Természetesnek veszi az orvosi műhibák előfordulását a lakosság többsége egy friss hazai felmérés szerint. A megkérdezettek 64 százaléka gondolja úgy: az orvos is ember, és ezért természetes, ha hibázik. A válaszok 30 százaléka jóval radikálisabb: orvosként nem lehet hibázni, hiszen emberéletekről van szó. A többség tehát egyetért azzal a tétellel, hogy csak az nem hibázik, aki nem is dolgozik. A jogászokat és a betegjogi képviselőket is meglepte az eredmény. Tapasztalataik szerint az emberek nem ilyen elnézőek. Igaz, gyakran a hibázó orvos, kórház kommunikációja ront a helyzeten. De még a legmegértőbb "áldozatok" is igényt tartanak káruk megtérítésére.

Anikó például azt mondja: legalább méregdrága műtétjének költségeit szeretné viszontlátni. A hibával a számára egyetlen lehetőségtől esett el. - Gyomorgyűrűt kaptam, a műtét félmillió forintba került, s a fővárosban végezték el. Három hónapig volt bennem, addig le is adtam húsz kilót. A beépített eszköz környezete azonban begyulladt, ami a beavatkozás "természetes" szövődménye, mondták az asszonynak. Javasolták, az utókezelést a lakóhelyén levő kórházban végeztesse el. Tévedtek. Ott ugyanis előzetes vizsgálatok nélkül nyitották meg a gyulladt területet, így átvágták a gyűrű kulcsfontosságú elemeit. Az eszközt el kellett távolítani, és a nő is kaphat újat.

- Nem ismerik el, hogy hibáztak, hiába bizonyosodott be, hogy nem értettek ehhez az eszközhöz, és úgy nyúltak hozzá, hogy még csak meg sem vizsgáltak. Nekem pedig félmillió forintom ment veszendőbe, de még a fogyás is félbeszakadt - mondja Anikó. Ügyvédje, dr. Pongrácz Krisztina szerint a kórház elképesztő módon reagált: azt mondják, az eszköz "nem a várható helyen volt".

- A kórházakra sajnos nem jellemző, hogy hajlanának az egyezségre, belátnák a hibát, és megfelelően kezelnék a panaszt. Akkor sem, ha a helyzet egyértelmű. A pereskedő panaszosok általában súlyos műhibák áldozatai, s ehhez járul még az orvosok merev elutasítása, a felelősség elhárítása - mondja.

- Ha a beteg meghal, vagy belerokkan a beavatkozásba, hozzátartozóinak, családjának olyan nehézségekkel kell megbirkózniuk, ami komoly anyagi áldozatokat is követel tőlük. Még nem láttam példát arra, hogy egy intézmény maga mondaná: bocsánat, én okoztam a kárt, engedje meg, hogy kárpótoljuk. Pedig, vélhetően a túlterheltség és az egyre romló kórházi körülmények miatt is egyre több, egyre triviálisabb hibával találkozunk, olyanokkal, amelyek korábban nemigen fordultak elő - teszi hozzá Pongrácz Krisztina.

- Egyrészt valóban nehezebb anyagi körülmények közé veti egy-egy műhiba a beteget és családját, másrészt a károsultat sokszor tényleg ostobának nézik az orvosok. Jó kommunikációval a perek jó része elkerülhető lenne - állítja Bodnár Ágnes, betegjogi szakreferens. Egyelőre azonban drasztikusan nő a panaszok száma, 2006-ban majdnem nyolcezer, 2007-ben már 11 250, tavaly több mint 16 000 ilyen ügy jutott a képviselőkhöz.

- Feltehető, hogy a túlterheltség, a romló munkakörülmények okozzák, hogy mind kevesebb idő jut egy-egy betegre. Sokszor pedig érthetetlenül könnyen veszik az eseteket. Egyre több pert veszítenek el például a rossz dokumentáció miatt - mondja a betegjogi képviselők vezetője.

Tavaly a műhibapanaszok húsz százaléka terelődött jogi útra. Nemritkán azért indít eljárást a beteg, hogy az orvos tanuljon az esetből, s máskor, mással ne történhessen meg, ami vele.

A rossz diagnózis végzetes lehet