Mi és hogyan történik, ha az egyszer már eltávolított vese helyén kiújul a daganat? Hogyan hoz felelősségteljes döntést percről, perce egy maroknyi csapat? Hogyan lehet ezer, ezerötszáz forintos orvosi órabérért órákon át ugyanabban a testtartásban, olykor lélegzet visszafojtva kísérteni a lehetetlent? A Népszabadság benézett egy műtőbe.

A beteg

Kedden reggel kilencre jegyezték elő Gál Károly, a 73 éves nyugdíjas gépészmérnök vesenyirokcsomóinak eltávolítását. De most még csak hétfő délelőtt van. Gál Károly sötétkék frottír köntösben a Péterfy Sándor utcai kórház VIP kórtermének lakója. Egyedül van a fürdőszobás szobában, de a fényűzésnek nyoma sincs, a berendezés, mondhatni a szoba nagyon is puritán: ágy, asztal, éjjeli szekrény és szék. A falakat régen festették. Az ablakból a kórház belső udvarára látni. Az asztalon mindössze a fiával behozatott fásli, ezt holnap, közvetlen a műtét előtt kell majd mindkét lábára tekerni. Ennyi – mutat – a néhány gurtni rugalmas pólyára, amit kértek, hogy hozzák be otthonról. Minden mást itt adtak, adnak.

Még mindig, még most se érti, miért pont ő, mit keres ebben a kórteremben, odakinn a novemberi nyárban metszethetne, végezhetné az elmaradt őszi munkákat a gyümölcsösben.

A felesége, a tanárnő inkább betegeskedőbb patikalátogató, ő meg hetven éves koráig orvost se látott, gyógyszert nem szedett. A baj, három éve kezdődött, addig soha semmi panasza nem volt. Ha valami baja lett a világgal, hát fogott egy kancsó hűvös bort, hátrament a többhektáros gyümölcsösbe, a szőlőlugasok alá, metszett vagy csak csinálta ami adódott munka a kertben. Míg egy éjszaka, minden előjel nélkül, vért pisilt. A mentő a Jánosba vitte. El se hitte, amikor kimondták: vesedaganat. Kivették az egyik veséjét, a másik egészséges. Azt is ígérték: meggyógyul. Panasza, azóta nem is volt, nem fájt semmi. Most néhány hete egy kontrollvizsgálaton kezdte fejét csóválni a leleletező orvos, valami furcsát látott, a komputertomográf felvételén, meg is mondta, mire tippel, hogy a kivett vese környékén lévő nyirokcsomókkal nincs minden rendben. Odahívott több orvost. „Aztán közösen döntöttek, a Jánosból átküldenek a Margit kórházba, mert ott van egy nagyon kedves doktornő, akinek még náluk is nagyobb a gyakorlata. A doktornő is csóválta a fejét, de azt mondta: megoldjuk, megint konzílium, aztán azt javasolta: jöjjek ide a Péterfybe Buzogány István főorvos úrhoz. Eljöttem. A legrosszabb mindenütt a várakozás volt. Mert várni, azt kellett mindenütt. A feleségem vagy a fiaim egyike kísért, mindig a rendelés kezdetére jöttünk, de délutánnál korábban alig kerültünk sora. A beteg sok, az orvos kevés, a főorvos meg ráadásul párját ritkítja szakmájában, ezt aztán mindenki szájról-szájra adja. Most is tisztán emlékszem: ahogyan magabiztosan azt mondta: ne féljen Gál bácsi, megoldjuk. Csinálunk egy jó nagy vágást a hasán keresztbe, a bőrt ráhajtjuk a mellkasára, arra kiemeljük a beleket, hogy odaférjünk a megfelelő helyre, és kivegyük a nyirokcsomókat, a daganatos szöveteket. Még hazafelé a HÉV-en is az járt fejemben, amit az orvos mondott, azt hittem ez a hasbőr felhajtás, meg amit a belekről mondott, valami tréfa, hogy csak rám ijeszt. Sokszor elképzeltem, amit mondott, magamban még nevettem is. De aztán kiderült: nem vicc, holnap tényleg keresztbe vágja a hasamat…”

Az orvos

Az átlagnál jóval magasabb, hatalmas ember, elvéthetetlen – mondja a nővér a folyóson, hozzáteszi: valamennyien rá várnak, de csak üljön le, jönni fog. „A valamennyien” ez esetben több tucat ember alig néhány méternyi folyóson összezsúfolódva. Ami közös bennünk, az a szorongás és a bizakodó várakozás.

No, de ki a jó orvos? Nehéz a válasz. Buzogány István, az egykori első osztályú pécsi kézi labdás az? És ha igen, mitől, csak mert ennyin hajlandók várni, hinni benne?

Végre föltűnik szemüveges, legalább 198 centi, lobog rajta a köpeny, mosolyogva biccent a rá várakozókra.

A műtő

9 óra: az altatóorvos, Szintay István és Váczi László urológus-sebész főorvos a műtő előterében gatyára vetkőzik. Aztán magukra kapkodják a zöld műtős ruhát. Steril ruha, alapos fertőtlenítő kézmosás, arcmaszk és hajvédő nélkül senki nem lépheti át a küszöböt. A maszkkal nehezebb lélegezni. A bemosakodó kád felé azonban most még csak az altatóorvos indul, Váczi doktor a röntgensugarak ellen védő köpenyt vesz a műtősruhájára. Szóvá is teszem, nekem nem szóltak, hogy röntgent is használnak majd a műtét alatt. Nem is – mondja -, de azért biztat: próbáljam ki, milyen súlya van, mekkora fizikai erő kell csak a viseléséhez, a röntgenes műtéteknél ezt a plusz tíz-tizenöt kilót kell órákon át magukon tartani. Ő most még a nagy műtét előtt beugrik egy kisebb röntgenes munkára a szomszédba kisegíteni, tehát először ott mosakszik be.

A műtőasztalon viszont már ott van Gál Károly állig betakarva, zöld lepedőkkel, mereven nézi a plafont. Jó lenne tudni mire, gondol, de hiába állok közel a fejéhez, mutatom: ott vagyok, ahogyan megbeszéltük előző nap, nem néz rám. Maga akar maradni.

A vesedaganat szinte egyetlen sikeres terápiája a műtét, minden egyébbel, köztük a leggyakrabban alkalmazott úgynevezett angiogenezis (a daganatot tápláló erek kialakulását)  gátló gyógyszereléssel maximum 22-27 hónappal hosszabbítható meg az élet. Ez a terápia havonta egymillió forintba kerül a társadalombiztosításnak. A kórház a műtétért 259.836 forintot kap. De csak akkor, ha valamennyi orvos, pecséttel, aláírással pontos dokumentációt készít a beavatkozásról. Nonszensz hogy ebből a pénzből, ez műtét kijöjjön.

Az ablakból az egyik kereskedelmi rádió hangja (két férfi és egy folyvást heherésző nő) nyomja el kissé a műtő üzemi hangjait: az altatógép zümmögését, a szívmonitor pittyegő hangját, a szerszámok csörömpölését. Bartha Tímea, műtősnő túl van a bemosakodáson, pakol egy tálcára: orvosi fogókat, a szövetek széttartásához, összefogásához, a vérzéscsillapításhoz nélkülözhetetlen eszközöket. Steril lapokat számol. Egy-egy kupacot többször is. Több mint százat számol össze. Nagyon kell vigyáznia, hogy a csomagolás bontásakor, minden steril maradjon. Ki is mondja: aki hozzáér a tálcájához, azt megharapja…

A műszeres tálca valamivel később, teljes tartalmával az öregúr lába fölé kerül. Gál úr nem néz a pakoló, maszkot viselő műtét elkészítőkre se, mintha nem érdekelné, hogy most ő a főszereplő, csak nézi a plafont. Az altatóorvos egyre türelmetlenebb, nem érti hol, van már a főorvos, ő tenné a dolgát, mára még két műtéthez van beírva, viszont itt, most se túl későn, se túl korán nem kezdheti el munkát. Az altatás időskorban már kockázatos, csak addig szabad terhelni az altatógázokkal a szervezet, míg feltétlenül szükséges.

9.20 A főorvosnak még nyoma sincs a műtőben, Váczi László viszont már végzett a másik helyén, itt is ő lesz az asszisztáló orvos. Újabb gyors vetkőzés, öltözés az előtérben. Bemosakszik. Ő is a főorvosért küldi a műtős fiút, aki néhány perccel később ugyanazt mondja, mint korábban: a titkársága szerint a főorvos már rég elindult a műtőblokk felé, de a folyósó közepén valahol eltűnt, de egyszer ideér biztosan, csak nyugalom. Váczi Lászlónak efelől kétsége sincs, olyannyira, hogy ki is mondja: elkezdi. Az altatóorvos maszkot helyez a beteg arca elé, megkéri, lélegezzen mélyeket, első szúrásra megvan a véna: indul az infúziós palackból a sóoldat, később ebbe kerülnek az altatáshoz szükséges gyógyszerek. Jelenti: ő megvan, elvette a beteg öntudatát, már intubálták is, jöhetnek a sebészek.

Váczi doktor steril lepedőkkel körbe ragasztja a hasat, műanyag fólia kerül a műtéti területre. Közben vágyakozva meséli, hogy Koszóvóban meg Afganisztánban is jobbak a műtéti körülmények, a „kapitalisták” odavitték a legmodernebb eszközöket, ott aztán lehet dolgozni. Itt meg izgulni kell, nehogy valami műtét közben bedögöljön. A műtőben már rég nem elég a szakmai tudás, az orvos rendre logisztikai varázslatokra kényszerül, pontosan kell tudnia, melyik eszközt, a kórház mely másik részlegétől lehet a leggyorsabban kölcsön kérni. Ennél a műtétnél egyelőre minden eszköz itt van. A beteg katétert kap, mert a műtét alatt az egyik fontos információ, van-e és mennyi a vizelet. Odakészítik az asztal mellé a koagulátort, ez az eszköz működteti az elektromos szikét. Még egy utolsó ellenőrzés: működik-e a váladékszívó, a mikrohullámú sütő: ez utóbbi bármily furcsa nagyon fontos eszköze a műtétnek, ebben melegítik a steril sóoldatot szükség szerint a belső seblemosáshoz, vérzéscsillapításhoz. Bekapcsolják a műtő lámpákat. Fura, édeskés szag jelzi, a szike dolgozik, nyomában ég az emberhús, ketté válnak a szövetek. A műtősnő segítségével pillanatok alatt szétterpeszti Váczi doktor a borda alatti hasizmokat, széthúzza a beleket, föltárja a bal vese helyét, és az egyik daganatos nyirokcsomót ki is emeli, mire a főorvos ideér.

9.30 - Húú, de szép – dicséri kollégáját Buzogány István főorvos, főoperatőr mert tényleg ideért. Váczi doktor átmegy a beteg jobb oldalára, a műtősnő mellé. Állítanak a műtőasztal magasságán, hogy Buzogány főorvos kényelmesen odaférjen a hashoz. Jóval magasabb, mint kollégái, a műtősnő és Váczi doktor lába alá a műtősfiú tol dobogót. Valamennyien Gál úr nyitott hasa fölé görnyednek, és csak azt látni, hogy a két orvos apró, finom kézmozdulatokkal dolgozik, a hasból meg száll az édeskés füst.

10.25 Szakad a sebészkesztyű Buzogány főorvos kezén, a műtősfiú gyorsan újat hoz. A főorvos szerint ennek kéne őt védeni munkaközben, de a kórháznak csak a legolcsóbb kesztyűre futja, az meg szakad. Olcsó, de több fogy. A varróanyaggal viszont tudnak spórolni. Míg egy-egy méternyi felszívódó fonallal a világ más részein dolgozó sebészek csak egyet vagy kettőt öltenek, itt a Péterfy műtőjében legalább tízet kihoznak belőle. A főorvos kézében tartja Gál úr máját, óvatosan hajtogatja a lebenyeket, átétet keres, a májszövet tiszta.

10.30 rátalálnak a másik daganatra. Túl nagy és elég rossz helyen van. Beékelődött a véna cava (a legnagyobb gyűjtőér) és az aorta közé. A feladat lefejteni onnan, úgy hogy az érfalak ne sérüljenek. Mobilis? – hangzik a kérdés. De a válasz nélkül is hozzálátnak, az altatóorvos feszülten kérdi: mit találtak, mire készüljön? Az ő dolga az érzéstelenítés mellet a keringés és a légzés fenntartása. Most viszont az ér miatt aggódik, ha sérül, az olyan, mintha egy vízcsapot nyitnának meg, percek alatt elvérezhet a beteg. Buzogány főorvos szerint viszont nincs ok aggodalomra, ő áll az asztalnál, megcsinálja. Aztán amikor mégis szentségelni kezd valamennyien tudjuk, a véna cavát mégis ölten kell, egy sarka repedt.

10.40 „István, ha összedugta, ami a kezében van, legyen szíves megnézni a szívót” - ebből a mondatból tudható, eldugult a váladékszívó, a műtős fiú ugrik. Mozgatja a csöveket, keresi a hibát, hat szempár nézi, várja feszülten, István boldogul-e? Végül egy másik hengerre húzza át a csövet, a szívó megindul, a műtéti terület megint tiszta. Haladhatnak tovább, végre a két nagy ér elejéről lekerülhet a daganat. Buzogány főorvos azonban megint szentségel, hiába hitték, hogy győztek, mert a véna cava mögött ott egy másik daganat, mindenki tudja: most aztán minden eddiginél nagyobb a kockázat.

10.45 Váczi doktor, aki eddig csöndben görnyedten dolgozott, halkan, de nagyon is határozottan megszólal: tanár úr, ezt most itt nem kéne folytatni… tanácsolja: zárják be a hasfalat, megtettek mindent, hiszen mindenki látja, operálhatatlan a daganat. Szorosan öleli az ereket.

A főorvos azonban nem hallgat rá, csak annyit mond: biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk csinálni. „Már ezerszer átgondoltam. Különben is, mint a sámán, mindig előre megérzem a bajt, de most nincs rossz előérzetem. Lehet, hogy még egyszer meg kell ölteni a vastag vénát, de leválasztható a daganat.” Váczi doktor csak sóhajt, de szólni, nem szól, végzi tovább, amit kell: elhúzza az útba kerülő szöveteket, adja a főnök keze alá a csipeszt, a szövettartó-, leválasztó, vérgyűjtő tamponokat. Megint hosszú monoton percek következnek. A főorvost nem érdekli az idő, csak a precíz munka.

10.50 Az altatóorvos aggodalmaskodik, mert most tudatosul benne is kollégái a test főerei körül matatnak…. Megint rákérdez: nem túl sok-e a vér? Meglehet – hangzik a válasz, mert éppen megint öltöm a fővéna falát.  Ám csak a rossz vér folyt ki, a jónak már útját álltam – Buzogány István ezt viccnek szánta, de nem nevet senki. És az altatóorvost sem sikerült megnyugtatnia. Ezután, határozottan ragaszkodni kezd ahhoz, hogy a kórházi depóból azonnal hozassanak vért. A feszültség tapintható a műtőben. A műtétre kapott biztosítói finanszírozásból képtelenség kijönni, a vér zacskónként 2500-2600 forinttal növeli a költségeket, ezt a pénzt akkor is rászámlázzák az osztályra, ha nem használják fel a tasakokat. A kórházban most csődbiztos igazgat. De a beteg életét sem tehetik kockára vacak néhány ezer forintért – az utolsó szó az altatóorvosé: hozzák a zacskókat, mert ha mégis sérül a véna, vagy az artéria és nincs beadható vér a műtőben, a legkiválóbb sebészeti munka ellenére is, a kezei közt vérzik el a beteg. Hiába nyelette le a békát, újabb probléma adódik. A vért rendelő űrlapra kéne orvosi pecsét, ő viszont ma nem hozta magával a sajátját. Kölcsön pecsétet, kölcsön aláírást kell szereznie Istvánnak, a műtősasszisztensnek a szomszédból.

11.05 A hol tartunk fiúk? – kezdetű újabb altatóorvosi aggodalmaskodásra sem sikerül megnyugtató választ kapnia: nem vagyunk túl a nehezén, hiába szólt Váczi doktor, az ördög ügyvédjeként, hagyják, ne kockáztassanak, a főorvos magabiztosan hozzálátott a kritikus helyen lévő daganat leválasztásához. „Olyan ez gyerekek, mint a profi sport, aki nem készül, nem edz eleget, nem koncentrál, az nem is nyerhet. Mi viszont profik vagyunk!” – állítja magabiztosan Buzogány főorvos, hogy a többiek erről mit gondolnak, nem derül ki. Elszánt konokságát később az orvosi szobában, azzal magyarázza: ha nem folytatja, a beteg két, nagyon rossz minőségben eltölthető éven belül meghal, de ha meg tudja csinálni, 80-85 százalék az esélye, hogy öt éven túl daganatmentesen és egészségesként élheti az életét.  „Ön melyik mellett döntött volna? És emellé még állandóan basztatnak bennünket: hiába csinálsz meg 25 év alatt 6525 műtétet gond nélkül, csak legyen egyetlen hiba ezalatt egyetlen embernél, a beledet tapossák ki, érzéstelenítés nélkül.” Hozzáteszi: ő mindig azt mondja a tanítványainak, ha valakinek még nem volt műhiba-pere, az csak annyit jelent, hogy még nem operált eleget.

De itt és most, még csak a műtét harmadik óráján vagyunk túl, egyre többször kérnek az asztalt körülállók a műtősfiútól homloktörlést, orrdörzsölést, nyakmasszírozást...  Vagy csak az újfent szakadó gumikesztyű helyett, másikat.

A műtősfiú a fotósnak és nekem kérdés nélkül is teát hoz. Tényleg egyre szomjasabb vagyok, fáj a derekam, szakad rólam a víz, alig tudok állni a lábamon. Most értem meg, miért is vetkőztek a műtét előtt gatyára az orvosok, az utcai ruhámra húzott steril műtősruha alatt egyre nagyobb a hőség. Úgy érzem, nem kapok levegőt, a sebészkés elégette emberhús édes szaga émelyít. Az asztal körül álló operáló teamen ebből semmit nem látok. Néha a főorvos dalra fakad, viccelődik: hogy nem kell aggódnia senkinek, mert ma hajnalban a közeli templomban már imádkozott, a jó sebész imával kezdi és a kocsmában vagy ki tudja hol fejezi be  napot…

A műtősnő időnként beletörli homlokát Váczi doktor hátába. Nem isznak, nem pisilnek, koncentrálnak, ugyanazzal a testtartással immár harmadik órája feszülten görnyednek Gál úr nyitott hasürege fölé.

„Nekem a műtét előtt fáj a lábam, a derekam, de közben soha – állítja a főorvos. Csak arra koncentrálok, amit csinálok, érezni nem érzek semmit, akkor se, ha nyolc órás a műtét.”

11.15 A főorvos hirtelen azt kéri, szóljanak Domján Zsolt főorvos úrnak, mert szükség lesz még egy kézre. Csak sejtjük, hogy azok az erek szerinte is veszélyes helyen vannak

11.35 Forró sóoldatos tamponnal próbálják megint csillapítani az újabb vérzést… A főorvos énekelni kezd, aztán „a madárka szállt az ablakra” – ismétlődő strófánál már mindenki önkéntelenül rázendít… Megint együtt vannak. Hárman a beteg hasüregében, a főnővér kapkodja a vérrel átitatódott mull-lapokat, az altatóorvos hozzálát a vér testhőmérsékletre melegítéséhez. Feszültek és elszántan énekelnek…  Ezek a kereskedelmi adók mégiscsak teremthetnek értéket.

12.50 Újabb sóoldatos palack kerül a mikróba, de dolgoznak, a beteg szuszog. A rádióban közben mondják a híreket. Amikor azt hallják a bemondótól, hogy jövőre az egészségügyben a fenntartható átrendeződés éve következik….  nem bírják: nevetnek, együtt. A fáradság tovább nem titkolható.

13.20 Már kilencen vannak a műtőben, az altatóorvost két asszisztens is segíti. Megérkezett Domján Zsolt, a főoperatőr és Váczi doktor mellé, a műtősnővel együtt már hárman szoronganak a beteg jobboldalán, ennél közelebb nem is lehetnének egymáshoz. Velük szemben, a baloldalon Buzogány főorvos. A stábnak már két műtősfiú ugrál, hol a koagulátor rezgésszámán kell állítani, vagy csak homlokot törölni, vagy csak a hasüregből kikerülő tamponokat számolni. A szívóban is már 800 milliliter vér van.

13.25 A főorvos szerint: ébred a beteg, az aneszteziológusok ráerősítenek: Gál úr gyógyszert kap, újra alszik. Folytathatják…

13.30 A főorvos jelzi: vigyázat, megint vastag eret ölt, de ezt csak mellékesen jelzi, és inkább gyorsan arra tereli a szót, ki milyen pizzát enne, ha végeznek. Szóba kerül a csípős hagymás, a magyaros, meg a hús nélküli, próbálják lazán gasztronómiai élményeiket idézni, de pontosan tudható: a pizzarendelés nem egyéb, mint a feszültség oldás, egyfajta csoportterápia része. Aztán megint rázendítenek, énekelnek a rádióval, sláger, slágert követ.

13.50 Végre, kinn van az erek mögötti, daganat. A szívóban már 1000 milliliter a vér. Az asztal mellett állók föllélegezhetnek: megúszták nagyobb baj, az erek sérülése nélkül.

14.20 Szótlanul szedegetik a hasüregből a géztamponokat, motyogva számolnak, mert benn egy sem maradhat. Laza levezetésként Gál úr hasában még két műanyag cső kerül, ennek az az értelme, hogy a gyógyulás közben, a műtéti területről szivárgó váladékot valami kivezesse a hasüregből. Az asztal mellől legelőször Váczi László lép le, a bemosakodó vályú előtt aztán hosszan nyújtózik, guggolásokat végez, éleszti megmacskásodott végtagjait. Eddig nem érezte milyen meleg van, azt se milyen pózban állt, csak az extázis volt. Most viszont fájnak az izmok, recsegnek az ízületek. Arról beszél, hogy három gyereke van, így ő busszal jár dolgozni, egy-egy nehezebb nap után, hazafelé gyakran úgy elnyomja a buzgóság, hogy elfelejt a megfelelő helyen leszállni. Így körbeutazhatja a pest környéki falvakat is, mire végre hazaér. Műtét közben soha nem fáradt… Buzogány főorvos szerint ő a műtőben az ördög ügyvédje, figyelmeztet a veszélyre. Megfontoltságot hoz a munkába.

14.30 A beteg hasát közben ketten a főorvos és Domján főorvos varrja össze. Úgy csinálják, mintha plasztikai sebészek lennék, a seb szép lesz gyógyulva is…

14.35 Buzogány főorvos nem sokkal később a műtő előterében az altatóorvost győzködi, csinálják meg a még mára tervezett két kisebb műtétet. Szintay István szerint viszont túlságosan elhúzódott ez a mostani, nem fér bele a túlmunka-szabályok szerint se. A főorvos makacsul kitart. Szerinte, ha megeszik az időközben ideért pizzát, az altatóorvos is mindjárt másként látja a világot. A pizza szaga belengi az orvosi szobát, a futár három óriás dobozt hozott… Jócskán elmúlt dél, ebédelnek.

Utóirat

Gál Károly 12 nap múlva hazament a kórházból. Jól van. Azt mondja, nagyon hálás a Péterfyben mindenkinek akár orvosok, akár nővér. Nyolc unokája, tizenegy dédunokája lefoglalja, otthon már szóba sem kerül a betegség…

Ez a riport megjelent a Népszabadságban, de kivételesen blogon is olvasható.