Kétharmados parlamenti többségnek az alkotmány sem ellenfél
Amennyiben a Fidesz a következő választásokon a 176 egyéni választókerületből legalább 150-ben nyer, és a területi listákra leadott szavazatainak aránya eléri az 53-55 százalékot, a kétharmados többséget jelentő 255-nél több mandátumot szerez. A választási rendszer ugyanis a győzteseknek kedvez.
A közvélemény-kutatások alapján elképzelhető ilyen eredmény, de az EP-választáson derül majd ki biztosabban, hogy a pártok hogyan állnak az egyes körzetekben. Különösen érdekes, hogy mi a helyzet abban a 45 választókerületben, ahol a jobboldalnak 1994 óta nem sikerült győznie. Pécsett nemrég a polgármester-választásnál több ilyen körzetben is megelőzte Páva Zsolt a szocialista Szili Katalint. Ha abból a bizonyos 45 választókerületből 25-öt elveszítenek a szocialisták, és a pártok támogatottságában nem következik be fordulat, valószínű a következő parlamenti voksoláson a kétharmados Fidesz-győzelem.
Azt feltételezve, hogy a parlamenti küszöböt hárman lépik át, és a Fidesz-listákra hatvanszázaléknyian szavaznak, míg a többi értékelhető vokson az MSZP egy ötszázalékos kispárttal osztozik, a Fidesz 274, a szocialisták 106, a harmadik erő hat képviselőt delegálhatna. Így meglenne a Fidesz kétharmados többsége. Nem túl valószínű, de megtörténhet: ha az MSZP húsz százalék alatt marad, a Fidesz 309 mandátumot szerez, ami négyötödös többséget jelent. Az elméleti felső határ egyébként a 328 képviselő, mert az országos listáról kiosztható 58 hely mindenképpen a veszteseké.
A kétharmados többség birtokában egy új kormány teljesen átszabhatná a közjogi rendszert. Megvalósíthatná azokat az elképzeléseket, amelyekhez az alkotmány, illetve kétharmados törvények módosítására lenne szükség. Ilyen például a kisebb parlament ügye. A képviselők számának csökkentésével együtt megváltoztathatják az egyéni választókerületi és a listás mandátumok arányát, a Fidesz számára kedvezőbb egyéni helyeket előnyben részesítve. Ma a 386-ból mindössze 176 képviselő kerül saját jogán a parlamentbe, míg 152-en a megyei, 58-an az országos listáról jutnak be. Kevesebb kompenzációs mandátummal csökkenne a kisebb pártok súlya.
A politikai folklórnak jó ideje része a választási kampány, a pártfinanszírozás, a képviselői összeférhetetlenség vagy a juttatások kérdése. A jobboldal kétharmad esetén arra is felhatalmazást kapna, hogy ezt a saját elképzelései szerint oldja meg. Kérdés, hogyan élne a lehetőséggel, hiszen az állami források jelentős csökkentése a politikai ellenfelek "kiéheztetésének" alkalmas eszköze.
A Fidesz 1999-ben átalakította a parlament ülésezési rendjét, és három éven át a "hetente" azt jelentette, hogy
a képviselők csak háromhetente ültek össze. Ezt a gyakorlatot most legalizálhatnák. Ugyancsak törvényesíthetnék a kétéves költségvetés intézményét, amelyre az Orbán-kormány idején ugyancsak volt példa. De újragondolhatnák a vizsgálóbizottságok szerepét, a parlamenti munka rendjét, a felszólalásokra megszabott időt stb.
Hosszú ideje folyik a vita a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról, aminek a megadásához módosítani kellene több kétharmados törvényt. A Fidesz minősített többség birtokában pontot tehet az ügy végére, akár választójogot adhat a határon túli magyaroknak, és ezzel mindjárt számos új támogatót is szerezne. Ezt nemzetközi szerződések sem tiltják, bár a szomszédos országok ellenállásával számolni lehetne.
Az államfő választásának rendje, az államfő hatásköre is visszatérő ügy. Felvetődött, hogy az elnököt válasszák közvetlenül, és akkor a jogosítványait is célszerű felülvizsgálni. Egy meghatározó többséggel rendelkező parlamenti erőnek persze nem feltétlenül érdeke, hogy ezen a területen változásokat kezdeményezzen, feltéve, ha nem saját elnöke lenne a kedvezményezett.
Az igazságszolgáltatás rendszerét is átszabhatnák. Az ügyészség kormány alá rendelésével, illetve a bírósági önigazgatási modell megszüntetésével - mindkettő felvetődött már - a végrehajtó hatalom közvetlenül befolyásolhatná a vádhatóság működését, és nagyobb ráhatása lenne a bíróságok tevékenységére.
Az alkotmány szabályai is megváltoztathatók minősített többséggel, s ez az az eset, ahol az Alkotmánybíróság sem szólhat közbe, hiszen csak a hatályos alaptörvényt védhetik. A helyzet ennél persze bonyolultabb, mert az AB eddigi döntései egy olyan rendszert alkotnak, amely hivatkozási alapul szolgálhat a testületnek, de alkotmánymódosítást semmiképpen nem semmisíthetnek meg.
Végezetül kétharmados többség birtokában egyszer s mindenkorra meg lehetne szüntetni a garanciális kétharmados törvények rendszerét.
