Esőembereket is ajánlanak

Dávid Andrea, állásinterjúra igyekvő agrármérnök rossz helyen szállt le a buszról, és a tévedés alapvetően megváltoztatta addigi életét. Bár az önkormányzatnál várták, ő a csobánkai értelmi fogyatékosok bentlakásos intézetéhez érkezett, ahol pedig valami olyasmit látott, aminek a hatása alól azután sokáig nem tudott szabadulni: a helyi kertészetben fogyatékos emberek gondozzák a zöldségágyásokat De nem ez volt a megdöbbentő, hanem az, milyen hatékonyan és mennyi szeretettel végezték munkájukat.

Dávid Andreának egy rövid látogatás után már egyáltalán nem volt sürgős az állásinterjú, annál is inkább, mert ha már így hozta az élet, az otthonban is kapott egy ajánlatot az említett biokertészet vezetésére. Innen már csak egy lépés volt egy értelmi fogyatékos, látássérült vagy autista embereket a munkaerőpiacra közvetítő Salva Vita Alapítvány létrehozása. Mindez tizenhat éve történt.

Az alapítvány ma egyike a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által nyilvántartott ötven, fogyatékos embereknek szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetnek. A szociális tárca fogyatékosságügyi és rehabilitációs főosztályán nincsenek friss adatok arról, hány fogyatékkal élő embernek van munkahelye Magyarországon. Az utolsó, átfogó információval a 2001-es népszámlálás szolgált, akkor a fogyatékkal élők kilenc százalékának volt állása, két százalékukat pedig regisztrált munkanélkülikként tekinthették aktív munkaerő-piaci szereplőknek.

Bár a képzési jegyzékben ilyen szakmát alighanem hiába keresnénk, Oldal Gergőt végül kosárszedőként sikerült elhelyezni az egyik fővárosi hipermarketben. Az enyhén értelmi fogyatékos fiatalember egyike annak a kétszáz fogyatékos embernek, akiknek az alapítvány közvetítésével lett munkahelye. Oldal Gergő megértési problémákkal küzd. Sokáig semmilyen munkát nem talált, ismerőse az interneten bogarászva fedezte fel a Salva Vita honlapját. Közvetítésükkel belekóstolt az asztalos-műhelymunkába, de ott fullasztó volt a levegő. Címkézett és borítékolt postán, de az sem volt igazán neki való. A kosárszedői feladatot viszont mintha neki találták volna ki. Bent az áruházban összegyűjti a széthagyott kosarakat, kint a parkolóban pedig visszatolja a bevásárlókocsikat a helyére. Mindezt három műszakos beosztásban. Már több mint egy éve dolgozik itt, négyórás munkakörben.

- Munkatársaim értelmesebb emberre vágytak - meséli. - Nem szerették, hogy nekem többször is el kell mondani ugyanazt, míg megértem, mit is kell csinálni. Volt, amikor nem is sikerült. De idővel megszokták, hogy ilyen vagyok.

Misinszki István látássérült, fehér bottal közlekedik. Harminc évig vasesztergályosként dolgozott, de miután leszázalékolták, már csak havi két nap borítékolásra volt jó. A Vakok Állami Intézetében elvégzett egy tanfolyamot, ahol bekötött szemmel kellett megtanulnia vasalni, gombot varrni, bottal tájékozódni. Itt találkozott az alapítvány munkatársaival, és újabb esélyt kapott. Új munkahelyén a mobiltelefonokhoz szükséges SIM kártyák mellé csomagol tájékoztató füzeteket, napi hat órában.

Müller Bálint régi ügyfele a civil szervezetnek. 2006 szeptembere óta dolgozik egy könyvesboltban asszisztensként. Az autista fiúnak könyvtáros-aszszisztensi végzettsége van, a könyveket rendszerezi, árazza, néha a vásárlóknak is segít. Minden hétköznap reggel 10-től délután 4-ig dolgozik, kéthetente szombatonként is bejár.

- Sokszor nem értem, mi pontosan a feladatom, többször vissza kell kérdeznem - mondja. - Van, amikor harmadjára mondják el, hogyan rakjam sorba a könyveket, mire megértem. De úgy megcsinálom, hogy nincs benne hiba.

Oldal Gergő a Salva Vita Alapítvány állásinterjúján
Oldal Gergő a Salva Vita Alapítvány állásinterjúján
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.