Az már korábban is nyilvánvaló volt, hogy – az FBI és az amerikai adóhatóság, valamint ügyészség színre lépésével – minden eddiginél nehezebb „meccs” előtt áll Blatter és a FIFA, ám az 1998 óta hivatalban lévő elnök (azelőtt szintén tizenhét éven át főtitkár) újraválasztásával csöndesedni látszott a háborgó tenger.

Milyen mánia? Ruben Sprich / Reuters

A vihar azonban nem ült el. A New York Times közölte, hogy Jerome Valcke, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség adminisztrációjának vezetője 10 millió dollárt utalt át – több tételben – a más korábbi és jelenlegi korifeusokkal egy időben előállított trinidadi Jack Warnernek, a FIFA néhány évvel korábbi alelnökének. (Ő az a különös ember, akinek mindig akkor ered meg a nyelve, amikor a nyaka körül szorul a hurok. Most felvetette, illetve leszögezte: „Miért nem indult nyomozás Blatter ellen? Nála senki nem hozott nagyobb szégyent a FIFA-ra.”) A lap brooklyni bírósági iratokat közölt, de azokban nem gyanúsították meg az állítólag a 2010-es dél-afrikai vb-rendezést „elősegítő” Valcke főtitkárt. Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy az apparátus feje – eredeti terveivel ellentétben – nem utazik el Kanadába, a szombaton kezdődő női világbajnokságra.

Blatter viszont megy, pedig az elöljáró kedden sajtóértekezleten jelentette be lemondását. Hogy az újabb amerikai kontratámadásnak van-e köze a 133:73-as, meggyőző kongresszusi szavazás után váratlan lépéshez, az csupán sejthető. A konferencián a svájci sportvezető nem utalt ilyesmire. Arról beszélt ugyanolyan érzelmesen, akár néhány napja a FIFA-tanácskozáson, hogy erősen kötődik a szervezethez – hiszen ahhoz negyven esztendeje csatlakozott –, s miután „mélyen foglalkoztatja” a nemzetközi szövetség minden ügye, a jelenlegi helyzetben akkor jár el a leghelyesebben, ha félreáll. „Noha nagy többséggel kaptam mandátumot ötödik elnöki ciklusom megkezdéséhez a FIFA tagországaitól, nem érzem, hogy mögöttem állna az egész futballvilág” – mondta.

Talán inkább Amerika leheletét érezte a nyakán, és hogy a félelmei – igaz, eddig csak részben – valóra is váljanak, a New York Times alig néhány órával a lemondása után szellőztette meg, hogy a távozó FIFA-elnök ellen az Egyesült Államokban nyomozás indult, az amerikai ügyészség legalábbis vizsgálja, hogy a szervezet eddig letartóztatott korifeusai közül kit lehetne együttműködésre bírni egy esetleges vádemeléshez. A vádak pénzmosásról, illetve zsarolásról szólnának, és noha Blatter közvetlenül még egyik felmerült ügyben sem közvetlen érintett, a nyomozás puszta ténye is ékesszólóan jelzi, hogy az amerikaiakat semmi nem fogja visszalépésre késztetni az ügyben. A vizsgálat végére a FIFA új szervezet lesz – mondta egyébként ennek kapcsán lapunknak egy jogi szakértő a múlt héten.

A retirálás indoka aligha lehetett az, hogy Európa elfordult Blattertől. Először is, ez csak részben történt meg, jóllehet a pénteken nyerő Blattert Zürichben önfeledten ölelgető Michel Platini UEFA-elnök kedden kijelentette: „Amilyen nehéz, olyan bölcs döntés született.” A francia sportdiplomata megnyilvánulásait nem könnyű követni... Ám azokra kétségkívül figyelni kell. Az angol szövetség azonban hiába üti a vasat, már koránt sincs akkora tekintélye, mint hajdanán. Más a helyzet Németországgal, ahonnan mind Franz Beckenbauer „császár”, mind Wolfgang Niersbach, a szövetség elnöke a leghatározottabban megüzente az öreg földrésznek, hogy semmiféle vb-bojkottot nem támogatna. Na ja, a legjobb négy közé mindössze kétszer jutó, az elődöntőben legutóbb negyedszázada látott Anglia mit veszíthetne a kapcsolatok efféle megszüntetésével; a címvédő Németországnak viszont annál fontosabb a világtorna...

Feltehető tehát, Blattert nem a tengeren inneni történések sarkallták a visszavonulásra. A búcsú azonban – úgy tetszik pillanatnyilag – nem lesz amolyan ukmukfukk távozás: megfontoltan megy végbe, ahogyan az egy hetvenkilenc éves ember tempójához illik. Az újabb elnökválasztást ugyanis – a leköszönését bejelentő elöljáró szerint – ez év decembere és a jövő esztendő márciusa között tartják. Addig Blatter, ha rajta múlik, ellátja még az elnöki teendőket, és szándéka szerint (figyelem!) részt vesz a reformok kidolgozásában...

A FIFA nagy családjában nyilván mindenki partnere lesz majd a mélyre ható változások elindításában és kiteljesítésében.

Vagy lehet, hogy A közös szenvedély című, a FIFA 16 millió fontjával támogatott francia film címe nem feltétlenül futball-, hanem egészen más mániát takart?