- Átadja a Táncsics Alapítvány vezetését?

- Természetesen, hiszen erre ígéretet tettem, de erre az MSZP-elnökségnek és a frakciónak is rá kell majd bólintania, ez így elvszerű, így lenne rendben.

- Végeredményben miért fontos a Táncsics Alapítvány vezetése? Csak az alapítványban lévő pénz miatt?

- Bár jelentős az összeg, amit a pártok alapítványainak a törvény biztosít, Gyurcsány Ferencet sem ez motiválja. Sokkal inkább arról van szó, hogy egy ilyen háttérszervezet vezetőjeként az ember újragondolhat, összegezhet. Új utakat nyithat, ami - tekintve az MSZP jelenlegi helyzetét - talán aktuálisabb feladat, mint valaha.

- És nem lenne furcsa, hogy a történtek után Gyurcsány Ferenc vezesse e testületet?

- Nem, hiszen Gyurcsány Ferencet az MSZP mindig nagy többséggel választotta elnökké és miniszterelnök-jelöltté, majd az ország miniszterelnökévé. És a kormányának én is tagja voltam, két poszton is, tehát nekem és mindannyiunknak részünk van abban, hogy itt tartunk. És kétségtelen, ez nagyon sok mindenben újragondolásra késztet bennünket, legalábbis egyfajta szembenézésre kellene késztetnie, hogy hol és mit rontottunk el ennyire. Mert valami nagyon kisiklott.

- És ön hol tart most a szembenézéssel?

- Vállalom a részem mindabból, amit tettünk. Mostanában nagyon sokat gondolkodom azon, hogy hol követtünk el hibákat. Meggyőződésem, hogy mindaz, amit Gyurcsány Ferenc célként tűzött ki, egy jobb és élhetőbb országot, ahol mindenki emelt fővel járhat, az, hogy csináljunk modern, európai államot, helyes volt. És meggyőződésem az is, hogy ezt előbb-utóbb az ország is elismerte volna. Valójában inkább a célhoz vezető hatalmi technikákkal voltak, lehettek problémák, és nem volt bennünk - vagy ha úgy tetszik, bennem - elég erő, hogy ezzel szembenézzünk. Nem mentségeket keresek, de elég nehéz is lett volna. Soha nem feledem azt az eufóriát, amely a választások idején alakult ki bennem. Nem, nem a győzelem érzéséről van itt szó, inkább valami másról, egyfajta önazonosság-érzésről, amit nagyon-nagyon hosszú idő után akkor éreztem először újra, amikor Gyurcsány Ferenc hívására tengernyi ember gyűlt össze az Andrássy úton, hogy újra fölemelt fővel vállalhassa a baloldaliságát, az értékrendjét, a világnézetét. Jó volt abban a tömegben, szép nap volt, és jó volt újra együtt lenni. Akkor és ott Gyurcsány Ferenc visszaadott mindegyikünknek valami megfoghatatlan érzést, talán erőt és büszkeséget, és ha mást nem is tett volna a baloldalért, csak ennyit, már akkor azt mondanám, hogy ezért érdemes volt csinálnia.

- Tett mást is, amivel fel akarta rázni a baloldalt: elmondta az őszödi beszédet.

- Őszöd megrázó volt. Máig ambivalensek az érzéseim, hiszen az a világkép, amit itt a miniszterelnök fölvázolt, természetesen baloldali és vállalható volt. Én viszont ott először érzékeltem azt a hatalmi technikát, amely odáig juttatott bennünket, hogy ezt a beszédet elmondja.

- Nem mondja komolyan, hogy először érezte, hiszen az első Gyurcsány-kormány megalakulásakor el akarta önt távolítani a belügyminiszteri posztról.

- Ez igaz, de ezt nem hatalmi technikaként fogtam föl, sokkal inkább annak, hogy a miniszterelnök akkor még nem tudta, ki mire képes és alkalmas, és sztereotípiák alapján próbált dönteni. Ez káros volt, és utóbb, szerintem, ő is belátta. Visszatérve Őszödre: azt hiszem, ott romlott el minden. Mert meglehet, hogy mindaz, amit Gyurcsány ott mondott, igaz volt, akkor azért, ha pedig nem volt igaz, akkor pedig azért kellett volna legalább egy embernek fölállnia, hogy eddig és ne tovább, mi ezzel így nem voltunk tisztában, mi becsülettel dolgoztunk, végrehajtottunk mindent, amit kért, a száz lépésektől kezdve bármit, mert hittünk benne, és velünk nem lehet így beszélni. Legalább egy embernek föl kellett volna állnia. Én is lehettem volna az. De nem állt föl senki sem, én sem.

- Megbánta?

- Megbántam. Nem változott volna attól sem alapjaiban semmi. Egyetlen dolog azonban bizonyosan: ott és akkor Gyurcsány Ferenc megérezhette volna, hogy nem tehet velünk azt, amit csak akar. És ez intő jel lehetett volna számára, és egy esetleges kiállás ugyanúgy egyben tartotta volna a baloldalt. De hangsúlyozom: a volt miniszterelnök nagyon impresszív, határozott, rendkívül tehetséges politikus, akinek nagy hatása van az emberekre. Mi hittünk benne, és a hit néha elfogulttá teszi az embert.

- Mikor érezte, hogy nagy a baj?

- Az MTV ostroma számomra vízválasztó volt, mert rádöbbentem arra, hogy itt, ebben az országban bekövetkezhet az, amit nem hittem: hogy esetleg félni is lehet. Ami a hatalomtechnikát illeti: lassan jöttem rá, mi is zajlik körülöttem. Amíg az ember menet közben van, nem látja világosan a dolgokat, szóval, lassan kezdtem észrevenni, hogy a gyurcsányi célok torzulnak, és olyan engedményeket kezdünk tenni, amelyek a baloldali értékrenddel szerintem nem összeegyeztethetők.

- Milyen engedmények nem egyeztethetők össze a baloldali értékrenddel?

- Ez esetben konkrétan a szociálpolitikai lépésekre gondolok, amelyek végső soron a bukásomat is okozták szakminiszterként, mert bár támogatható az "Út a munkához" program célja, jelesül az, hogy minél többen kerüljenek munkaviszonyba, de az már az értékrendemmel összeegyeztethetetlen lett volna, hogy ezt olyan "ösztönzőkkel" alakítsuk ki, amelyek még reménytelenebb helyzetbe sodornak embereket. Ugyanakkor egyre erőteljesebben éreztem, hogy a frakcióban is van támogatása annak, hogy a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb embereket szigorú szabályokkal kell megregulázni, hiszen ezt várja a társadalom. De én ezt akkor is igazságtalan, rossz eszköznek tartom, ami nem egyeztethető össze a baloldalisággal.

- A szociális törvény módosítási javaslataira gondol?

- Igen. Azok az én értékrendem szerint nem vállalhatók. De sorolhatnám: számos olyan terület van az oktatástól kezdve a kultúráig, ahol szerintem karakteresebben lehetne érvényesíteni a baloldali értékrendet, s valamiért mégsem sikerült. Az oktatásban a visszarendeződés jeleit tapasztalhatjuk. Nem találtuk a szegregáció ellenszerét, és még sorolhatnám. Sokszor fölteszem magamnak a kérdést, hogy hét év alatt miért nem tudtunk erősebb baloldali karaktert építeni? Az persze erős érv, hogy költségvetési kiadáscsökkentésnél ez nehéz. De hiszem, hogy nem lehetetlen, és meg kell csinálni. Nézzük csak, mi is volt a Fidesz ideája? A család vasárnap templomba megy, apa, anya, gyerekek, aztán elmennek egy focimeccsre, majd ülnek a kertjükben és kedélyesen borozgatnak, miközben valahonnan zene szól. Ez jól körülírható, ha úgy tetszik, emészthető, vágyható karakter sokaknak. Na jó, de milyet kínálunk azoknak, akik nem ezt szeretnék? Szerintem az ilyen, alapvető fontosságú kérdésekre választ kell találnunk - például az oktatásban, a szociálpolitikában, az esélyteremtésben -, mert ha nem találunk választ, akkor esélyünk se marad arra, hogy újra kormányt alakíthassunk, és megmutathassuk, hogy lehet ezt másként is csinálni.

- Erre való az alapérték bizottság által kidolgozott dokumentum, nem?

- Én mélységesen egyetértek a dokumentum tartalmával, de azért fölösleges illúzió lenne azt gondolni, hogy az a dokumentum alapjaiban rengeti meg a világot, vagy hogy tömegképző ereje lenne. Szép-szép a fenntartható fejlődés gondolata, ki is tudnám fejteni, mit értek ez alatt, de hogy ez eljutna a mi választóinkhoz, azt kötve hiszem.

- Akkor mégis, mire volna szükség?

- Meggyőződésem, hogy újra meg kell szólítanunk azt az értelmiséget, amely oly sokáig és oly erősen mellettünk volt, most mégis mintha hitehagyottá és csalódottá vált volna. Első lépésben vissza kell szereznünk a Ferge Zsuzsákat, a Kertesi Gáborokat, a Ranschburg Jenőket, mindenkit, akinek valaha a baloldalhoz köze volt, hogy elrontottunk valamit, kezdjük újragombolni az egészet, az oktatástól kezdve a gyermekek helyzetéig bezárólag, kell, hogy legyen megoldási javaslatunk arra, hol kell beavatkozni, mit tudunk kezdeni például a cigányság drámai helyzetével. Ez az első és a legfontosabb lépés. És ehhez nem hangzatos dokumentumok kellenek, hanem jól megfogható, végrehajtható, érvényes programok, olyanok, amilyeneket elhisznek nekünk azok, akik a baloldaltól várják, hogy Magyarország modern európai ország legyen. Igazi, választható alternatívája a Fidesz programjának.

- Tud róla, hogy lenne valódi Fidesz-program?

- Kétségem sincs felőle, hiszen két ciklust töltöttek ellenzékben, s ha ezalatt volt energiájuk arra, hogy médiabirodalmat építsenek, akkor bizonyosan volt idejük a programalkotásra is. Biztos vagyok benne, hogy csak azért titkolják, mert így tudják maximalizálni a támogatásukat. De ez a program szerintem nagyon nem fog tetszeni a magamfajta baloldali embereknek. Arról nem beszélve, hogy iszonyatosan veszélyesnek tartom a Fidesz fenyegetéseit. Nekünk ugyan sok mindent joggal lehet a szemünkre hányni, mégis azt gondolom, hogy ebben az országban az MSZP-SZDSZ kormányzása idején senki nem élt bizonytalanságban, senkit az egzisztenciájában nem fenyegettek. Itt a szélsőjobboldali szerzők gáttalanul írhatnak. Kíváncsi vagyok arra, hogy vajon így lesz-e a Fidesz kormányzásának idején is. Őszintén szólva, vannak félelmeim.

- EP-választás lesz. A kampány politikai irányítójaként vízválasztó ez az ön életében?

- Én semmiképpen sem tekintem annak, egy kétségtelenül nagyon nehéz helyzetben próbáljuk kihozni a legtöbbet, amit csak lehet ebből a kampányból. A nagy tét számomra, hogy megpróbáljunk újra valami egységet teremteni a baloldal szétszórtságában, és először is a saját sorainkban. Elölről kell kezdenünk mindent. Újra meghatározni a baloldali értékeket, fölfedezni azok szépségét, és vállalható programot csinálni. Együtt.

"Őszöd megrázó volt"