170 ezer gyerek él WC-nélküli lakásban
A legszegényebb háztartások megtakarítása havi 1925 forint volt. Az intézkedéssel olyan háztartásokat is támogatott ezzel a kormány, amelyek nem szorultak rá. A 900 ezer fával, szénnel, PB gázzal fűtő háztartás viszont be sem kerülhetett a támogatotti körbe.
Közmű- vagy hiteltartozás miatt Magyarországon évente mintegy 500 ezer végrehajtási ügy indul, ez a szám évről évre nagyjából 10 százalékkal növekszik. Az adósok egy százaléka veszíti el otthonát vagy fontosabb ingóságait.
A közműdíj-tartozást felhalmozók aránya sokkal nagyobb, mint a jelzáloghiteleseké. Míg rezsitartozása a lakosság közel negyedének van, addig a jelzáloghitel tartozások a népesség 6,8 százalékát érintik.
A lakások minősége, közművekhez való hozzáférése folyamatosan javul a rendszerváltás óta, azonban még most is 145 ezer háztartásban nincs vezetékes ivóvíz, 1,1 millió háztartásban pedig szennyvízelvezetés.
A lakásminőségi problémák a gyereket nevelő családokat nagyobb arányban sújtják. Napjainkban több mint 170 ezer gyerek él olyan lakásban, ahol nincs bent WC, és közel 136 ezer gyerek otthonában nincsen zuhany vagy fürdőkád.
A gyerekek harmada - mintegy 620 ezer - él olyan lakásban, ahol beázik a tető, nedves, penészes a lakás.
A szegényeket is elérő lakáspolitika hiánya leginkább a társadalom szélére sodródott csoportokat, a szegregátumokban élőket és hajléktalanokat sújtja.
Összesen 1600 szegény- illetve cigánytelep található Magyarországon, 300 ezer ember él szegregált lakókörnyezetben. Bár Magyarországon az átlagnépességhez képest a romák lakáshelyzete lényegesen rosszabb, az uniós forrásból indult telepprogramok a szegregációt nem enyhítik.
A szegénytelepeken a probléma konzerválásához jelentősen hozzájárul a regionális egyenlőtlenségek növekedése és a szegénység területi koncentrációja, ami miatt az alacsony képzettségű, nehezen foglalkoztatható szegényebb társadalmi csoportok végleg kiszorulnak a munkaerő-piacról.
A hajléktalan emberek száma nehezen becsülhető, ám azt tudjuk, hogy a hajléktalanellátó rendszerben öt év alatt 48 ezer ember fordult meg. A hajléktalanok hozzávetőlegesen harmada több mint 10 éve él otthon nélkül, tizedük egy éven belül veszítette el otthonát.
A hajléktalanná válás legtöbb esetben családi konfliktusokra, válásra vezethető vissza, ám 2013-ban 25 százalékra nőtt azok aránya, akik azért veszítették el otthonukat, mert nem tudták fizetni annak költségeit.
Az elmúlt évben a hajléktalanok közterületekről való kitiltása sok figyelmet kapott. De ez legfeljebb elfedi, de meg nem oldja a hajléktalanság problémáját. A lakhatási szegénységben élő társadalmi csoportok problémájára a mostaninál kiterjedtebb, jól működő, megfizethető szociális bérlakásrendszer adna választ.
A hazai hitelezési, támogatási gyakorlat azonban a saját lakás szerzését részesíti előnyben. A magyar népességnek csak 10,4 százaléka lakik bérelt lakásban, a szegénységi küszöb alatt élőknek pedig mindössze 13,8 százaléka él szociális bérlakásban, 3,7 százalékuk piaci áron bérel lakást, míg 19,1 százalékuk lakáshitellel terhelt saját tulajdonú lakásban él.
Magyarországon 4,4 millió lakás van, szemben a 4,1 millió háztartással. Lakáshiányról így nem beszélhetünk. A legfrissebb adatok szerint 383 ezer lakás áll üresen, miközben 300 ezer család élethelyzete indokolná a szociális bérlakásba való költözést.
A hasznosítatlan lakások tulajdonosainak és a nehéz helyzetben lévő családoknak egyaránt megoldást jelentene a Habitat for Humanity Magyarország és a Városkutatás Kft. Szociális Lakásügynökség (SZOL) modellje. A SZOL átvállalja a lakás kiadás kockázatainak jelentős részét, miközben megfizethető és biztonságos lakhatást biztosít a nehéz helyzetben lévő családoknak.
Szekér András, a Habitat for Humanity Magyarország igazgatója szerint a saját lakás szerzésének ösztönzése helyett jól működő, támogatott bérlakás-rendszerre van szükség.
