A Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal vezetője tavaly januárban támadta meg az Alkotmánybíróságnál - miután törvényességi észrevételének a képviselő-testület nem adott helyt - a Fővárosi Közgyűlés rendeletét. A megtámadott bekezdés kimondta: az "új létesítmények kialakításakor vagy a meglévő energiaellátó rendszerek átalakításakor a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló kormányrendelet előírásai szerint a helyi emisszióval nem járó rendszereket (különösen távhőt, villamos energiát, napenergiát hasznosító berendezéseket) kell alkalmazni". Az indítványozó szerint a távhő-szolgáltatási törvény nem ad lehetőséget a helyi önkormányzat képviselő-testületének arra, hogy előírja, milyen fűtési rendszerrel váltható fel a távhőszolgáltatás.

Az AB megalapozottnak találta az indítványt. A testület felhívta a figyelmet arra, hogy a távhőszolgáltatás, különösen a lakossági felhasználók tekintetében, természetes monopolhelyzetet élvező szolgáltatás, ezért a szolgáltatás szabályozásában kitüntetett szerepe van a fogyasztók védelmének. A távhőszolgáltatásról szóló törvény a felhasználó jogaként szabályozza az általános közüzemi szerződés felmondását azzal, hogy részletesen szabályozza a felmondás feltételeit, ezzel biztosítva, hogy a szerződés felmondása más felhasználók jogait ne korlátozza, azok tulajdonában kárt ne okozzon, illetve ne veszélyeztesse a szolgáltatói és a felhasználói rendszer zavartalan működését.

Az AB indokolásában rámutatott: a helyi képviselő-testület rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal, nincs felhatalmazása arra sem, hogy rendeletében a hőellátó rendszerek kialakítását, átalakítását korlátozza, és az érintettek számára a távhőszolgáltatás igénybevételét tegye kötelezővé. Bár a megtámadott rendelkezés más energiaellátó rendszerek alkalmazását is kötelezővé teszi, elsősorban a távhőszolgáltatás igénybevételére kötelez, hiszen a legtöbb esetben feltehetően csak távhőszolgáltatással váltható fel a helyi emisszióval járó hőenergia-ellátás.