Rutinszerűen hamisítja a statisztikát a rendőrség
A rendszerváltás óta a mindenkori kormányok, belügyminiszterek és rendőri vezetők az Egységes nyomozóhatósági és ügyészségi bűnügyi statisztika (ENYÜBS), illetve annak előde, az Egységes rendőrségi és ügyészségi bűnügyi statisztika számaival bizonygatták munkájuk eredményességét. Máskor ugyanezen statisztikákból kiolvasható „jól látható eredménytelenséggel” igazolták egyes rendőri vezetők leváltását is. És mindig a bűnügyi statisztika számaival bűvészkedtek az illetékesek, amikor még több pénzt akartak kiharcolni a testületnek a költségvetésből.
Az ENYÜBS azoknak a bűncselekményeknek az adatait (a különféle bűncselekmények, az elkövetők és a sértettek számát, az okozott kár összegét, a rongálási kár nagyságát és a többi) tartalmazza, amelyekben a nyomozó hatóság így vagy úgy, de már befejezte a nyomozást. A statisztika attól egységes, hogy a cselekmények büntetőjogi besorolását minden hatóságnak ugyanúgy kell alkalmaznia, eltérő jogértelmezés esetén pedig a Legfelsőbb Bíróság határozatban mondja ki, hogy mit és hogyan kell értelmezni és alkalmazni a gyakorlatban.
Ez a statisztika azonban – bár a politikusok is előszeretettel hivatkoznak rá – a legkevésbé sem alkalmas a bűnözés és a közbiztonság aktuális állapotának bemutatására. Nem derül ki belőle például egyértelműen még az sem, hogy az előző évben hány bűncselekmény történt az országban. Bűnügyi statisztikai értelemben például az 1998 februárjában Budapesten meggyilkolt Fenyő János „még él”, mivel a gyilkosainak felkutatására elrendelt nyomozást néhány éve újra megnyitotta a rendőrség, és azóta sem zárta le, a Fenyőgyilkosság statisztikai számbavétele így még nem történhetett meg, Fenyő áldozatként nem jelent meg az ENYÜBS-ben.
Az ENYÜBS követő statisztika, csak többéves tendenciák kimutatására, elemzésére alkalmas. Rövid távon nem lehet belőle messzemenő következtetéseket levonni sem a bűnözés alakulásáról, még kevésbé a nyomozó hatóságok eredményességéről, eredménytelenségéről. Ennek ellenére eddig egyik kormány és rendőri vezetés sem hagyta ki a lehetőséget, hogy az önfényezésre használja az ENYÜBS-t, ha a statisztikában az „ismertté vált bűncselekmények száma” csökkent az előző évihez képest. Volt olyan budapesti rendőrfőkapitány, aki vezetői értekezleten jelentette be: meneszti azt a kerületi kapitányt, akinél az ismeretlen tettesek ellen indított nyomozások legalább ötödét nem derítik fel. Meg is tette. A következő évben látványosan javultak minden kerület statisztikai mutatói.
Tanulmányokat lehetne írni a rendőrségi statisztikák hamisítási technikáiról, amelyeket oly mértékben tökéletesítettek, hogy azt mára már a Legfőbb Ügyészség is megelégelte. Kovács Tamás még legfőbb ügyészként levélben számolt be 2010 augusztusában Pintér Sándor belügyminiszternek a rendőrség statisztikai adatszolgáltatása törvényességének és szakszerűségének ellenőrzésére elrendelt ügyészségi vizsgálat eredményéről. Mint írja, az ENYÜBS-rendszer adatelemzése során olyan „adattorzulásokat” tártak fel, döntően a rendőrség saját hatáskörben meghozott, nyomozást megszüntető, illetve felfüggesztő döntései között, amelyek „komolyan veszélyeztetik a bűnügyi statisztikák hitelességét”.
Kovács levele azonban nem csupán „egyszerű tájékoztatás” volt a rendőrségi statisztikai trükközéseket nyilván jól ismerő egykori rendőri vezetőnek, immár második ciklusát töltő belügyminiszternek. A legfőbb ügyész nyomatékosan felhívta a miniszter figyelmét: „több jel is utal arra, hogy az eljárási, az iratkezelési szabályok megszegésére az adatszolgáltatás szándékos torzítása érdekében kerül sor”. Megállapításuk szerint a statisztikahamisítás oka az, hogy a nyomozó hatóságok az eredményesség mércéjének még mindig az ENYÜBS-t tekintik. Levele végén Kovács Tamás nyomatékosan arra kérte a belügyminisztert, „szíveskedjék világossá tenni, hogy a hamis statisztikai adatszolgáltatás miatti büntetőjogi felelősségre vonás a jövőben elkerülhetetlen”.
Fontos azért itt megjegyezni, hogy Kovács Tamás ezt a levelet megírhatta volna már közvetlenül hivatalba lépése után is, a 2006 óta hivatalban volt összes igazságügyi és rendészeti miniszternek. Sőt már az ő előde, a most második ciklusát töltő Polt Péter is írhatott volna azonos tartalmú levelet az első belügyminiszteri ciklusát vele együtt töltő Pintér Sándornak és az ő utódának. sőt, Polt elődje, Györgyi Kálmán is írhatott volna hasonló figyelmeztetést az ő idején hivatalban volt belügyminiszterek bármelyikének.
Valószínűleg most érte el a rendőrségi statisztikák hamisítása azt a mértéket, ami mellett már a legfőbb ügyész sem mehetett el szó nélkül. Igaz, Kovács Tamás nem indított büntetőeljárást statisztikahamisításért, noha a hamis statisztikai adatok közlése ma is bűncselekménynek számít. Bennfentesek szerint azonban hivatali ideje végén Kovács már nem akarta vád alá helyezni az ország rendőri vezetőinek nagy részét. Márpedig ha a törvény betűje szerint jár el, ezt kellett volna tennie.
A Legfőbb Ügyészség országos vizsgálata ugyanis tízezres nagyságrendben tárt fel hibákat, hiányosságokat, szándékos torzításokat (statisztikahamisítást). Évi 400 ezerhez közeli bűncselekményszám mellett ekkora mennyiségű valótlan adat viszont már valóban a statisztika egészének a hitelességét kérdőjelezi meg. S ezeket a hamisításokat sok esetben éppen azokban a nagy számban előforduló, viszonylag kisebb súlyú bűncselekményfajtákban követik el, amelyek a legtöbb bosszúságot okozzák az embereknek.
Tipikus trükk, hogy ha valakinek a sérelmére több hasonló bűncselekményt is elkövetnek (mondjuk, egyik alkalommal kizsebelik, pár nappal, héttel később kirabolják), a rendőrség a különböző esetekben indított nyomozásokat egyesíti, még akkor is, ha semmiféle bizonyítéka nincs arra, hogy a különféle bűntényeket ugyanaz a személy vagy csoport követel el. Attól kezdve valamilyen folytatólagosan elkövetett bűncselekményben nyomoznak tovább. Ha az egyesített ügyben sikerül elfogni a tettest, az statisztikailag nagyobb súllyal esik latba, mint ha külön-külön oldottak volna meg az egymástól független ügyeket. Ha a végén esetleg az derülne ki, hogy az elfogott személy csak az egyik bűncselekményt követte el, akkor sincs baj, hiszen a nyomozás eredményes volt, legfeljebb az elkövető enyhébb ítéletet kap a bíróságon. Ha viszont nem sikerül elfogni a tettest, akkor csak egy bűncselekmény marad megoldatlan és nem két különböző.
Egy másik példa: amennyiben egy betörő pénz és egyéb értékek mellett bankkártyát vagy személyazonosító iratokat is elvisz, a rendőrség szinte automatikusan megindítja a nyomozást készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel visszaélés, illetve köz- vagy magánokirattal visszaélés gyanújával. Amenynyiben sikerül elfogni a tettest, ezeket a bűncselekményeket is megpróbálják a nyakába varrni (hadd dagadjon a sikerlista), noha a vonatkozó bírósági határozatok és egyéb normák alapján ezt automatikusan nem tehetnék meg. Bezzeg, ha a tettes ismeretlen marad, akkor csak a betörési ügyet zárják le. A megszüntető határozatban ugyan leírják, hogy körözték az ellopott iratokat, bankkártyákat, de a körözés nem járt sikerrel, az előírt statisztikai lapokat azonban már nem állítják ki. Sok esetben az iratok körözését ténylegesen vissza sem vonják.
Az ügyészségi vizsgálat megállapította, hogy a rendőrségi ügyviteli és ügyfeldolgozó szoftver, a Robotzsaru nem alkalmas a statisztikai adatszolgáltatás hibáinak kiszűrésére. Nagy számban fordulnak elő a fiatal rendőrök rutintalanságára visszavezethető téves vagy hibás kódolások. Nem kevés azonban az olyan ügy, amikor a Robotzsaru jelezte, hogy az adott ügy törvényes feldolgozása nem fejeződött be, bizonyos statisztikai adatokat még nem adtak meg, az adatfeldolgozást végző ügyintéző azonban egyetlen gombnyomással negligálhatta a gép tiltakozását. Az ügyészség azt javasolja, a Robotzsarut alakítsák át úgy, hogy automatikusan akadályozza meg az ügy befejezését, ha az adatszolgáltatásban hibát vagy szabálytalanságot észlel.
Kovács levele arra nem tér ki, hogy a statisztikahamisításban mennyiben játszottak szerepet az ügyészségek és főügyészségek, amelyek évről évre elfogadták a rendőrség ma már vitatott, nyomozást megszüntető, illetve büntetőeljárásokat egyesítő határozatait, az azokhoz tartozó statisztikai lapokkal együtt. Az idén – információink szerint nem kis részben Kovács Tamás levelének hatására – a legtöbb megyében és az ORFK-n is elmaradt a rendőrségi évértékelők szokásos statisztikai beszámolója.
A Népszabadság úgy tudja, az országos rendőrfőkapitány egy budapesti és egy Pest megyei rendőrkapitányság illetékesei ellen már feljelentést tett az ügyészségen statisztikahamisítás miatt. Az ORFK országos ellenőrzést végez, s ha valótlan adatszolgáltatásra bukkannak, ugyancsak büntetőeljárást kezdeményeznek. Hogy ennek hatására a végén több vagy kevesebb lesz-e a bűncselekmény a statisztikában, nem tudni. Az ORFK-n lapunkkal annyit közöltek, a törvényeket és előírásokat mindenkinek be kell tartania, a rendőrségnek is. Amúgy pedig az emberek biztonságérzetét eddig sem az ENYÜBS határozta meg, reményeik szerint azonban a jövőben – ha rend lesz e téren a rendőrségen – valósághűbb képet fest majd a statisztika a közbiztonságról.
