Elégedetlenek az orvosok a betegekkel. Egyre több kutatás állítja:  a páciensek nem működnek közre elég fegyelmezetten saját gyógyulásukban. A jelenségre reagált a Medical Tribune című szaklap is, amikor konferenciáján összegyűjtötte: miként lehetne a helyzeten változtatni.

Ki sem váltja vagy ha mégis, akkor nem, vagy nem az előírásoknak megfelelően szedi a gyógyszereit a betegek fele – ez derül ki egy az orvos-beteg kapcsolat kutatásával foglalkozó nemzetközi tanulmányból. A terápiás együttműködés hiánya viszont óriási költségeket ró az adófizetőkre, és veszélyezteti a beteg életét.

Leggyakrabban a krónikus betegek azok, akik idő előtt abbahagyják a gyógyszerek szedését, nem váltják ki vagy ha mégis elhozzák a patikából a szerüket, akkor nem megfelelő időben és csak kisebb adagot vesznek be, mint amennyit az orvos előírt. Közülük szinte állandó életveszélyben vannak azok az emberek, akiket például magas vérnyomással és magas vérzsírral gondoznak az orvosaik. Ezek a betegségek ugyanis nem okoznak tüneteket, viszont a terápia ­hiánya növeli az agyérkatasztrófa, valamint az infarktus kockázatát.

Becslések szerint a helytelen gyógyszerhasználat miatt csak az Egyesült Államokban évente hétszázezer szívbeteg, és valamivel több mint félmillió daganatos beteg hal meg idő előtt.

A hazai helyzetet jellemzi az a kutatás, amelyet Molnár Márk Péter, a Corvinus egyetem munkatársa a vérzsírcsökkentő szerek helytelen használatával kapcsolatban végzett: ebből kiderült, hogy tíz betegből csupán kettő váltja ki egy év elteltével is a gyógyszerét.

Pedig ha valaki egy éven belül abbahagyja a terápiát, olyan, mintha soha el sem kezdte volna. Márpedig, ha nincs egészségnyereség, az azt jelenti, hogy kárba veszett a megszakított terápiára fordított támogatás. Ily módon az elmúlt három évben csak e szer esetében több mint 31 milliárd forint közpénzt dobott ki az egészségbiztosító az ablakon.

Ez azt jelenti, hogy egyetlen készítményre évente a kassza három százalékát költik el értelmetlenül. Az összes támogatott orvosságra már nincs adat, csak következtetni lehet a pazarlás nagyságára. S ez nem lehet csekély, mert ismert: minden ötödik recepttel el sem mennek a patikáig a magyar betegek, a kiváltott orvosságok tizede úgy kerül a kukába, hogy föl sem bontják a csomagolását.

Egy másik – tengerentúli – vizsgálat állítja: a betegek helyzete sem egyszerű. „A beteg úgy gondolja, hogy az orvos úgyis tudja, mit kell megkérdeznie. Az orvos úgy gondolja, hogy a beteg úgyis tudja, milyen információkat kell megosztania”.

A valóságban viszont az orvostól való távozáskor a betegek a hallottak felére, harmadára már az ajtóban sem emlékeznek. Ezt erősíti a Mayo Clinic Proceeding tanulmánya is, miszerint a kórházból távozó betegek közül minden harmadik nem tudta megmondani, mire kellene szednie a távozásakor felírt szert.

A gyógyszer helytelen alkalmazása miatt pedig minden ötödik visszakerül a sürgősségi osztályra. Pilling János, Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének vezető tanára előadásában a kárenyhítésre a jelenleginél hatékonyabb orvos-beteg kommunikációt javasolt. Szerinte azonban mindez csak „együtt működik”.

Már van olyan tabletta, amely jelenti, ha bevették. A Floridai Egyetem elektronikai és számítástechnikai szakértői a tabletták és kapszulák kísérőjeként egyfajta hátizsákot fejlesztettek ki, amely fogja a gyógyszer által a gyomorból küldött jelentést annak bevételéről – írja a Die Welt című német lap internetes kiadása (www.welt.de).

A jeladást a gyomorsavval való érintkezés váltja ki. A miniatűr jelérzékelő biztosítja a beteget és az orvost arról, hogy a gyógyszer eljutott a kívánt helyre, ahol kifejti hatását. A jel elmaradása pedig figyelmezteti a feledékeny beteget, hogy legfőbb ideje pótolni a mulasztást. A jövőben a vevőkészüléket a hozzá tartozó szoftverrel együtt valószínűleg karórákba vagy mobiltelefonokba építik majd be. A kontrollüzenet automatikus SMS formájában érkezik meg a kezelőorvos vagy az ápoló telefonjára.