Egyetemek az összeomlás szélén
„A legújabb hírek (…) egy olyan kormányzati koncepcióról szólnak, amelyben a Miskolci Egyetem (ME) a jövőben mint műszaki szakegyetem szerepel, és egy ilyen elképzelés megvalósulása valamennyi nem műszaki kar leépítését jelentheti. Az egykori Nehézipari Műszaki Egyetem több évtizedes kemény, kitartó és áldozatos munka révén vált szerteágazó, klasszikus univerzitássá, amely képzések színes palettáját kínálhatja a továbbtanulni vágyó fiataloknak.
A Miskolci Egyetem egyszersmind a nehéz sorsú északkelet-magyarországi régió fontos tudáscentruma is, és nem kétséges, hogy az egyetem drasztikus leépítése mind a városra, mind pedig a régióra súlyos csapást jelentene” – olvasható a tiltakozásra hívó kommünikében. Néhány nappal korábban a 444.hu arról számolt be, hogy az egyik legjobb nevű magyarországi intézmény, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) leállította egyik épületében a liftet, mert az elvonások olyan mértékben sújtják a költségvetését, hogy a felvonó karbantartására már nem tud költeni.
A Magyar Nemzet múlt hét csütörtökön pedig arról írt, nemcsak a liftek, hanem a hallgatói ösztöndíjak körül is gondban van a BCE: hónapok óta nem tudja fizetni a tanulmányi és szociális ösztöndíjakat. A cikk arra is kitér, hogy ez nem egyedi probléma, ugyanis az ELTE és a ME sem fizet a hallgatóknak egy ideje, a felsőoktatást sújtó elvonások miatt.
Úgy tudjuk, komoly finanszírozási gondok vannak a Szegedi Egyetemen, a Pécsi Tudományegyetemen és a Nyugat-magyarországi Egyetemen is. Fennáll a veszélye annak, hogy nyár közepére a felsőoktatásban történő kormányzati megszorítások egyes intézményeket az összeomlás szélére sodornak. Hogy állhatott elő ez a helyzet? Tavaly decemberben – miközben váratlanul egy hétmilliárd forintos zárolást akasztott a felsőoktatás nyakába a kormány – az intézményvezetőknek azzal is szembesülniük kellett, hogy 2013-ban a tavalyihoz képest harmincmilliárd forinttal kevesebből kell gazdálkodniuk. Az elvonás fűnyíróelven érintette az ágazatot: nem átlátható kritériumok alapján, hanem mindenféle felsőoktatási stratégia nélkül, egyszerűen csak méretarányosan vonta el a pénzt a kormány.
Emiatt a nagy egyetemek (SZE, ELTE) nagyságrendileg négymilliárd forintnyi elvonással fordultak rá az idei évre. Az év elején még tartott a lendülete a kormány politikája miatt kialakult diáktüntetés-hullámnak, talán ennek volt köszönhető, hogy a drasztikus elvonások miatt utcán lévő hallgatókat a kormány különböző pénzügyi ígéretekkel próbálta „hazaküldeni”. Az egyik ilyen ígéret a kiváló/kutató egyetemi státuszról szóló kormánydöntés, amely a nagy egyetemek ez évi forrásvesztését kompenzálná valamelyest. Ha megkapnák az intézmények az e célra érkező költségvetési támogatást, akkor a tavalyi költségvetésükhöz képest nagyságrendileg nem négymilliárddal, hanem „csak” 2,5 milliárddal kevesebből kellene idén gazdálkodniuk.
Május közepén megkérdeztük a tárcát, hogy megkötötték-e már a kiválósági szerződéseket, hiszen e papír alapján érkeznek az egyetemekhez a pénzek. Akkor azt a választ kaptuk, hogy „folyamatosan érkeznek be a tárcához a nemzeti felsőoktatási kiválóságról szóló kormányrendelet szerint előírt intézményi intézkedési tervek, amelyeknek a tárca által történő jóváhagyása folyamatban van”, „a jóváhagyásokkal párhuzamosan folyik a támogatási szerződések előkészítése is”. Úgy tudjuk, eddig még egy szerződést sem írtak alá, így még egyetlen fillért sem kaptak az intézmények. (Hozzá kell azonban tenni: a szerződéseket várhatóan aláírják a közeljövőben.)
Egyelőre az a pénz is az ígéretek szintjén létezik csupán, amely a PPP-s beruházások kiváltásáról, uniós önrész átvállalásáról szól. Eddig még ezen a címen sem csorgott a felsőoktatásba pénz. Az adósságot rendező 11 milliárdos alapból viszont valóban történt kifizetés: kétmilliárd forint szétosztásáról döntött a kormány tavasszal. Meglepő módon ezt az összeget a hallgatók által kevésbé preferált intézmények kapták (Például a Szolnoki Főiskola, a Nyíregyházi Főiskola). Ezzel a kétmilliárdos támogatással az állam tulajdonképpen a felé fennálló tartozásokat írta nullára. Ugyanis a támogatásból részesülő intézmények amiatt tartoznak, mert a tervezett hallgatói létszámot nem tudták abszolválni, és a tavalyi állami támogatásukból visszafizetési kötelezettségük van.
A struktúraváltási alap további kilencmilliárdjáról is mindössze egy Excel-tábla tanúskodik, amelynek egyik fejlécének címe a „kifizetni tervezett támogatások”, és amelyet egyelőre három aláíráson kívül – Maruzsa Zoltán felsőoktatásért felelős államtitkár, Bathó Ferenc gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkár, Naszvadi György államháztartásért felelős államtitkár – más nem hitelesít. A kirajzolódó képből azt látjuk,hogy a 2012-es téli zárolások elvitték az intézmények tartalékait, így azok eleve megroggyanva indultak neki a 30 milliárdos elvonással sújtott idei évnek. Az egyetemek gazdálkodásában a bérköltség 80-90 százalékot tesz ki, de a végkielégítések kifizetésnek kötelezettsége miatt elbocsátani is korlátozottan tudnak.
Ebben a helyzetben romlik az intézmények saját bevételnövelési képessége is. Egyes intézmények már hónapok óta kincstári előlegből vegetálnak. Vagyis lehívják az erre az évre irányzott támogatásukat. Úgy tudjuk, van olyan intézmény, amely már öt előleget, míg mások kettő-három előleget lehívtak már. Ez azt jelenti: saját jövőbeni pénzüket élik fel. Az ágazatot egyszerre sújtja az elvonás, és az, hogy a közben beígért pénzek nem érkeznek meg. Tovább nehezíti a helyzetet az, hogy az a pénz sem jön az államtól, ami járna az intézményeknek. A hallgatói létszám alapján például a Corvinusnak 486 millió, a DE-nek 481 millió, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek 637, az SZE-nek 368, az Óbudai Egyetemnek 459 millió, az ME-nek pedig 105 millió járna vissza. A legnagyobb kérdés az, hogy ilyen körülmények között mi fog történni a szeptemberben induló tanévben.
Hiszen az „eltöröljük a keretszámokat” nevű intézkedés után a tíz legnépszerűbb szak kivételével – ahol az oktatásért felelős miniszter maga állapította meg a ponthatárokat – 240 pont felett bejuthatnak a diákok. Ez az szabály előrevetíti, hogy drasztikusan le fog zuhanni a költségtérítést fizető hallgatók száma, ami a likviditási problémákat tovább fogja mélyíteni. Aggodalommal tölti el az intézményeket, hogy a beáramló többlethallgatók után megkapják-e majd az államtól a finanszírozást. Ígéret ugyan erre is van: egy múlt héten kiadott minisztériumi közlemény leszögezi, hogy a kormány 2012. decemberi határozatában vállalt kötelezettségének megfelelően „az új felvételi eljárásból fakadó többletlétszám után járó többletköltségeket biztosítja az intézmények számára”. De vajon mennyire nyugtatja ez meg a rektorokat, amikor a tavaly felvett többlethallgatók után sem kapták még meg a pénzüket?
