- Mi adta az ötletet munkájához?

- Még a kilencvenes években történt - a Kádár Jánosról szóló könyvemen dolgoztam -, hogy a levéltárban véletlenül kaptam egy iratcsomót, amelynek nem volt köze a témámhoz. A legnagyobb meglepetésemre egy 1946 áprilisában született jelentést olvashattam, amelyben egy Gerendás fedőnevű államvédelmi tiszt hívja fel a figyelmet olyan ismert személyiségek "szovjetellenes", "magyar soviniszta", egyszersmind "Amerika-barát" tevékenységére, mint Révai József, Lukács György, Szántó Zoltán. Ráadásul a jelentéstevő megrajzolta az említettek igen széles körre kiterjedő kapcsolati hálóját, ahogy ő írta: grafikonját. Azóta nem hagyott nyugodni, ki az az ember, aki 1946-ban egy komplett koncepciós per megrendezésére alkalmas anyagot "gyártott".

- Kit fedett a Gerendás név?

- Szűcs Ernőt, egy szintén a Szovjetunióból hazatért emigránst, aki jelentése írásakor a Belügyminisztériumban dolgozott. Szűcs 1929-től a kommunista párt tagja volt. Hamarosan letartóztatták, s miután kiszabadult, 1932-ben Moszkvába küldték, ahonnan visszatérve megint letartóztatják. Ettől kezdve egy ideig Rákosi Mátyás börtöntársa. 1941-ben ismét Moszkvába megy, ahol 1942-től a szovjet állambiztonsági szerveknek dolgozik. Magyarországra Abakumov állambiztonsági miniszter munkatársaként tér vissza. Szűcs itthon egyre magasabbra emelkedik. Helyettese az ÁVO, illetve az ÁVH vezetőjének, Péter Gábornak. Ő a Rajk-per operatív vezetője: a vallomások veréssel való kikényszerítésének irányítója. Ám alig egy év múlva a feljelentő válik gyanússá. Neki azonban már nem fejeződik be a pere: az államvédelem emberei 1950 novemberében "egyszerűen" agyonverik vallatás közben. Méghozzá öccsével, Miklóssal együtt, akit ő maga hívott haza Londonból, tudván, hogy itthon mi vár rá.

- Mi indította Szűcsöt arra, hogy a Moszkvából hazatért politikusok ellen nyomozzon, őket feljelentse?

- Mivel 1942-től a szovjet államvédelem kötelékében dolgozott, tudta, hogy az 1936-1938 közötti moszkvai ítéletek műperek eredményeképp születtek. Rövid szünet után bebizonyosodott, hogy ezek az eljárások a háború után is folytatódnak. 1946. áprilisi jelentése bizonyítja, hogy már a hazatérése előtt gyűjtötte a bizonyítékokat a moszkvai emigráció tagjai ellen. Sok más mellett idézi például az általa többször "magyar sovinisztának" minősített Révai József egy 1943-ban Moszkvában írott cikkét, amelyben a szerző ezt állapítja meg: "Voronyezs - második Világos". Vagyis értelmezése szerint a Don-kanyarban elszenvedett magyar vereségnek azonos a történelmi jelentősége a szabadságharc bukásával. Szűcs tehát - helyesen - úgy vélte, hogy egy olyan államvédelmi funkcionárius teljesítményét, amilyen ő, annak alapján ítélik meg, hogy milyen mértékben leplezi le az "ellenzéket". Azonban elkövetett egy nagy hibát, jelentéseiben bírálta Rákosit is. A magyar pártvezető, aki úgy gondolta, hogy Moszkvának csak ő jelenthet, természetesen bosszút kívánt állni.

- Mindez sajátságos nemzetközi viszonyok között történik.

- A szovjet zóna kiépítésével párhuzamosan megkezdődik a moszkvai állambiztonsági perek politikájának internacionalizálása. E folyamatnak fontos állomása a jugoszláv külön út, a "titoizmus" elleni hajsza. Ugyancsak jelentős a Rajk-per. Ezek jelzik, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártján belüli harcok internacionalizálódnak.

- Munkájának alcíme: Szűcs Ernő ÁVH-s alezredes ügye és elágazásai.

- A rendszerváltás előtt a "Szűcs-ügy" gyakorlatilag nem volt kutatható. Sőt ma sem tárható fel teljes egészében, mert a moszkvai KGB irattára hozzáférhetetlen. Itt csak két elágazásra hívnám fel a figyelmet. Az első Szűcs munkatársa, Koós Béláné Sós Vera története. A rendkívül művelt fiatal lány 1945-ben kerül az ifjúsági mozgalomba. "Lázas hitét" akkor is megőrizte, amikor unokabátyja, Tömpe András, műveltségére és nyelvtudására való tekintettel az államvédelem központjába javasolta, ahol 1945 végétől Szűcs Ernő titkárnője lett. Bármekkora is volt azonban a hite, meghökkentette őt, hogy főnöke ellenségként emleget köztiszteletben álló, kommunista vezetőket. Szűcs azonban letorkolta őt, mondván: "ne hagyja magát a tényektől befolyásolni". Sós Verát a bosszúálló Rákosi utasítására 1953-ban több más ÁVH-s tiszttel együtt letartóztatták és elítélték, mert Szűcs tettestársának minősítették. Rajk újratemetését már szabadlábon éli át, lelkiismereti válsága mindinkább elmélyül. 1962-ben rehabilitálták, magánélete is rendeződött, de az általa megélteket képtelen volt feldolgozni, és öngyilkos lett. A másik elágazás Aczél Györgyé. Ismeretes, hogy a Rajk-pernek számos mellékpere volt. Aczél a Szőnyi-féle "svájci csoport" egyik tagjához, az 1945-ben Svájcból hazatért Demeter György kommunista mérnökhöz fűződő kapcsolata okán lett vádlott. Jellemző, hogy társai közül egyedül ő nem volt emigráns. Viszont ő volt az egyetlen aktív politikus: akkor a párt Baranya megyei titkára. Verőlegényei tudják, hogy nem bűnös, közlik is vele, hogy ő ugyan "szubjektíve" ártatlan, de "itt egy nagy politikai ügyről van szó", és Demeterrel való kapcsolata miatt "mindenképpen börtönbe kell kerülnie". 1949. június 13-án tartóztatják le, és a kínzások hatására majd hat hónap múlva, december 9-én érik el, hogy aláírja a jegyzőkönyvet, amelyben elismeri: illegálisan szervezkedett, kémkedett. 1954 tavaszán visszavonja vallomásait, hónapokig tartó procedúra után elejtik az ellenséges tevékenységével kapcsolatos vádakat, majd szabadlábra helyezik. 1956 májusában nyilvánítják büntetlen előéletűnek.