– Már másodszor találkozunk Budapesten, tavaly is a médiaszabadság miatti aggodalmai hozták ide...

–Nem igazán, tavaly aGooglemeghívására érkeztem Budapestre egy az internetes szólásszabadságról szóló konferenciára. Előzőleg, még júniusban emeltem fel először a szavam az akkori médiacsomag-tervezetek kapcsán. Az első látogatásomkor értesítettem a kormányt, hogy itt vagyok, és informálisan tárgyaltam a médiahatóság elnökével is. De most először kaptam meghívást médiabiztosként a kormányuktól.

– Pedig kedden éppen a kormány képviselője, Kovács Zoltán államtitkár hozta fel, hogy „nem indult jól a párbeszéd”. Most már optimistább?

– Annyiban igen, hogy egyáltalán elindult a párbeszéd. Ha viszont reálisan nézem, akkor sajnos semmiféle megoldás, megállapodás nem született a magyar médiaszabályozással kapcsolatos kifogásainkkal kapcsolatban. Az EBESZ médiaképviselőjeként a média sokszínűségét, az információ szabad áramlását, a véleménynyilvánítás szabadságát és a többi alapelv betartását kell felügyelnem. Miközben ezekben az alapelvekben egyetértés volt, szinte minden pontban fennmaradt a nézetkülönbség a magyar féllel. Nem kérdőjelezzük meg a kormány jogát a média szabályozására, de a túlszabályozás ellen szót emelünk, és jelezzük, ha egy EBESZ-tag nem jár jó úton.

– Említette a Kovács Zoltánnal közösen tartott sajtótájékoztatóján, milyen keskeny a határ a szabályozás és a cenzúrázás között. Önnek komoly tapasztalata lehet abban, hogy az egyes hatalmak hogyan feszegetik ezt a határt Európa-szerte. Mit gondol, megnyerhető ez a háború?

– Nem nevezném háborúnak. A sajtószabadság, az emberi jogok, főleg számomra, aki a Balkánról származom, nem olyan értékek, amelyekkel az ember együtt születik. Akár rendszerváltó államról, akár öreg demokráciákról van is szó, folyamatosan ellenőrizni kell az alapelvek megőrzését. Nincs erre egységes recept, van viszont tapasztalat, vannak jó szabályozások, garanciákkal. Ha ez megvan, akkor nem olyan könnyű átlépni a határt.

– A kormány visszatérő hivatkozása, hogy a médiatörvény legfontosabb elemei mind-mind megtalálhatók más európai államoknál.

– Nem feladatom összehasonlítgatni az országokat, számomra egyikük sem kivétel. Azt figyelem, hogy az EBESZ-tagállamok megvalósítják-e a tagsággal járó kötelezettségvállalásaikat a médiaszabadság, a pluralizmus, a szabad információáramlás területén. Persze, mindenre fel lehet hozni példákat, darabkákat más országok szabályozásaiból, de ez nem jelenti azt, hogy ezek jó példák lennének. Ott, ahol problémát látok, fellépek.

– Említette korábban, hogy nálunk „nagyobb falatok is vannak a tányérján”, köztük öreg demokráciák. Hallgatnak az EBESZ-re vagy csak megjátsszák?

– Az együttműködési szándékot mindig üdvözlöm, de az sem rettent vissza, ha ellenkezést tapasztalok. Én egy adott eszköztárral dolgozom, korai figyelmeztetéseket, gyors reagálásokat, jogi elemzéseket bocsátunk ki, jelentést teszünk az EBESZ állandó tanácsának. Az már a kormányok dolga, hogy ezeket megfontolják-e. Tapasztalatom szerint a kormányok elismerik az EBESZ tekintélyét, válaszolnak a megkereséseinkre, leveleinkre. Ahogyan más nemzetközi szervezet esetében is, a kötelezettségvállalások teljesítése a tagállamok feladata, és ez így is van jól.

– Kovács Zoltán konstruktívnak mondta a tárgyalásukat, de gyakorlatilag semmiben nem történt elmozdulás. Hogy érzi, a magyar fél hallgat a EBESZ-re?

– A meghívás ténye eleve arra utal, hogy van igény a párbeszédre. Nem tudom, mi lesz ennek a kimenetele, de szeretném hangsúlyozni: ahhoz, hogy megváltoztassam a véleményemet a médiaszabályozást illetően, látni kéne a tévedésemet alátámasztó tényeket, de ilyeneket továbbra sem látok.

– Olvasta, hogyan nyilatkoznak önökről, amikor nincsenek Magyarországon? Kovács Zoltán a Magyar Hírlapban az önök legutóbbi állásfoglalását tájékozatlannak, indulatosnak nevezte, a médiatörvénnyel szembeni kritikákat pedig a liberálisok által gerjesztett hisztériának, gyűlölethadjáratnak. Melyiket fogadja el a kormány hivatalos álláspontjaként: ezt a Kovácsnyilatkozatot, vagy a másikat, amit az önnel közös tájékoztatóján tett?

– Az EBESZ nem bocsátkozik ilyen jellegű vitákba, politikai állásfoglalásokba. Bármit is mondott Kovács úr, szíve joga, tartózkodnék az értelmezésétől. Ezek a nyilatkozatok önmagukért beszélnek. Tovább

– Kovács Zoltán Bodoky Tamás könyvét ajándékozta önnek, a 2006-os őszi zavargások során történt rendőri túlkapásokról. Átjött az üzenet?

– Mi pedig az EBESZ sajtószabadsággal kapcsolatos vállalásait tartalmazó könyvet adtuk Kovács Zoltánnak. Nem tudom, milyen üzenetre gondol.

– A sajtótájékoztatón Kovács Zoltán kettős mércéről beszélt, arra utalva, hogy bezzeg az MSZP–SZDSZ-kormányok időszakában nem emeltek szót a sajtószabadság korlátozása ellen. Kovács ezzel összefüggésben mondta, hogy a Bodokykönyvet ajándékozta önnek...

– A találkozón ez nem került szóba. Egyébként az elmúlt években az EBESZ számos esetben felemelte a szavát a magyar médiaszabadsággal kapcsolatos kérdésekben, ezek megtalálhatók a honlapunkon. Szerintem úgy tudunk előre jutni, ha az előttünk lévő ügyre koncentrálunk. Médiabiztosok jönnek-mennek, de az alapvető értékek azonban, amelyeket az EBESZ-hez csatlakozó országok magukra kötelezőnek fogadtak el, változatlanok.

Dunja Mijatovic, az EBESZ sajtószabadság-képviselője és Kovács Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kormányzati kommunikációért felelős államtitkára sajtótájékoztatót tart.