védelméhez szükség lehet. A Gripeneket legalább 25-30 évig rendszerben lehet tartani, bár ehhez folyamatos fejlesztésekre lesz majd szükség. Ugyanez igaz a használt F-16-osokra is, de a svédek negyedik generációs, vadonatúj gépeket szállítottak. Tehát a Gripenek korszerűsítése a jövő feladata, míg az F-16-osok esetleg azonnali modernizációra szorultak volna.
- Néhány éven belül hasonló nagyságrendű kiadást jelent majd a helikopterek cseréje.
- A Mi-8-as szállítóhelikopterek kiöregedtek, négy-öt éven belül ki kell vonni ezeket a rendszerből. A csere hamarosan napirendre kerül. A Mi-17-eseket viszont nagyjavítás után még úgy tíz évig használhatjuk. Marad a tucatnyi Mi-24-es harci helikopter is, amelyek harminc év után is hatékony eszközök.
- A másik botrányos história a tubesi - zengői - radar ügye. Mit szól ehhez a NATO? Vagy lehet, hogy már nincs is szükség rá?
- A korszerű, XXI. századi légtérellenőrző rendszer része a veszprémi légi hadműveleti központ, illetve ennek kecskeméti tartaléka, továbbá a békéscsabai és bánkúti két háromdimenziós radar. A két lokátor több ezer órás próbaüzem után, várhatóan a jövő év elejétől-közepétől működhet élesben. A rendszer azonban csak a tervezett harmadik radarral lehet teljes, és ha az építkezés azonnal megkezdődne, akkor is jó két év, mire használatba vehetnénk. Addig viszont fenn kell tartanunk a Pápa melletti Kup, a Somogy megyei Juta, illetve a Tolna megyei Medina községnél működő három radarszázadot. Ez pedig igen sokba kerül, nem beszélve arról a húszmilliárdról, amennyit a mecseki lokátorra kellene költeni, ha a NATO nem finanszírozná a beruházást.
- Ez is előfordulhat? Érte már kritika NATO-értekezleteken
a radartelepítés elhúzódása miatt?
- A katonák közt a lokátor ügye nem beszédtéma, a NATO illetékesei tudják, miért késnek a munkálatok. Egyébként pedig mindenkinek mérlegelnie kellene, hogy a légtér biztonsága érdekében van szükség a harmadik radarra, s ez nemzeti közmegegyezésre méltó ügy. Ez a létesítmény a katonai szövetség számára a bővítés után sem veszített fontosságából, mert ez a terület sem maradhat fehér folt, ellenőrizetlen légtér az ország és a NATO egységes légtérvédelmi rendszerében, s az új tagállamokban telepített lokátorok sem képesek a Magyarország felett kis magasságban repülő eszközök észlelésére. És csupán egyetlen szám: évente ötszázötvenezer körüli átrepülést regisztrálunk Magyarországon.
Tömböl László
1957-ben született Pápán. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán 1981-ben avatták főhadnagyként. A Magyar Honvédség 11. Légvédelmi Rakétadandár állományába került, ahol 1993-ig dolgozott, majd a Légvédelmi Parancsnokság hadműveleti főtisztje lett. 1997-ben már a 11. Duna Légvédelmi Rakétadandár parancsnoka. 1998-tól 2001-ig a NATO kötelékében - hat hónapig Koszóvóban is - szolgált, majd a légierő-parancsnokság törzsfőnökévé nevezték ki. 2005-től a HM Honvéd Vezérkar törzsigazgatója. 2007-től az Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka, 2009 januárja óta a Honvéd Vezérkar főnöke.
