Létezik-e ma vallási diszkrimináció Magyarországon? Az egyházi kapcsolatok titkársága ezt a kérdést hagyta utoljára a Stefánia-palotában rendezett kétnapos tanácskozáson.

A sokszereplős fórumon Gadó János, a Szombat szerkesztője nyitotta a sort. - Ha a diszkriminációt az állam részéről megnyilvánuló kirekesztésként definiáljuk, akkor - mondta - a zsidósággal szemben nincs diszkrimináció Magyarországon. Az antiszemitizmus társadalmi jelenség, olyan modernizálódó, jól alkalmazkodó magatartásforma, amely jellemzően nem "vallási nyelvet" használ.

Heizer Tamás baptista lelkész szerint sincs erős, durva diszkrimináció, de úgy érzékeli, mintha az egyházak és a felekezetek körében lennének "egyenlőbbek az egyenlők között". Ennek főleg akkor láthatjuk jeleit, amikor beindulnak az állami támogatások körüli harcok.

Kákay István evangélikus országos irodavezető az egyházak viszonyában sem tapasztal különösebb megkülönböztetést (az ökumenikus gondolkodásmód egyre inkább elfogadott), míg Kodácsy Tamás református lelkész szerint biztosan létezik vallási diszkrimináció, különben nem tették volna fel a kérdést. És biztos, nem tudjuk, hogyan érhető tetten, különben nem szerveztek volna konferenciát a téma megvitatására. A református lelkipásztor veszélyesnek nevezte, hogy a diszkrimináció elleni fellépés jegyében "próbálnak mindent egyenlővé tenni".

Az államnak vallási értelemben semlegesnek kell lennie - hangsúlyozta Mészáros István, a Hit Gyülekezete országos vezetőségének tagja. Pozitívumként értékelte, hogy az egyházakkal kapcsolatban a kormány az elmúlt hét évben a "be nem avatkozás" politikáját folytatta: a jobboldalon múlik, hogy ez a hozzáállás tradícióvá válik-e. Mészáros bírálta az államfőt, mert "deklaráltan és következetesen" négy-öt felekezetre szűkíti a vallási párbeszédet.

Mohos Gábor, a katolikus püspöki kar titkára is egyetértett azokkal, akik szerint Magyarországon "klasszikus értelemben" nincs vallási diszkrimináció. A médiában és a hétköznapokban ellenben találkozni egyházellenes, gyűlölködő megnyilvánulásokkal. Felidézte egy személyes élményét az ezredfordulóról: Szentendrén egy ittas társaságból valaki azt kiabálta, hogy "gyújtsuk fel a templomot". A püspöki kar titkára amúgy nem hisz az állam semlegességének megvalósulásában: a világi hatalomnak mindig vannak politikai és ideológiai érdekei.

A fórum résztvevője volt még az adventista Ócsai Tamás, az Evangéliumi Pünkösdi Közösségtől Pintér Imre, a román ortodox egyházközségtől Magyar Marius, valamint Szabó Ildikó, a Wesley János Lelkészképző Főiskola káplánja, az unitárius Szent-Iványi Ilona és a krisnás Tornóczky Gusztáv.

A rendszerváltás után még sokáig elképzelhetetlen lett volna, hogy ennyiféle felekezet képviselői együtt szerepeljenek, például katolikus a hitgyülissel, vagy református a krisnással.

Az egyik hozzászóló arra hívta fel a figyelmet, hogy az itteni egyházak gondjait össze sem lehet hasonlítani a határon túli problémákkal: némelyik területen a magyar vallási közösségek a létükért küzdenek. Másvalaki a keményebb vitát hiányolta, mondván, "igencsak simogatták a kedves testvérek egymást". Amíg nem beszéljük ki a sérelmeinket - tette hozzá -, addig nincs igazi megbékélés.

A bűnös szembesüljön...

A református egyház lelkészeinek és más tisztségviselőinek érintettségét vizsgálja majd az állambiztonsági szervek 1948 és 1990 közötti munkájában az a tényfeltáró bizottság, amelyre őszre vár javaslatot szakbizottságaitól a zsinat. A Magyarországi Református Egyház zsinata tegnap arra kérte fel bizottságát, hogy tegyen javaslatot a testület összetételére.

Négy órán át tárgyaltak arról, hogy a múlt feltárásához elengedhetetlen a történészi kutatómunka, a jogi következmények megfogalmazása és a teológiai-etikai-lelkigondozói értékelés szempontjainak értékelése. A teológiai bizottság tagja, Fazakas Sándor felvetette: a kutatás állapítsa meg, ki mennyire működött együtt az állambiztonsági szervekkel. Az érintettség megállapítását egyházi jogi következményeknek kell követniük, de "figyelembe kell venni a bűnvallás és a bűnbocsánat, valamint a kegyelem és a kiengesztelődés elveit is".

"A bűnös szembesüljön tettének súlyával és következményeivel, de számolhasson a megbocsátás valóságával, emberi méltóságának tiszteletben tartásával."