Átfogó offenzívát indítottak vasárnap a szír kormányerők a libanoni határnál fekvő, stratégiai szempontból kulcsjelentőségű város, Kuszajr ellen. A támadás vasárnap kora délután légicsapásokkal kezdődött, majd a szárazföldi egységek támadtak. Kuszajr központja az állami média jelentése szerint már a kormányerők kezén van, beleértve a polgármesteri hivatalt is; most a „terroristákat” – értsd: az ellenzéki katonákat – szorítják ki a városból.

Kuszajr mind a két fél számára kulcsfontosságú város: Bassár el-Aszad szír elnök rezsimjének azért kell, mert ezen keresztül vezet a legközvetlenebb szárazföldi út a tengerig, Latakiáig, a felkelők számára viszont az akadály nélküli átjárást biztosítja Libanon felé. Szír ellenzéki források szerint Kuszajrért a kormányerők mellett harcolnak a libanoni síita szélsőséges szervezet, a Hezbollah egységei is. Központi szerepet játszanak az ostromban – fogalmazott velük kapcsolatban a londoni székhelyű csoport, az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja. (Felekezeti alapon magát a libanoni társadalmat is megosztja a szír forradalom. A libanoni alaviták Aszad-pártiak – alavita az elnök és a rezsim legtöbb tagja is –, a szunniták viszont a felkelőket támogatják.)

A szír állami televízió közlése szerint a kuszajri harcok során eddig 70 Aszad-ellenes felkelőt öltek meg; az ellenzék 50 halottról és 450 sérültről számolt be. Az ENSZ a múlt héten tett bejelentést arról, hogy a két éve tartó forradalom halálos áldozatainak a száma nyolcvanezer felett jár. Eközben a szír ellenzék azt állítja, a polgárháború már 120 ezer ember életébe került.

Maga Aszad szombaton egyébként ritka interjúinak az egyikét adta, ezúttal az argentin Clarínnak a damaszkuszi elnöki palotából. A háttérben fegyverzajjal kísért beszélgetés alatt Aszad leszögezte, nem mond le, hatalmon marad, és indulni akar a 2014-es elnökválasztáson is. Annak a békekonferenciának, amelynek a szervezéséről az Egyesült Államok és Oroszország nemrég tett bejelentést, a szír elnök nem ad sok esélyt. Szerinte a párbeszéd a harcokat és a „terrorizmust” úgysem fogja megfékezni, hiszen Szíriában rengeteg – „nem tucatnyi, hanem több száz” – ellenzéki szervezet működik már, az egység teljes hiánya miatt pedig az ellenzék vezető személyiségei sem tudnák rávenni őket egy esetleges tűzszünetre vagy fegyverletételre. (Ennek kapcsán a Guardian megjegyzi, hogy bár névleg még mindig a Szabad Szíriai Hadsereg az Aszad-ellenes erők katonai ernyőszervezete, az autoritása alól már sok regionális hadúr kibújt, nem beszélve azokról az al-Kaidához közel álló csoportokról, amelyek nem nemzeti célokért, Aszad ellen, hanem inkább az iszlám fundamentalizmus nevében vették fel a harcot.)

A két nagyhatalomnak szóló figyelmeztetés melett Aszad a külföldi beavatkozásra hárította a felelősséget a válságért, hozzátéve, ezek a külföldi erők elszámították magukat, amikor azt hitték, a konfliktus az ő bukásával néhány hónap alatt véget ér. Amikor a lemondás lehetőségéről kérdezték, a szír elnök így felelt: „Nem tudom, John Kerry (amerikai külügyminiszter - a szerk.) vagy bárki más kapott-e felhatalmazást Szíria népétől arra, hogy eldöntse, mi történjék itt. Minden Szíriáról szóló reformról Szíriában születik meg a döntés. Akárhogy is, lemondani megfutamodást jelentene.” Aszad az interjúban elutasította azt a felvetést is, hogy hadserege vegyi fegyvereket vet be a felkelők ellen. Szerinte ez csak az ürügy lesz, amelyre majd egy esetleges külföldi beavatkozáskor a Nyugaton hivatkozni fognak. Ezt a külföldi beavatkozást a szír elnök a maga részéről valódi lehetőségnek tartja, de – figyelmeztetett – „ez nem lesz egyszerű kirándulás”.