Anyai dilemma gyes után: a gyerekét vagy a diplomáját tagadja-e le
Ha még nincs gyereked, akkor az a baj, hogy nemsokára el akarsz menni szülni. Ha meg már van, akkor az, hogy nem vagy elég megbízható munkaerő – mondja Kisch Anna, aki 36 éves, egy hatesztendős és egy hároméves kisfia van. Hat évig volt otthon velük, igaz, nem teljesen önszántából. – Korábban akartam visszamenni dolgozni, de a bölcsődébe helyhiány miatt nem vették fel a kisebbik fiamat – mondja. Néhány hónapja keres munkát, eddig 60 helyre küldte be az önéletrajzát, háromszor hívták vissza. – Legutóbb egy asszisztensi állásra kétszáz másik jelölttel pályáztam – meséli. Eddig szerepelt az önéletrajzában, hogy két gyereke van, de nemrég kihúzta, hátha így nagyobb esélyekkel indul. – Még nem vagyok elkeseredve, de ha egy év múlva is itt fogok tartani, már biztosan el leszek – mosolyog.
Kisch Anna közgazdász, angolul beszél, már az egyetemi évei alatt is dolgozott, mégis titkárnői állásokra jelentkezik. Részben, mert sok évet kihagyott, részben, mert úgy érzi, a gyerekek mellett még csak kisebb terhelést tudna vállalni. A korábbi munkahelye szóba sem jöhet, már rég betöltötték a helyét. „Elment ez az 56 év, és már bánom, hogy nem töltöttem hasznosabban. Talán, ügyes szervezéssel megoldhattam volna, hogy tanuljak még egy nyelvet”, mondja.
Ő egy, a több tucatnyi kisgyerekes anyából, akik részt vettek a Vissza a munkába konferencián. – Elsősorban gyakorlati tanácsokkal igyekszünk segíteni – mondja Ács Barbara, a szervező Kopernikusz Egyesület alelnöke. Ők jogi tanácsadással, álláskeresési és kommunikációs trükkökkel, életvezetési tanácsokkal szolgálnak, ingyen. – A kismamáknak aktívnak kell lenniük, nem szabad teljesen elszakadniuk a korábbi munkahelyüktől.
Időnként be kell látogatni, beszélni a kollégákkal, követni a változásokat – mondja. Sokan ugyanis teljesen megszakítják a kapcsolatot, és amikor vissza akarnak térni, meglepődnek, hogy ez már nem az a munkahely, amit otthagytak. Ács Barbara szerint az anyáknak jogi ismeretekkel is fel kell vértezniük magukat. – A cégek okosak, ha látják, hogy valaki nincs tisztában a jogaival, kihasználják a helyzetet – állítja. Mivel kirúgni sem terhes nőt, sem gyesen lévőt nem lehet, előfordul, hogy kikényszerítik a szerződésbontást közös megegyezéssel vagy egyszerűen olyan helyzetbe hozzák a visszatérőt, amiről tudják, hogy nem képes vállalni. – A nők pedig sokszor elfogadják az áldozatszerepet, nem tudnak, nem akarnak megküzdeni az állásukért – teszi hozzá.
Mindössze napi egy órán múlik, hogy nem tudok visszamenni a munkahelyemre – panaszolja egy másik anya. Munkaideje ugyanis 9től 6ig tart, egyórás ebédszünettel. Arra kérte a főnökeit, hogy ha végigdolgozza az ebédszünetet, engedjék el egy órával hamarabb, hogy elhozhassa a gyereket a bölcsődéből. Nem mentek bele. Hozzáteszi: a cég vezetője szintén nemrégiben tért vissza három hónapos szülési szabadságáról, és már teljes munkaidőben dolgozik. – Csakhogy az ő fizetése megengedi, hogy alkalmazzon bébiszittert, az enyém nem – mondja.
Tagadjam le a diplomámat? Tagadjam le a gyerekemet? – ezeket a kérdéseket többen is feltették Fürjész Beáta személyzeti tanácsadónak. Néhány hónapos keresgélés után ugyanis a legtöbben diplomával és nyelvtudással is elmennének például recepciósnak. Csakhogy ehhez túlképzettek. A tanácsadó szerint ilyenkor megoldás lehet, ha egy rövid kísérőlevélben megmagyarázzák, hogy jelen helyzetükben ezzel az állással (és fizetéssel) is elégedettek lennének. Ami pedig a gyerekeket illeti, a tanácsadó szerint nem érdemes hazudni. – Ugyanakkor ki kell emelni, hogy van nagymama, van férj, aki segít, hogy egy anya, akinek valóban el kell mennie négykor a gyerekért, emiatt összeszedettebben dolgozik, nem tart hosszú kávészüneteket, és az átlagosnál lojálisabb munkavállaló – magyarázza.
Ács Barbara szerint mindkét félnek, a munkaadóknak és az anyáknak is változniuk kell. – A nőknek el kell fogadniuk, hogy mások az elvárások, a gyes alatt is tanulniuk kell, követni a szakmájuk fejlődését, nem temetkezhetnek el otthon – sorolja. Ami pedig a munkáltatókat illeti, nekik legalább esélyt kellene adniuk ezeknek a nőknek, mert lehet hasznuk az alkalmazásukból. – Szerencsére néhány cég már felismerte, hogy a rugalmasabb munkaidő nem megy a teljesítmény rovására – állítja. Szerinte az már a főnök feladata, hogy megértesse mindenkivel: aki korábban megy haza, mert a gyerekért kell mennie, nem dolgozik kevesebbet, csak máskor. Ugyanakkor hozzáteszi: a konferenciát kétnaposra tervezték. Az első nap az anyáké, a második a munkáltatóké lett volna. Csakhogy ez utóbbi – érdeklődés híján – elmaradt.