Hétfőn éjjel, kedden reggel azonban az internetes keresők már ötszáznál is több találatot adtak ki a névre, televíziók, rádiók, újságok közölték nevét, bloggerek írtak róla. Ehhez mindössze néhány apró törvényszegésre volt szüksége a Jobbik gyöngyösi elnökének: először rágalmazni kellett a gyöngyösi polgármestert és az alpolgármestert, visszaéléseket emlegetni egy üzletközpont eladása kapcsán, majd megvárni, míg az érintettek feljelentést tesznek. Aztán fellebbezni az elsőfokú elmarasztaló ítélet ellen, s kivárni, amíg a másodfok is megerősíti a vétséget, s pénzbírságot szab ki. Ezt be lehetett volna fizetni csekken, ugyanúgy, ahogy a gyorshajtásért, a szabálytalan parkolásért fizet az ember: bűn és bűnhődés így jár együtt kicsiben.

A Jobbik városi elnöke azonban nem fizet olyanért, amit igazságtalannak tart. Inkább kivárja, amíg a pénzbírságot elzárásra változtatják, majd mégsem vonul be a börtönbe. A megyei lapban jelenti be, hogy ő nem megy sehova, jöjjenek érte a rendőrök, ha akarnak, éjjel-nappal várja őket. Aztán, amikor jönnek és viszik, véletlenül gyűljön össze hetven-nyolcvan ember az egri börtön előtt, hozzanak árpádsávos zászlókat, lobogtassák a csekket, ami igazolja a helyettünk frissiben kifizetett, kilencvenezer forintos bírságot.

Állják el a bejáratot, üzengessenek a portásnak, küldje ki az igazgatót, mert különben irgum-burgum lesz, és haza se megyünk éjfélig, a barátaink meg keressék az ügyeletes megyei bírót, hogy azonnal intézze el a kiszabadításunkat. Végül fogadjuk el, hogy a munkaidő mindenütt lejárt, aznap már nem szabadulunk ki, és nyugodjunk bele: egy éjszakát a börtönben töltünk. Reggel aztán ébredjünk frissen, kipihenten, borotválkozzunk meg a benti készlettel, s álljunk üdén a börtön ajtajában, fogadván híveinket meg a sajtó munkatársait, akik egy csapásra híressé tesznek minket.

A hívek által befizetett büntetés összege a csekély reklámköltség.