A tapolcai kísértetkaszárnya
Egyelőre senki nem lát fantáziát az egykori tapolcai honvédségi ingatlanokban - legalábbis egyetlen érdeklődő sem jelentkezett a hatalmas ingatlanegyüttes eladására eddig kiírt két pályázatra. A Dunántúl egyik legnagyobb laktanyakomplexuma két évvel ezelőtt került térítésmentesen a tapolcai és a lesencetomaji önkormányzatok tulajdonába. Amíg nem sikerül a volt kaszárnyák számára új funkciót találni, addig csak gondot jelentenek. Saját forrás hiányában a laktanya-tulajdonosok csupán a magánbefektetőkben reménykedhetnek.
- Olyan átfogó fejlesztésben bizakodunk, amely új munkahelyeket teremtene - mondja Császár Antal, Tapolca fideszes polgármestere. - Úgy alakítottuk ki a helyi rendezési tervet, hogy a terület sokféle funkcióra alkalmas legyen, így idegenforgalmi, kereskedelmi-szolgáltató vagy környezetbarát ipari célú hasznosítása is elképzelhető. Az biztos, hogy csak annak érdemes megvásárolnia a kaszárnyákat, aki képes egy több milliárd forintos beruházás megvalósítására.
Nem csak emiatt lenne fontos a laktanyák értékesítése. Miközben jelenleg csupán egyetlen bérlő található a volt kaszárnyákban, a két önkormányzat számára az ingatlanok fenntartása évente több tízmillió forintos kiadással jár. Fizetni kell az objektumok őrzéséért, az évi kétszeri kaszálásért, az értékesítési pályázatok közzétételéért, a közműcégek pedig igényt tartanak a szolgáltatási alapdíjakra. Közben vigyázni kell azokra a lepusztult objektumokra is, amelyek az összeomlás határán állnak.
Az üres ingatlanegyüttes egyébként jelentős méretű: a két egykori laktanya 56 hektárnyi belterületen, a hozzá tartozott lőtér és a gyakorlótér pedig 150 hektáros külterületen található. A kisebb-nagyobb épületek száma meghaladja a kétszázat, ám ezek nagy része mára használhatatlanná vált. A kaszárnyákból Tapolcáé a nagyobb rész, a lőtérből Lesencetomajé, a teljes terület forgalmi értékét több százmillió forintra taksálják. Ám a jelenlegi formájában egyelőre nem kell senkinek.
- Legalábbis így egyben - mondja Császár Antal. - A következő lépés az lehet, hogy a két település külön-külön próbálja meg eladni a saját részét, ha pedig ez sem jár sikerrel, akkor végső megoldásként fel kell darabolni a laktanyákat, és telkenként értékesíteni a területet. Ez viszont komoly befektetést igényelne az önkormányzattól, mivel át kellene alakítani, és fel kellene újítani a teljes közműhálózatot, valamint elkerülhetetlenné válna több tucat életveszélyes épület lebontása.
Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára szerint nincs általános forgatókönyve a korábban állami tulajdonban lévő, majd a települések által átvett több száz egykori honvédségi ingatlan önkormányzati hasznosításának: a volt laktanyák sorsát elemezve egyaránt találni sikertörténeteket és nagy kudarcokat. Zongor úgy véli, a hasznosítás lehetőségeit tekintve a megyeszékhelyek kedvezőbb helyzetben vannak a kisebb településekhez képest, hiszen jobban megközelíthetők, a laktanyákat sok esetben a belvárosban alakították ki, így ezek az ingatlanok könnyen értékesíthetők, vagy jó áron bérbe adhatók.
Ehhez képest jóval kevésbé forgalomképesek a kisebb települések egykori kaszárnyái, különösen akkor, ha az épületek és a közművek teljes felújításra szorulnak, erre ugyanis célzottan még soha nem írtak ki sem hazai, sem uniós pályázatot. A kisvárosoknak pedig az átfogó rehabilitációra nincs elég saját forrásuk.
Az eddigi legsikeresebb laktanya-rehabilitációk a nagyobb városokban zajlottak le: szinte mindenhol ipari parkok, logisztikai központok, vállalkozói övezetek jöttek létre, és ezek általában be is népesültek. Más funkciókat is találtak a volt kaszárnyáknak: Szegeden például egyetemi kollégium, Debrecenben két egyetemi kampusz és egy művelődési centrum, Veszprémben a megyei levéltár költözött egy korábbi laktanyába, míg Szolnokon fiatal családok házát alakítottak ki egy volt honvédségi ingatlanon. Különleges sors jutott a keszthelyi laktanyának: a terület - visszakapva eredeti funkcióját - ismét a Festetics-kastély parkjának részévé vált, hamarosan fel is újítják, az egykori laktanyaépületben pedig tavaly vadászati múzeum és modellvasút-kiállítás nyílt. A kisebb településeken csak átmeneti megoldások születtek, Devecserben például a lerobbant laktanyában használcikk-piac működik. Számos városban - így Lentiben, Marcaliban, Kiskőrösön vagy Kunmadarason - nagyszabású tervek születtek ugyan a volt kaszárnyák átfogó hasznosítására, ám eddig legfeljebb egy-egy kisebb ingatlanrész bérbeadására futotta.
