A pécsi polgármester-választáson a Fidesz jelöltje megszerezte a voksok közel kétharmadát, riválisa 35 százalék alatt maradt. Történt mindez úgy, hogy 2009 tavaszán az MSZP országosan legnépszerűbb, Pécsett abszolút többséggel képviselővé választott politikusát indította. A szocialista polgármesterjelöltet - nem úgy, mint 2006-ban -, támogatta az SZDSZ, és az MDF is mögötte állt. Az MSZP, miként a Fidesz is, teljes erővel részt vett a kampányban, nem magyarázható az eredmény azzal, hogy a szocialisták eleve feladták volna a küzdelmet, kitérve a fideszes henger elől. Pécsett az országos politikai viszonyok érvényesültek, holott a Szili-kampány éppen azt célozta, hogy minél kevésbé érvényesüljenek, s hogy a megfáradt pécsi szocialista városvezetés felfrissülésének reménye is felcsillanjon.

A házelnöknő az MSZP országos átlaga felett szerepelt, csakhogy ez olyan városban történt, ahol a szocialista párt mindig országos támogatottságának szintje fölé jutott. 2009 tavaszán Szili Katalintól reálisan azt lehetett várni, hogy az MSZP számára elviselhető mértékűvé teszi a vereséget, de a május 10-én előálló harmincszázalékos különbség az elviselhetőség határán jócskán túl van. Igaz, nem indított jelöltet a Jobbik, mely a Fidesztől vehetett volna el szavazókat. A korábbi (?) szocialista fellegvárban azonban a Jobbik indulása esetén valószínűsíthető 20-25 százalékos különbség sem lett volna elviselhető, eredmény az MSZP számára.

Úgy tűnik, a kormánypárt erős jelölttel és kampánnyal mozgósítani tudja megmaradt szimpatizánsait - vagyis nem a 2006-os tábor teljes körű mobilizálása a realitás, hanem a 2009-esé. A Jobbik voksokat vehet el a Fidesztől, s az a lehetőség is fennáll, hogy a bizonytalan helyzetű SZDSZ és esetleg az MDF szavazói (vagy egy részük) az MSZP-t választják a küszöbön imbolygó pártok helyett. Ha mindezek az MSZP számára kedvező feltételek érvényre jutnak, s más egyéb - például a szocialisták politikája - nem változik, akkor az MSZP elérheti, hogy a Fidesz ne kapjon kétszer annyi szavazatot, mint ő, vagy ne kapjon pártlistán kétharmadot. Ennél többet viszont aligha. Igazolódhat a sokéves feltételezés, hogy a két nagy párt közötti olló záródhat a kormányzás sorsáról döntő választási helyzetben, de ez még egy "fellegvárban" is csak annyira vagy nem sokkal többre lehet elég az MSZP-nek, mint amit Pécsett elért.

A kétharmados parlamenti mandátumarányhoz nem kell pártlistán is kétharmadot szerezni. Az országos támogatottság húsz-huszonöt százalékos különbsége esetén majd' minden egyéni választókerületben a Fideszé lehet a győzelem. A választókerületekért folytatott versenyben kivívott nyomasztó többség révén a Fidesz a kétharmados többség határára juthat. Másképp fogalmazva, az MSZP jelenlegi állapotában még az összes megmaradt szimpatizánsának mozgósításával is utcahosszal veszítene. Döntő fordulat ez két olyan választást követően, amikor pártlistán egyszázaléknyi volt a differencia a két nagy párt között. Ilyen különbség mellett kérdéses, megtarthatja-e legalább a "fellegvárait" az MSZP.

Kétséges továbbá, hogy az MSZP kezében maradt kártyák mennyire erősek. Alapesetben a Fidesz kétharmados többségével kapcsolatos aggodalmak felkeltése és a szélsőjobboldal erősödésére való hivatkozás voksokat hozhatna az MSZP-nek. E taktika érvényre jutását eleve nehezíti, hogy a Fidesz - jól felfogott érdekében - Jobbik-ellenes retorikára váltott, de ennél jóval komolyabb probléma az MSZP számára, hogy nagyon nehezen tud bármi hihetőt felelni a választóknak arra a kérdésre, hogy "miért az MSZP?".

Az MSZP-s törzsbázis létszáma leapadt, a vándorló választók jó részét pedig nem aggasztja a Fidesz kétharmados sikerének esélye, mivel végletesen elegük van a szocialistákból. Pusztán a kétharmadra, illetve a Jobbik-veszélyre hivatkozva kevés sikerre számíthat az MSZP éppen most, amikor valóban van esély a kétharmadra, és amikor a szélsőjobboldal valóban virulens veszélyt jelent. Ellenben a Jobbik akár úgy is járhat, mint a kisgazdák és a MIÉP: ők is a Fidesz pengéjébe szaladtak bele (amitől még szavazóik és nézeteik nem tűntek el).

A Fidesz viszonya más a Jobbikhoz, mint az MSZP-é és az SZDSZ-é. A szocialistáknak és a liberálisoknak ellenfelük, sőt ellenségük a Jobbik, a Fidesznek viszont a riválisa. A Fidesz képes legyűrni a Jobbikot a szavazókért folytatott versenyben - növelve ezzel a kétharmados győzelem esélyét -, az MSZP (és az SZDSZ) nem. Legfeljebb közvetve, a választói részvétel emelése, tehát saját támogatói mozgósítása révén. (Persze, másképp is legyőzhette volna az MSZP és az SZDSZ a Jobbikot. Ha a zászlajukra tűzött társadalmi integrációs politikák sikeresebbek lettek volna az elmúlt hét évben, akkor nem lenne ma ilyen dermesztő "igény" a Jobbik politikájára.)

A pécsi választás - a teszt tesztje - felerősíti az előre hozott választással kapcsolatos bizonytalanságot is. Egy kritikus pont eddig is volt: a költségvetés. Bajnai Gordon pár napos miniszterelnökként arról beszélt, hogy a jövő évre 900 milliárdos kiadáscsökkentéssel számol. Kérdés, szeretné-e az MSZP megszavazni azt, hogy a Bajnai-kormány ne elvigye, hanem megcsinálja a "balhét" a választási évre. Ha a szocialisták a kormány politikájával akarnak kampányolni, nincs más mondanivalójuk, akkor ez nem sok jót ígér nekik. Ráadásul, ha az EP-választáson legalább kétszeres különbség lesz a Fidesz és az MSZP között, netán az SZDSZ sem lépi át a bejutási küszöböt, akkor a kormányt támogató pártok mindenki szeme láttára elvesztik társadalmi támogatottságukat, miközben a miniszterelnök igen nagy jelentőségű átalakításokat kíván véghezvinni a jóléti és az adórendszerben. Megmagyarázható lenne ezek után a Bajnai-kormány létezése?

Még nagyobb kérdés, mi lesz az ekkor vagy akkor megtartott országgyűlési választást követően. Igencsak átalakulhat az eddig stabil magyar pártrendszer. A Fidesz minden bizonnyal nem lesz képes a fájdalommentes átalakítás programjának kivitelezésére, de ettől még nem magától értetődő az MSZP erejének visszatérése. A feltételezett Fidesz-kormánytól elpártolhat a mai robosztus szavazótábor egy része, de jelentősen függ a majdani ellenzék állapotától, mi történhet az elcsatangoló szavazókkal. Ha nincs vonzó kínálat a majdani ellenzék oldalán, akkor a Fidesz erős maradhat. Az MSZP-t, ha nem tud változni, komolyan fenyegeti a 2005-ös lengyel szcenárió veszélye. Ez a forgatókönyv nem ér véget ott, hogy a zuhanás után becsapódás következik. A folytatás lengyel mintája szerint a baloldal a padlón is maradhat.

A szerző politológus