A T-Mobile hálózatának irányító központjában. Kerül-e újabb konkurens a térképre? Népszabadság - Teknős Miklós Piacélénkítés a célja az október végén meghirdetett mobiltendernek. Pataki Dániel, a hírközlési hatóság elnöke szerint az utóbbi egy-két évben alábbhagyott a verseny a mobilpiacon, a piaci részesedések alig változtak, s az EU-ban szinte egyedüliként nálunk nincs még virtuális szolgáltatás (MVNO), azaz nem törhettek be a piacra olyan cégek, amelyek saját infrastruktúra építése nélkül, mástól bérelve indítanak szolgáltatást. Szinte biztosra vehető, hogy most nem adják ki az A frekvenciablokkot, amelyen mobiltelefon- és internetszolgáltatást indíthatna egy negyedik szereplő.
Pedig a magyar mobilpiacon megfér egy negyedik szereplő, bár a három nagy mobilszolgáltató képviselői kételkednek ebben. Leginkább azért, mert az említett frekvenciákat ők is hatékonyan tudnák használni kapacitásuk bővítésére. A nyertesnek mindössze százmillió forint - a piaci szereplők által nevetségesnek és sportszerűtlennek minősített - egyszeri díjat kellene fizetnie.
Annak idején a Pannon 60 millió dollárt, a Westel 50 millió dollárt fizetett, amikor a szűz piacra belépett. A Vodafone 1998-as magyarországi indulásakor alig kétmillió előfizető volt a piacon, nekik akkor 40 milliárd forintba került a frekvencia. Ma 12 millió ügyfelet jegyeznek a társaságok, tehát a leendő negyedik cég ügyfélkörének bővülése és befektetésének megtérülése jóval lassabb lesz, ezért állapítottak meg alacsonyabb egyszeri díjat. A nulláról felépítendő hálózatba jelentős öszszeget kell invesztálni - ezt októberben még százmillió euróra becsülték, ami harmincmilliárd forint három-öt év alatti elköltését jelenti. Ráadásul a hálózat üzemeltetése évi húszmilliárd forintot emésztene fel. A verseny annak alapján dől el, éves árbevételük mekkora hányadát kínálják fel a pályázók a frekvenciahasználati jogosultságért cserébe. Szakértők 2-3 százalékot tartottak reálisnak, a beadott ajánlatok ezt jócskán felülmúlták.
Az NHH felmérései szerint a háztartások 15 százalékában jelenleg egy mobil sincs, az AT Kearney globális üzleti tanácsadó cég hazai igazgatója, Frank Klausz szerint azonban ez az arány a teljes lakosságot nézve igaz. Tehát van még rés a piacon. Igaz, a mobillal nem rendelkező csoport keveset költő emberekből áll, tehát ha egy negyedik mobilcég csak rájuk alapozza stratégiáját, nem jár jól: kicsi lesz az egy ügyfélre jutó árbevétele (ARPU) és a profitja. De áraikkal sok ügyfelet hozhatnak el a jelenlegi piaci szereplőktől, feltéve, hogy megfelelő lefedettséget tudnak biztosítani. Ez azonban csak belső roamingmegállapodásokkal lehetséges: az új belépő saját hálózata mellett megfelelő díjért használhatja valamelyik szolgáltatóét is, ahogy a Vodafone is tette. A megállapodás azonban nehéz dió, mert a nagyoknak ez nem érdekük.
Hogy az együttműködést sarkallja, az NHH két lehetőséget is adott a pályázóknak. Együtt indulhattak egy jelenlegi szolgáltatóval egy 26 GHz-es spektrumért (C blokk), amely az infrastruktúra-építésben fontos. Másrészt lehetővé tették a leendő nyertesnek, hogy a saját, 900 MHz-es részéből eladjon 3,2 MHz-nyit. Ennek értéke legkevesebb 5-8 milliárd forint, s ez az összeg akár a hálózatépítésre fordítható.
Az előbbi változat nem keltette fel a cégek figyelmét: a C blokkra csak egy pályázat érkezett, a Vodafone-Invitel párostól. A 900-as frekvenciarész viszont már annál inkább: úgy tudjuk, már szándéknyilatkozatok is köttettek indulók és piaci szereplők között, amelyek - idejekorán - kitértek a belső roaming során alkalmazott percdíjakra is.
A pályázat arról nem rendelkezik, hány bázisállomást kell építenie a nyertesnek, így az indulók azonnal frekvenciabrókerkedéssel kezdték vádolni egymást. Holott a kiírás szerint az első három évben saját hálózaton 35 százalékos lefedettséget kell elérnie a nyertesnek, tehát nem lehet csak a belföldi roamingra alapozva, beruházások nélkül szert tenni jelentős bevételre a 900 MHz-es sáv eladásával. (Az lehetséges, hogy a hálózatot három éven át az infrastruktúra-szállító cégek pénzügyi finanszírozásával működtessék, majd bezsebelve a milliárdokat, a cég csődbe menjen, a tulajdonosok pedig eltűnjenek - de ez már büntetőjogi kategória.)
A kiírás nagy hibája: nem ad lehetőséget az NHH-nak arra, hogy három éven túl visszavonja a jogosultságot a nyertestől, ha bebizonyosodik: csak a frekvenciából származó bevételre játszott. Emellett azt sem biztosítja, hogy az üzleti tervben kalkulált bevétel - és annak a kincstárra jutó százalékai - realizálódnak is, hisz a pályázat nem követelt meg bankgaranciát az indulóktól.
Különös az értékelési rend is: a megajánlott százalékokra hatvan, a vállalt lefedettségre húsz, míg a tapasztalatra és az üzleti tervre csak tíz-tíz pont jár a százpontos rendszerben, vagyis az nyer, aki a legtöbbet ajánlotta. Minden más szempont - így az üzleti terv is - szinte lényegtelen az eljárás során.
Az A blokkra négyen pályáztak. A Digi és az Invitel távközlési cégek, valamint két projektcég, az Externet és a Telekom4 alkotta Dreamcom, továbbá a volt t-mobile-os, majd vodafone-os vezető, Bodnár Zsigmond nevével fémjelzett Mobinet.
A pályázat értékelésével megbízott hattagú bizottság a két projektcég pályázatát favorizálta. A politikai elit tagjai is megpróbálták latba vetni befolyásukat - úgy hírlik, olykor európainak nem nevezhető módon próbáltak nyomást gyakorolni a döntésben részt vevőkre. Pedig a pontozásos értékelési rendszer elég egyértelmű, csakhogy a bizottság javaslata nem kötelező az NHH-ra nézve.
Sem a hatóság képviselői, sem a pályázók nem nyilatkoznak, titoktartási kötelezettségre hivatkozva. Januárban megjárták a sajtót számok a megajánlott százalékokról és a vállalt lefedettségről, de később kiderült: azok a második ajánlati kört tükrözik, amelyben a százalékok és a lefedettségi arányok stimmeltek, csakhogy az annak teljesítésére vállalt idő nem.
A Népszabadság úgy tudja, a három körben egyedül az Invitel tartotta - szerény - ajánlatát, a Mobinet emelt, de végül kevesebb mint az eredeti vállalás dupláját ajánlotta. A Dreamcom pedig a sokszorosára emelte azt. A Digi már az első körben olyan magas ajánlatot adott, hogy azt a bizottság irreálisnak értékelte és nulla pontot adott rá, amivel "kiszámolta" a versenyből. (A kiírás ezen része szinte vicces. Ez esetben új ajánlatot kell bekérni a pályázótól, ami nem lehet alacsonyabb az előzőnél. Vajon egy magas ajánlatot irreálisnak minősítő bizottság mit mond egy új, de nem alacsonyabb ajánlatra?)
Informátoraink szerint a hírközlési hatóságnak fejfájást okoz, hogy a két projektcég összetétele túlságosan bonyolult. A Dreamcom tulajdonosi szerkezetének végén belize-i és Virgin-szigeteki illetőségű cégek is vannak, míg a Mobinet esetében a Brit Layland Enterprises Ltd.-hez vezetnek a szálak. Információink szerint a projektcégek titoktartási szerződés mellett sem volt hajlandók felfedni a mögöttük álló befektetők kilétét, mondván, ezt csak akkor teszik meg, ha nyernek. Annyit közöltek, megfelelnek a kiírás feltételeinek. Ám a mai gazdasági helyzetben ez nem nyugtatta meg az NHH szakembereit, akik így nem lehetnek biztosak abban, vannak-e befektetők, azaz valóban létező cégeknek adják oda az állami vagyonnak minősülő frekvenciát - ha valaki felelős döntést kíván hozni, ebben biztosnak kell lennie. Ezért az NHH szakemberei alaposan elemzik az üzleti terveket.
Azzal is számolni kell, hogy manapság nehéz a hitelhez jutás. A befektetések emelkedő finanszírozási terhei a nyertest tönkre is tehetik. Ez elvileg a cégek kockázata, valójában az államé is, hiszen egy bukta esetén a kiosztott frekvenciák nem hoznának bevételt, egy becsődölő mobilcég pedig a piacnak és a fogyasztóknak is rosszat tenne. Ráadásul jó ideig nehezen lenne újra pályáztatható a spektrum.
Igaz, éppen a válság miatt ma jóval olcsóbb a hálózatépítés. Az elvárt 35 százalékos lefedettség csak mintegy 50 millió euróba kerül, a nagy szállítók még pénzügyi finanszírozóként is hajlandók beszállni, csak vásároljanak tőlük. Ám a teljes szektor attól retteg, hogy a munkanélküliség megugrása miatt az emberek kevesebbet költenek majd mobilra. Az év elején, bár elhanyagolható mértékben, hazánkban is csökkent az előfizetők száma, amire évek óta nem volt példa. Másik érv a gyors döntés mellett, hogy az egyre telítődő mobilpiacon a frekvenciák az idő múlásával veszítenek értékükből.
Az NHH-nak még egy oka van arra, hogy ne hirdessen eredményt: ebben az évben az EU rábólint arra, hogy a 900 MHz-es frekvenciákon is lehessen mobilinternetet nyújtani, ezt megvárva értékesebb lehet a spektrum. Emiatt várhatóan a mostani szolgáltatók frekvenciáit is át kell rendezni, ez pedig arra is lehetőséget adna, hogy a piaci hármas némi pluszkapacitáshoz jusson ebben a sávban. Ennek az lehet az ára, hogy a későbbiekben mégis felbukkanó negyedik szolgáltatónak maradó spektrumot az NHH megkurtítja.
A hatóság vállalta, hogy egy esetleges eredménytelen pályázat esetén két évig nem pályáztatja újra a frekvenciákat, ám ez nem törvényi előírás. A frekvenciahasznosításban várható változás viszont alkalmat ad a helyzet újragondolására és arra, hogy a hatóság egy későbbi pályázat során jogi garanciákkal jobban alátámasztott, gondosabban kidolgozott eljárásban fusson neki a piacélénkítésnek.
A pályázat másik három frekvenciablokkot is tartalmaz. A B jelű a régi 450 MHz-es rádiótelefonok által használt spektrum, amin ma gazdaságosan lehet mobilinternet-szolgáltatást nyújtani, például kistelepüléseken. További három csomag pedig (C, D, E) 26 GHz-es frekvenciákat tartalmaz, amellyel távközlési cégek infrastruktúrát üzemeltethetnek. Értesüléseink szerint jó esély van arra, hogy ezekben nyertest is hirdetnek.
Újszerű üzleti modellek
Információink szerint mind a Dreamcom, mind a Mobinet újszerű üzleti modellel pályázott: a saját szolgáltatás mellett virtuális szolgáltatóknak, MVNO-knak adnák bérbe a hálózatukat. Ez lehet bank, áruházlánc, esetleg helyi kábeltelevíziós cég, amely már nyújt vonalas telefonszolgáltatást, és termékkörüket így kiegészíthetnék mobillal is. Értékesítési csatornáiknak köszönhetően gazdaságosan tudják elérni a kisebb jövedelmű, mobillal nem rendelkező réteget.
Innovatív lehetőségek
Frank Klausz, az AT Kearney vezetője azt hangsúlyozza: a válság idején egy új mobilinfrastruktúrán érdemes újszerű szolgáltatásokat piacra vezetni és kipróbálni: ilyen lehet a mobiljáték vagy épp a mobil-szerencsejáték, amely óriási bevételt hozhat, miközben üzemeltetése olcsóbb a hagyományos szerencsjátékok költségeihez képest.
|
belépés |
segítség |
alkalmazások |
RSS |
előfizetés |
akciók
Nol.hu |
NolBlog |
NolTV |
Hírmátrix |
NolRandi
Címlap |
Belföld |
Külföld |
Gazdaság |
Kultúra |
Vélemény |
Sport |
Tud/Tech |
Noller |
Mozaik |
A Lap 
NolTwitter |
Megtanuljuk használni a telefont