A "Tajgetosz" virágai
Mint azok, akik a "Tajgetosznak" keresztelt alvégen élnek. Nekik a cuppogó láp vérhasban, hepatitisben megbetegedett gyerekeket, összedőlőben lévő házakat jelent. Itt budit se lehet ásni. Egy ásónyomra feljött a víz amúgy is, most meg főleg, hogy a falu forrásvizét ráeresztették a mocsárra épült házakra. Nem tudni, hogyan adtak építési engedélyt a természetvédelmi területen álló épületekre, melyek az edelényi földhivatal térképén nem is szerepelnek. Egyetlen utca az egész falu. Kétszáztíz lakójának kilencven százaléka cigány. Pár perc alatt jutunk az "elit" felvégből a telepre (a Tajgetoszra), ahová már a közvilágítás se jutott el. Drága a drót.
Mata Melinda egyike a "kitaszítottaknak", úgy emlékszik, az építési telket a korábbi polgármestertől kapták, de az építkezésre szánt összeget ők nem vehették fel, csak a vállalkozó.
- Nem tudtunk számolni, se én, se az uram. A mester úr negyed részig felépítette, aztán így hagyta, ablak nélkül. Igen sok pénz kéne még ebbe. De miből? Ősszel van gyümölcsszedés, télen esetleg havat lapátolni kellünk, ha felvesz a polgármester.
Valamikor, úgy huszonöt éve lehetett itt "rendes" munkát is találni. Akkor még volt téesz, kőbánya. Iskola viszont már harminc éve nincs. Ardóba járnak orvoshoz.
- Szélén vagyunk az országnak, de attól még szeretne mindenki megélni -, mondja Rusznyák Anikó, a bódvalenkei öttagú testület egyetlen cigány képviselője. - 30 millió forint a költségvetése a falunak. Ez a fenntartásra, a közös költségre megy. Van faluautó, ha olyan kedve van a polgármesternek, elvisz minket orvoshoz, ha nincs buszjárat az iskolába, elviszi a gyerekeket.
Most változást remélnek. A falu lakói készülődnek, takarítgatják az udvarokat, rendezik a kerteket. Dolgozni fog a falu, legalábbis minden családból egyvalakinek tartósabb munkája lesz. Nyárra kaptak ígéretet.
"Freskó falu" lesz Bódvalenke. Tán valami festőművész alkot a tanítványaival: az arra alkalmas felújított házak friss vakolatára meséket festenek. Cigány meséket. Életük soha ki nem mondott meséiből, álmaikból lesznek freskók. A freskókból idegenforgalom. Azt is mondják, egykettőre kinövi magát Bódvalenke. A szabadtéri tárlat után a kézműves házban cigány mesterségeket mutatnak majd be, kisvendéglő, kemping lesz. A Tajgetosz eltűnik örökre.
S hogy mindez nem üres álmodozás, arra a reményt egy "bolond" pesti nő és egy miskolci festőművész, valamint a faluban élők összefogása adja. Pásztor Eszter, az Európai Műhely civil szervezet tagja Egyiptomban járva látott hasonlóan árva falut, ahol a lakók megéltek házaikra festett naiv képeikből. Mert voltak kíváncsiak, akik azért utaztak a világ végére, hogy ezeket megnézzék.
Másfél évig tarthat a freskófestés, a többi hozzá alakul. Nem magától. Eszter megmozgat minden követ.
- Ha úgy tetszik, törlesztek - mondja. - Csak egy állampolgár vagyok, aki bedühödött azon, hogy a társadalom válasza a szegénységre a gárda, a monoki polgármester és barátai. Én más reakciót remélek.
Mikor beültem a putrikba, és beszélgettem az asszonyokkal, nyilvánvalóvá vált az a rengeteg hazugság, ami az előítéletek miatt terjed. Elég sokfelé éltem a világban, Kenyában, Skóciában, Németországban, és azt találtam, mindegy, hol vannak, és milyen a színük, az emberek mindenütt ugyanazok. Szeretnek és gyűlölnek, éhesek és fáznak, gyerekeik vannak.
Bódvalenkén leültünk az emberekkel, beszélgettünk, és mindig ugyanoda lyukadtunk ki: a munkához. Az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója, Salamon Gábor is támogatja a projektet. Megígérte, elkészíti a lenkei láp turisták számára megnyitásának terveit. Újabb munkalehetőség: a tanösvények építése. Eszter álmainak nincs határa. Látni akarja egyéb területeken is kibontakozni azokat a gyerekeket, akik a freskókat készítik. Tudni szeretné, miként állnak a fizikához, a kémiához, a matematikához azok, akiknek a küszöbön ülve a térdükre tett füzetbe kellett írniuk a leckét, mert asztal az nem volt.
Horváth János festőművész hasonló helyről indult. Azt mondja, sok száz éve ő az egyedüli diplomás ott, ahonnan ő jön. - Elmondok egy mesét, a gyerekek lefestik. Aztán ők, mondanak nekem, és én festek. Húsz-harminc méteres felületeken fogunk festeni. Már van támogatónk, aki a festéket adja.
