Ebben igaza van. A Fidesz kormányzása után Keller Lászlóék minden, a Fideszre árnyékot vető üggyel foglalkoztak (a kívülálló számára olykor már viszolyogtató túlbuzgalommal), az eredmény azonban nem őket igazolta. Helyénvaló, hogy a Fidesz-kormány is végezze el a maga elszámoltatását. Jobb volna ugyanakkor, ha ízlésesebben tenné, mint azt annak idején vetélytársa. Vannak arra utaló jelek, hogy ez nem így lesz. Nehéz ugyanis kizárólag a retorika szintjén kezelni a Fidesz elnökének kijelentéseit a "szélhámos milliárdosokról", "esküszegőkről" - ennek olyan színezete van, mintha a Fidesz előre lejátszaná az elszámoltatás forgatókönyveit.

Orbán már nyíltan a kétharmados többségre játszik. Ebben versenyt fut a választójogi rendszerrel, hiszen szakértők szerint, ha a választáson az MSZP legalább 40 egyéni körzetben nyerni tudna (ez ma nem valósulna meg, ezt jelzi a legnépszerűbb szocialista, Szili Katalin veresége, de a választást sem ma tartják), a Fidesznek nem lesz kétharmada. Versenyt fut ugyanakkor a Jobbikkal, mert azt ő is tudja, hogy nagyon nem mindegy, hogy csak a Jobbikkal lenne-e kétharmaduk vagy egy tisztán kétpárti parlamentben.

A Fidesz elnöke szerint az MSZP prüszköl a Fidesz alkotmánymódosítási törekvései miatt, holott ők csak a demokráciát, a köztársaságot erősítenék. Annak, aki nem aludta át az 1998-2002 közötti éveket, lehet fogalma a Fidesz demokráciaszótáráról, elég akár kétéves költségvetést, a többhetenkénti parlamenti üléseket említeni. És azért ez így egy kissé elbizonytalanító. Talán e ponton érdemes felidézni: épp a Fidesz-kormány vetette föl annak idején annak az alkotmánymódosításnak a lehetőségét, hogy az ügyészséget esetleg a kormány felügyelete alá kellene helyezni. Nem helyezték. És ha Orbánnak olyan kellemetlen emlékei vannak a vizsgálatokról, akkor elgondolkodhat azon is, hogy talán épp az volt akkoriban a szerencséje, hogy ezt az alkotmánymódosítást hatalomból sem tudta keresztülverni.

Visszatérve: nemcsak az a legény, aki állja, hanem az is, aki tartja magát a normákhoz - mint Horn Gyula, aki kétharmados többséggel a háta mögött úgy döntött, hogy alkotmányozni csak úgy lehessen, ha az akkor hatpárti parlament legalább öt pártja egyetért a javaslatokkal. Az önmérséklet sem elhanyagolható erény.