Szigorúan titkos átverés
Három csalót (két férfit és egy nőt) még keres a rendőrség azok közül, akik tavaly december óta 30 idős művészt és tudóst kerestek meg különböző hivatalos szervezetek nevében azzal, hogy egy komolyabb öszszeggel járó életműdíjat kaptak. A jó hír közlői (hol egy férfi, hol egy nő telefonált) felajánlották, hogy segítenek devizaszámlát nyitni annál a banknál, ahová majd a pénzt utalja a kormány.
Javasolták, hogy a frissen megnyitott számlára utaljanak át (vagy fizessenek be) egy nagyobb összeget, ők ebben is szívesen segítenek, s akkor az életműdíj összegével kiegészítve "sokkal jobb kamatot kaphatnak a pénzük után". Minden második híresség bedőlt a csalásnak, együttesen 50 millió forintjuk bánja hiszékenységüket.
Senki ne higgye azonban, hogy határozott fellépéssel, sármmal és egy hihetőnek tűnő legendával csak idős embereket lehet megtéveszteni és kifosztani. Tavaly nyáron egy 34 éves férfi azzal hívta fel egy bank debreceni fiókjának a dolgozóját, hogy ő rendőr, egy budapesti elitegység nyomozója. Kollégáival csalás és sikasztás gyanújával titkos nyomozást folytatnak a pénzintézetben, ezért a feltétlen együttműködését kérte.
Azt mondta: az akció annyira titkos, hogy csak néhányan tudnak róla, ezért kérte az ügyintézőt, ne szóljon a feletteseinek arról, hogy segít a rendőrségnek. A banki dolgozó vakon hitt a "nyomozónak", és ahogy kérte, sietve összepakolt 32 millió forintot "a rendőrség számára", amit - az őt instruáló "rendőrtiszt" ígérete szerint - az akció után hiánytalanul visszakap a bank. Amikor egy helyi taxis jelentkezett nála a "csomagért", átadta. Öt hónappal később a rendőrök elfogták a csalót.
Magyarországon évente átlagosan tízezer csalási ügyben nyomoz a rendőrség. A csalók többsége házaló árusként, rosszullétet színlelve, vagy szomjazó gyermekének kérve segítséget környékezik meg - szinte kivétel nélkül idős - áldozataikat, majd miután bejutottak a házukba, meglopják őket. Máskor az önkormányzat ügyintézőiként felmérik a házat, vagy éppen pénzhamisítók után nyomozókként ellenőrzik az előző nap kézbesített nyugdíjat, amit el is loptak. Bár arra is volt példa, hogy az álrendőr hatóságilag lefoglalta a pénzt, erről jegyzőkönyvet is írt, sőt megígérte, odaszól a postára, hogy mielőbb hozzák ki - valódi bankjegyekben - a pénzhamisítók áldozatául esett idős emberek nyugdíját.
Szakállas trükkök, de az ORFK adatai szerint még ma is működnek.
Újdonságnak számít viszont a "kórházas csalás", amit rendszerint pénteken követnek el, a késő délutáni órákban, a bankok zárása után. Jól öltözött férfiak és nők, akik "éppen most érkeztek Magyarországra, de sajnos máris nagy bajba kerültek", sürgős segítséget kérnek az első útjukba akadó járókelőtől. Balesetet szenvedett a férjük/feleségük (ha a kiszemelt áldozat idősebb, akkor a gyermekük), s ki kellene fizetniük az orvost, de nincs forintjuk. "Sajnos csak dollárunk van", mondják, és meg is mutatják a táskájukat, amelyben ott áll halomban néhány kötegnyi bankó, s előállnak a "visszautasíthatatlan" ajánlattal: "Itthagynám a táskát, 100 ezer forintnyi dollár van benne, csak adjon kölcsön 80 ezer forintot."
Arra is volt azonban már példa, hogy 210 ezer forint fejében 300 ezer forintnyi dollárt hagyott a csaló jótevőjénél fedezetként. Természetesen a táska örökre a jótevőnél marad, akik közül ezt sokan egészen addig nem is bánták, míg ki nem derült, hogy a táskában lévő bankjegyköteg csupán néhány valódi bankót tartalmaz, java része azonban fénymásolt pénz és méretre vágott újságpapír.
Az efféle csalások áldozatai közül sokan az után sem tesznek feljelentést, hogy rájöttek, átverték őket. Szégyellik, hogy bedőltek, hogy "hiszékenyek vagy kapzsik voltak", nem akarják, hogy rajtuk röhögjön a rendőrség, a sajtó és az ismerőseik, s mivel nem bíznak abban, hogy a pénzüket valaha is viszszakapják, beletörődnek, hogy átverték őket.
Február közepén a sajtó segítségét kérte a Győri Rendőrkapitányság egy csaló sértettjeinek a felkutatásához. Malvináról van szó, egy magyarul szinte alig értő, 18 éves román jósnőről, aki millióktól fosztott meg egy családot (de a rendőrség feltételezése szerint nemcsak őket). Nem azzal követett el bűncselekményt Malvina, hogy - állítása szerint 5000 forintért - jósolt. A román jós zsarolt is. Százezreket kért egyik-másik ügyfelétől a családjára bocsátott rontás eltávolításáért. Ez pedig - a rendőrség szerint - már nem fér bele a jóslásba. A rendőrség szerint Malvina legtöbb áldozata azért nem tett feljelentést, mert attól tartanak, hogy még erősebb rontást tesz rájuk, házukra és családjukra a lány.
És ez komoly.
Olykor azonban a csalókat is utoléri a végzetük. Egy fiatalember az egyik aukciósportálon licitált egy laptopra. Megnyerte. Átutalással 191 ezer forintot fizetett érte. Néhány nappal később azonban laptop helyett két becsomagolt téglát kapott az eladótól. A rászedett vásárló magánnyomozásba kezdett, és rá is talált az eladóra az interneten. Majd a való életben is. Két barátjával a nyomába eredt, s amikor a téglákért "kapott" pénzért ment a bankba, elvették tőle a becsapott vásárló 191 ezer forintját, és mellékesen elverték. A rendőrség - bár önbíráskodásért eljárást indított a rászedett vevő és segítői ellen - mégis az elagyabugyált eladót vette őrizetbe. Kiderült róla, hogy hasonló módon elkövetett csalásokért már körözték.
Hamrák János 1909-ben "eladta" a Rottenbiller utcát. Példáját követve három évvel később Horváth Menyus egyetlen éjszaka 120 munkással ezer lámpavasat szereltetett le Budán, majd mindet eladta Nagyváradon, ahol - mint azt az előző napi újságban olvasta - éppen akkor kezdték meg a közvilágítás felújítását. Efféle nagystílű csalók ma már nem léteznek, vagy legalábbis nem buknak le. Utolsó képviselőjuk minden bizonnyal a tíz éve elhunyt Zemplényi György volt, akit 1998-ban - nem jogerősen - 19 rendbeli csalásban mondott ki bűnösnek a Fővárosi Bíróság, s aki éveken át másoktól kicsalt pénzből támogatta a magyar úszósportot.
Bár ki tudja: a közelmúltban két eljárás is indult olyan csalók, jól szituált, menedzsernek látszó fiatalemberek ellen, akik, miután álnéven heteket töltöttek egy-egy jobb szállodában, fizetés nélkül akartak távozni, több százezres számlát hagyva maguk után.
