A Debreceni Ítélőtábla néhány napja jogerősen megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét abban a kártérítési perben, amely Nyíregyházán indult két, fogyatékosnak minősített roma gyerek érdekében. A felperes a fiatalkorú K. András és H. István, akik egy-egymillió forint kártérítésre tartottak igényt. Az alperes a nyíregyházi Göllesz Viktor Speciális Szakképző és Általános Iskola, a megyei önkormányzat és a megyei pedagógiai, közművelődési és képzési intézet. A felperes fiatalkorúak jogi képviseletét ellátó Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) álláspontja szerint a két roma gyermeket normál képességeik ellenére minősítették fogyatékosnak. Ezért kártérítési pert indítottak az őket oktató speciális általános iskola, a mentális állapotukat felmérő szakértői bizottság, valamint a bizottságot fenntartó megye ellen.

A Szabolcs Megyei Bíróság első fokon megállapította: az alperesek megsértették az ügyben szereplő gyermekek esélyegyenlőséghez és az oktatás megválasztásához való jogát, ezért a két gyereknek megítélték a kártérítést. Az alperesek fellebbeztek. Az ítélőtábla különös ítéletet hozott. Megítélte a kártérítést, egyben azonban kifejtette, a két gyerek elhelyezése indokolt volt a speciális intézményekben. A kártérítésre csakis az ad okot, hogy az alperesek későn adták be az ez ellen szóló fellebbezést. A CFCF szerint az indoklás elfogadhatatlan, ezért felülvizsgálati kérelemmel fordul a Legfelsőbb Bírósághoz, és ha szükséges, a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz.

Bár a gyógypedagógus-szakma tiltakozik az olyan állítások ellen, hogy a "normál" és a speciális iskolában szerzett bizonyítvány nem egyenértékű, az élet erre rácáfol. Sokkal jobb esélyekkel indul az, aki nem speciális iskolában szerez bizonyítványt. Aki ide jár, ha tovább is tanul, többnyire olyan szakmát sajátít el, amellyel nemigen lehet a munkaerőpiacon érvényesülni. Ezek az iskolák cigány gyerekekkel vannak tele. Szociológusok, oktatáskutatók állítják: a cigányok nagyszámú fogyatékossá nyilvánításának oka maga az oktatási rendszer. A gyerekek gyakran nem azért kerülnek "gyogyósiskolába", mert nem állnák meg a helyüket másutt, hanem azért, mert eltérő a szociális hátterük, rettentő szegénységből jönnek. Magatartás-problémáik vannak, nehezen kezelhetők. Kevés a felkészült tanár, aki képes lenne arra, hogy fölzárkóztassa őket. Ha ez megtörténne, már nem lenne baj. Ugyanolyan képességeik vannak, mint másoknak.

Sokszor jobbak.

Pisti minden versenyt megnyer, amelyen elindul. Mozgása lenyűgöző. "Ahová csak mentem, nyertem. A lábjátékommal nyerek", mondja. Ő csak táncolni akar, gyönyörködtetni. Az édesanyja azt mondja: az óvodában nehéz felfogóképességűnek tartották a gyerekét. Meg azt mondják rá, hogy "nem jól fogja fel a világot". Talán csak másképp fogta föl. A mozdulatokon keresztül. Aztán az iskolában lopósnak mondták. Sírva ment haza. Annyira sírt, hogy nem tudta elmondani, mi történt.

A nyíregyházi Huszár-telepet cigányok lakják. A várostól a vasúti sínek is elválasztják. Huszár-telep, mert huszárlaktanyák és a hozzájuk kapcsolódó istállók álltak itt. Most a katonás rendben, egymás mögött húzódó lakóépületekben szoba-konyhás lakások vannak. A házak kutya-macska szagúak, vegyülve az állatoknak kitett, romlott ételek bűzével. A telep "összkomfortos": van cigányovi, és ha az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány pere nyomán a város be nem zárta volna néhány éve, akkor ma is működne a cigányiskola. Innen indult András, akit ekkor még normál képességűnek mértek. Ám egy év alatt a cigányiskola döntött: nem akarta, vagy nem tudta őt oktatni. Az újabb szakértői vizsgálaton már fogyatékos lett, ahogy az óvodából betegségei miatt sokat távol lévő Pisti is. Mindketten a Gölleszben, vagyis a Göllesz Viktor speciális iskolában kötöttek ki. Ott végezték el az általánost. Andris az alapítvány segítségével normál középiskolába ment, felzárkóztató osztályban dolgozva le hátrányait. Most is ott tanul.

"Úgy éreztem, nem voltam a Gölleszbe való. Az osztálytársaim tényleg gyogyósok voltak. Ötéves korom óta akarok tánctanár lenni. Most szobafestőnek tanulok. Apám is szobafestő. A Gölleszben csak ez a két szakma tanulható. Vagy szobafestő leszek, vagy eladó az ABC-ben", mondja Pisti.

Magyarországon nincs több szervi fogyatékos, mint az unió más országaiban. Ezzel szemben az enyhe értelmi fogyatékossá minősítettek száma más országokkal összehasonlítva kiugró. Az unióban két százalék, Magyarországon hét.

A két, fogyatékossá nyilvánított fiú részt vett egy táboroztatáson, ahol az ország különböző pontjairól érkező, szintén fogyatékossá nyilvánított gyerekek értelmi képességeit mérték fel független szakértők. Ők azt mondták, a két fiú teljesen normális. Saját környezetükben, több napon keresztül figyelték őket. A szakértői bizottság vizsgálata egy óráig tartott, és a későbbi "felülvizsgálatokon" a fiúkat nem, csak a korábbi saját szakvéleményüket látták. A szakértői bizottságok rendre így jártak és járnak sok helyen még ma is el.

Pisti azt mondja, többször is vizsgálták, hogy elég értelmes-e. "Gyakran kellett Pestre jönni. Feladatokat kellett csinálni, például matekot. Aztán le kellett vetkőzni, lábujjhegyen járni. Nekem, aki táncolok! Egy öregasszony ütögette közben a lábam. Dühös voltam. Emlékszem, az óvodai pszichológusra voltam a legdühösebb. Szőke volt. Sovány, fiatal és kedves. Túl kedves. A Gölleszben mindenből kitűnő voltam. De hát alsó szintet tanítanak. Nagyon le vagyunk maradva, tényleg valódi fogyik járnak oda, és alig haladtunk a tananyaggal. Tudom, hogy más iskolában nem kitűnő lennék, hanem kettes vagy hármas. Azzal a szinttel, ahogy befejeztem az általános iskolát, most másutt úgy hetedikes lehetnék. Nyelvet is alig tanítottak. Keddenként volt német. Nem tanultam otthon, elég volt, ha figyeltem az órán, ötöst kaptam a dolgozatomra. Minden reggel úgy keltem fel, hogy fogyatékos vagyok, fogyatékos iskolába járok."

András és Pisti szobafestést tanul. A perben a szakértő Andrist normál képességűnek, Pistit enyhén értelmi fogyatékosnak minősítette. A gyerekek mégis megkapták az egy-egymillió forintos kártérítést, mert a szakértői bizottság a fellebbezést késve juttatta el a bíróságra.

Az enyhén értelmi fogyatékosnak minősített Pisti azt mondja: "Volt a telepen egy férfi, Ernő bácsi. Ő biztatott arra, hogy végig kell csinálni. Mert belőlem tánctanár kell hogy legyen. Már elment Kanadába. Sokan vannak ott. Apám is szeretne elmenni. Én nem, mert félek repülőre ülni. De talán a pénz most elég lenne rá, hogy kimenjek. Ott talán táncolhatnék."

Andris, akinek mindene az autó, két éve még azt mondta: felháborító igazságtalanságnak tartja, hogy "bolondnak" nyilvánították. Akkor azt remélte, hogy a megítélt kártérítésből kifizeti azokat a tanárokat, akik majd segítenek neki a Gölleszben összeszedett hátrányait ledolgozni. Ma már nem mond semmit, csak azt hajtogatja, hogy nem akar autószerelő lenni. Jó neki a szobafestés.

Mint debreceni tudósítónk jelentette, Csiki Péter, a bírói tanács elnöke az ítélet kihirdetésekor elmondta: a felperesek keresetét azért utasítják el, mivel nem érte őket sérelem. Kifejtette: habár mulasztások történtek az ügyben, de a felperesek elhelyezése indokolt volt a speciális intézményekben. Hozzátette: tény, hogy a fiatalkorúak jelenleg is speciális nevelési iskolába járnak (csak az egyik fiú - A szerk.), az elsőrendű felperes pedig - szakértői vélemények szerint - enyhén értelmi fogyatékos. Az indoklásból arra is következtethetnénk, hogy nem is járna nekik a kártérítés, de a két fiú mégis megkapja. A fellebbezés ugyanis késve jutott el a bíróságra, így az intézettel szemben első fokon hozott elmarasztaló ítélet időközben jogerőssé vált.