"Vannak szabad népek és vannak szabadságszerető népek.

A szabad népek szabadon éltek, és kialakult egy olyan viselkedéskultúra, mely a demokratikus együttéléshez kell.

A szabadságszerető népek csak szerettek volna szabadok lenni, de sohasem
voltak, és nem alakult ki egy ilyen kultúrájuk. Se viselkedési, se közéleti, se politikai kultúra. Ennek következménye az, hogy nálunk sohasem az érdekes, hogy valaki mit mond - az érdekes, hogy ki áll a háta mögött.

Angliában teljesen mindegy a pedagógusnak, hogy épp a konzervatívok vagy a munkáspárt van-e hatalmon, mert ez nem érinti őt egzisztenciálisan. Magyarországon nem mindegy, mert a politika beletolakodik a magánéletbe is, és egzisztenciálisan is vagy kinyír, vagy felemel. Normális helyen, ha valaki politikus, iskolaigazgató, egyetemi tanár,az egy foglalkozás.

Nálunk nem. Nálunk küldetés. Abban a pillanatban, ha valaki a saját státuszát karizmatikusan éli meg, akkor a másképp gondolkozó már nem egy másik ember, aki másképp képzeli a dolgokat, hanem ellenség. Sőt, nemcsak ellenség hanem gonosz. De nemcsak gonosz, hanem sátáni. Nem csak sátán, hanem hazaáruló... És akkor érdemes a pusztulásra.

Itt tartunk ma..."

(Popper Péter: Lélekrágcsálók)