Hegedűs Lóránt református püspök bravúros szónoki teljesítménynyel több órát igénylő mondanivalót sűrített húsz percbe. Lendületes és apokaliptikus beszédében a "veszedelmes végidők" jeleit sorolva megállapította: "a pusztító eszközök minősége rohamosan fejlődik, az emberi minőség manipulációsan gyorsítva hanyatlik, a folyamat végén egy pávián játszik a folyamatos környezetszennyező halál és percek alatt pusztító nukleáris rakétarendszer indítógombjaival". Megmaradásunk egyetlen esélye tehát, miként a püspök előadásának címéből is kitűnt, a kereszténység.

Bábel Balázs katolikus érsek konstatálta, hogy Szent István óta akkor virágzott a magyarság, amikor az egyház. Az érsek úgy ítélte meg, hogy közeli államcsőd fenyeget: a gazdasági válságot szerinte megelőzte az erkölcsi válság, ami egyenes következménye volt a hitválságnak.

Az egyházakat nagyobb szerephez kell juttatni az oktatásban és a társadalomban - sürgette Pozsgay Imre. A Kádár-korszak végének egyik meghatározó pártállami politikusa kitért arra, milyen hosszú úton és nagy kerülővel jutott el odáig, hogy tiszta lelkiismerettel beszélhessen egyház és állam viszonyáról. Mindenesetre nem mulasztotta el megemlíteni: egy külföldi rendezvényen már 1988 novemberében szót emelt az egyházak szabadsága érdekében. Pozsgay szerint a török vagy az orosz sem tudta lelkileg-szellemileg meghódítani az országot. De ami most van... Úgy vélte, az államháztartási hiány az egyik legördögibb eszköz az úgynevezett liberális értékrend fenntartására és erősítésére. A kormányzat ugyanis megtakarítás címén azokat az értékteremtő közösségeket sújtja, amelyek kényelmetlenek a jelenlegi állam számára.

A konferencia zárónyilatkozata szerint a szekularizáció (elvilágiasodás) és a fogyasztói társadalom "szellemi tévútjain a nemzet iránytűt vesztett hajóvá változott, amely nem látja a világítótornyot".

Márpedig ilyen körülmények között "csak a hit, a templom, csak az egyház tudja megtartani a nemzetet".