Romákon segíthet a hazai szegények bankja
– Ön a Grameen-modell megalkotójaként miként látja: egy olyan országban, mint Magyarország, ahol kiterjedt a szociális rendszer, készpénzes, alanyi jogú ellátásokkal, működhet-e a szegények bankja? Általában ugyanis a segélyrendszer akadály, ha valaki kisvállalkozást alapítana. Ez nem a segélyösszeg nagyságamiatt van így, sokkal inkább azért,mert segélyezettnek lenni sok esetben biztonságosabb, mint vállalkozásban önfoglalkoztatónak lenni.
– A Grameen-modell, ahogy számos más országban, működhet Magyarországon is, mert a hivatalos pénzügyi intézmények, ez államtól független, jórészt képtelenek megérteni azoknak az embereknek a szükségleteit, akik nagyon kis jövedelműek. Mivel nem értik, így konstrukciójuk sincs hozzá. És igen, egyetértek, a jóléti rendszerek függővé teszik az embereket az államtól. Ha úgy tetszik, az érintettek a segély ernyője alá fagynak. A Grameen-modellel viszont megfordíthatják az életüket, önmagukat alkalmazó kisvállalkozókká válhatnak, és jobb jövedelmi helyzetet képesek teremteni.
– Mexikótól Bangladesig ugyanaz a helyzet: miként a legtöbb extrém módon szegény közösségben, Magyarországon is az a helyzet, hogy a nők korán anyává válnak, és sok gyereket szülnek. A gettókban férfiuralom van: gyereklányként az apa, anyaként az élettárs vagy a férj kontrollja alatt kénytelenek élni. Hogyan működhet ilyen körülmények között a mikrohitelezés csak nőknek?
– Ugyanezzel a helyzettel néztünk szembe Bangladesben, amikor elkezdtük a Grameent. Mindazonáltal a mikrohitelen keresztül a nők a falvakban elkezdték hatékonyabbá tenni a munkákat otthonaikban, magánvállalkozókká válni, anélkül hogy gyerekeiket magukra hagyták volna. És idővel a férjek és a család is legyőzte a kezdeti tétovázást, azután hogy látták, feleségük pénzügyileg ellátja a teljes családot.
– A rendszerváltás óta a magyar kormányok elmulasztották a roma integrációt, nem segítettek a romáknak kikerülni a tartós szegénységből. A települési önkormányzatok nem tudják – sok esetben nem is akarják – biztosítani számukra a minőségi közszolgáltatásokat, az oktatást vagy az egészségügyi ellátást. Egyre nő az agresszió ellenük, az elmúlt évben hat romát, köztük egy kisgyermeket gyilkoltak meg rasszista indítékból. Egy ennyire gyűlölettel teli közegben is működhet a Grameen?
– Igen, lehet sikeres, ez meggyőződésem. A Grameen ugyanis lehetőséget teremt. Egyfelől a romáknak, hogy jobb élethez jussanak önerőből, ugyanakkor ezzel a társadalom felé is bizonyítják, hogy képesek vállalkozóvá válni és jövedelmet termelni saját szakmájukban. Ennek kedvező a hatása az ország gazdaságára éppúgy, mint a romák önbecsülésére.
– Ismeri a Grameen-modell magyarországi megvalósításán dolgozó Kiút-program csapatát?
– Személyesen még nem találkoztam velük.
– Mostanában minden a pénzügyi-gazdasági világválságról szól. Hogyan hat ez a Grameen Bankra?
– Sehogy. Mi ugyanis nem kapcsolódunk a nemzetközi pénzpiacokhoz. A mi bankunk – eltérően a hagyományos bankoktól, amelyek maguk kreálták a válságot azzal, hogy pénzügyi légvárakat hoztak létre – nagyon közel van a tényleges gazdasághoz. A Grameen Bank kézzelfogható tevékenységeken alapul: ilyen például a tehénvásárlás vagy a művelhető föld fölvásárlása. Ebben a modellben egész egyszerűen nincs helye a piaci spekulációnak. Szerintem ez a krízis kitűnő pillanat ahhoz, hogy a Grameen-projektet elindítsák Magyarországon. A szociális problémák és a gazdasági válság ösztönzőleg hatnak az önfoglalkoztató kisvállalkozások építésére, illetve a mikrohitelprogramokra. A társadalmi üzleti modell lényege egy olyan vállalat, ahol nincs veszteség, nincs osztalék, és képes kezelni a szociális problémákat. Az összes profitot arra fordítják, hogy a vállalat egyre több emberhez jusson el, és szolgáltatásokat nyújtson. A befektetők csak a kezdőtőkéjüket kapják vissza, azon kívül semmit. A társadalmi üzleti modell útja a fenntartható fejlődésnek és a szegénység elleni harcnak. Kombinálja az egyes emberek kreativitását, amellyel képesek a piaci erők ellenére is javítani szociális helyzetükön és a környezeti problémákon.
– Csakhogy a magyar jog- és adórendszer nem vállalkozóbarát: a rendkívül bonyolult alapítási procedúra, az átláthatatlan könyvelés és a magas adók miatt, igaz, a kormány most ezt mindenképpen egyszerűsíteni igyekszik. Mégis, ez komoly akadálynak látszik önfoglalkoztató, egyszemélyes vállalkozások alapítására.
– Éppen most dolgozunk egy olyan kiadványon, amely tartalmazza a szociális üzleti modell szabályait. De nem kellene addig várni a Grameen-programmal, amíg az adópolitika és más tényezők kedvezőbbre fordulnak. Modellünk bármilyen körülmények között működőképes. Mialatt dolgozunk, addig felhívhatjuk a kormányok figyelmét, hogy bontsák le az akadályokat. És ha látják a program sikerét, akkor ezt meg is teszik.
MUHAMMAD YUNUS
Közgazdász, neve mára már branddé vált. Az általa kitalált modell a legszegényebbeknek – vagyis olyan ügyfeleknek, akik a kereskedelmi bankoktól nem remélhetnek semmilyen szolgáltatást – nyújt kis összegű (100-200 dolláros), fedezet nélküli hiteleket, amelyek segítségével mikrovállalkozásaikat működtethetik.
Yunus szegénybankját, a mikrohitelezést mára már száz országban működtetik, és próbálják alkalmazni a szegénységből kivezető egyik lehetőségként. (Ilyen például a gyorsan növekvő ASA Bangladesh vagy a Brac.)
Yunus nemrégiben tartott előadást Bécsben, a Social Business Tour elnevezésű rendezvényen – amely az Erste Alapítvány, az Erste-csoport, az osztrák Szociális és Munkaügyi Minisztérium és a Grameen Creative Lab közös kezdeményezése – ahol már új üzleti modelljeiről beszélt. Multinacionális vállalatok üzletpolitikáján keresztül próbál a súlyos szociális problémákra, a mélyszegénységre válaszokat keresni. Yunus hamarosan Budapestre látogat.
