A remény városa több okból is veszélyzónába sodorhatja a Fideszt. Elkényelmesítheti azt a bázist, amelyet immáron hónapok óta mozgásban tartanak az események, valamint egy idő előtti parlamenti választás lebegtetése. Ami még ennél is rosszabb: a bizonytalanokat elijesztheti, akik bár a szocialistákra végtelenül dühösek, azért egy kétharmados Fidesz-többségből mégsem kérnek. Lényeges momentum továbbá, hogy a törzsgárda tagjai közül soknak szíve "a Viktoré", de válaszaik egy része, érzelmeik másik fele a Jobbikhoz húz. Ők más miatt tarthatnak egy túlzott Fidesz-győzelemtől: úgy vélik, hogy a Jobbik parlamenti jelenlétére, esetenkénti nyomásgyakorlására szükség lehet, hogy a néhol puhának minősített, netán paktumokra hajlamos Fidesz "tartsa a jó irányt".

Márpedig vasárnap nem csupán a közvélemény-kutatások, hanem az eddig erősen szocialista színezetű Pécs is jelezte, hogy a jobboldal számára elérhető a kétharmad, ráadásul a politikai égbolton jelenleg egyetlen olyan felhő sem mutatkozik, amely ezt megkérdőjelezné. Tehát magának Orbán Viktornak kell megkérdőjeleznie.

Tudniillik a legnagyobb ellenzéki pártra leselkedő következő veszély, ha hatalomra kerülésekor nem képes erős pontonhidat verni mai és akkori politikája közé. Ennek elemeit a Bajnai-kormány támogatásával a szocialisták szorgosan építik, a Fidesz valamennyi állomásnál szorgosan jelenti, hogy ezek a bejelentések ideiglenes jellegűek, s váltáskor valamennyi visszavonásra kerül, ami nem jelenti azt, hogy Orbán ne tudná - a megszorítások valamelyikével neki is szembe kell néznie. Arról, hogy konkrétan mit tenne, bárhogy is sürgetik, hallgat, és amíg csak teheti, hallgatni is fog, mert ez - értelmiségi nógatás ide vagy oda - egyelőre láthatóan nem befolyásolja pártja népszerűségét. Emlékezhetünk ugyanakkor arra, hogy egy jóval kecsegtetőbb gazdasági helyzetben sem nyúlt hozzá komolyabban a Bokros-csomaghoz, és hosszú ideig nem tekintette bőségszarunak a költségvetést sem. Ahhoz pedig még jó memória sem kell, hogy eszünkbe jusson: amikor tavaly tavasszal, a népszavazást követő mámorban a Fidesz elnöke megpendítette, hogy a nyugdíjakat reálértéken befagyasztaná, mekkora MSZP-s rohammal kellett szembenéznie - ami a szocialistáknak hozott is akkor néhány százalékot.

Orbán ezt a hibát még egyszer nem követi el, viszont - éppen a fentiek miatt - nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy győzelme ne járjon együtt komoly politikai és totális kommunikációs mozgástérrel. Ennek megteremtésében viszont a Jobbik nagyobb akadályt képezhet, mint bármelyik jelenlegi parlamenti párt, beleértve az MSZP-t is. A Fidesz elnöke úgy számol, hogy - a világválság lefutását belekalkulálva - két éve van a konszolidációra, a másik kettő már a remény "testet öltése". A mostani grandiózus ellenzéki "nem" kormányzati "igenekre" váltásakor kevéssé fogja érdekelni, hogy a lélegeztető gépen lévő szocialista párt miként kéri rajta számon az ígéreteket, néhány korábbi szónoki fordulatát. A választásokat követően olyan felhatalmazáshoz szeretne jutni, amely lehetővé teszi számára, hogy a haza megmentésére és a számonkérés legkülönbözőbb stációira koncentráljon - a kormányzati hibák és a világgazdaság összeomlása miatti krízis teljes és sikeres összemosása az ehhez vezető fontos lépcső. Orbánnak azonban egy harmadik elemre, cselekvési terepre is szüksége van - ki kell kapcsolnia azt a félelemgenerátort, amely mind idehaza, mind külföldön összehozza őt a radikalizmussal, s azt a látszatot kelti, hogy nem elég határozott az egyre sűrűbben és gátlástalanabbul zajló verbális és tettleges rasszizmussal szemben. A hatalomátvételig azonban arra is vigyáznia kell, amire eddig is ügyelt: fölöslegesen nem szabad ingerelnie Jobbik-lelkületű tetemes táborát - igazi hátraarcot soha nem mutathat nekik, mert ha leválasztja őket, egyáltalán nem biztos, hogy kap helyettük újat. Az ökölvívásból ismerős kettős fedezékben valamennyi szélsőséges megnyilvánulást a szocialisták, valamint "szekértolóik" nyakába varr, akik hol erélytelenek, hol jogtiprók, hol tutyimutyik, hol a diktatúrát készítik elő. A Fidesz elnöke ügyel arra, hogy ott legyen a Terror Házánál tartott holokauszt-megemlékezésen, ugyanakkor ne szólaljon fel, abban bízva, hogy akinek fontos, az látja, akinek meg más a fontos, a némaságot honorálja. Persze, lehet ez fordítva is.

Mint ahogy sok minden sülhet el fordítva, hiszen szép terv az adminisztráció, pláne a korrupció visszaszorítása, de azonnali bevételek nem származnak egyikből sem, mint ahogy a nagy mértékű adócsökkentés sem iktatja ki rögtön a kiskapu-keresést vagy teremt ennek arányában egyik napról a másikra új munkahelyet. Nem lehet kétség afelől, hogy bár az IMF-főnököt a Fidesz megmondó embere Gyurcsány bandájából valónak minősíti, egy másik tárgyalni fog vele és megegyeznek majd a folytatandó terápiáról. Orbán olyan politikai és kommunikációs terepet akar kialakítani, amelyben szó sem lehet holmi Őszöd-analógiáról, s ha 2010 második felétől lazíthatóak a csavarok, addig az erő, a fegyelem, az összetartás a baloldal felé forduló indulat tudatos adagolásával kitarthat.

Ebből a szempontból majdnem mindegy, hogy ősszel vagy jövő tavasszal vannak a választások. A szocialisták a baloldal romjain egyelőre identitásukat keresik, de túl sok a limlom ahhoz, hogy hamar megtalálják. A Fidesz sokáig nem zavartatta magát Gyurcsány Ferenc lelépése miatt, automatikusan összekapcsolta őt Bajnai Gordonnal, legfeljebb annyi változott, hogy Orbán többet van az ülésteremben. Az MSZP-ben nagyobb a tanácstalanság, mert egyszerre szeretnék sürgősen lezárni a Gyurcsány-korszakot és új baloldali politikát hirdetni, ugyanakkor a triumvirátus kemény csatát vív a cseppet sem bársonyos intézkedések elfogadtatásáért. A nemrég még 85 százalékos többséggel megválasztott pártelnök kiiktatása és a sokkterápia beiktatása újra csak próbára teszi a baloldalt. Az MDF-futam is szédítővé válik, most éppen nem akar 13. havi nyugdíjat, de nagyon akarja Bokrost, a frakció újjáalakításának szánandó kísérletét pedig aligha honorálják majd szimpátia-voksokkal; az SZDSZ tatarozás miatt zárva tart, de sem nem bont, sem nem épít.

Jelenleg tehát egyedül a Jobbik aknázhatja alá azt a bizonyos pontonhidat, s a júniusi EP-választás fogja megmutatni, hogy fenyegeti-e a Fideszt ilyen veszély. Orbánék az eredmény tükrében dönthetik el, hogy sürgős-e számukra a parlamenti választás. Ahogyan az MSZP is - márminthogy túl akar-e lenni rajta.