Egyre hevesebb bírálatok érik azt a Magyar Bálint oktatási miniszter idején kialakított rendszert, amely a roma és nem roma gyerekek közös tanítását tűzte ki célul, szaknyelven: az integrált oktatást. Mind több politikus hangoztatja, hogy ennek így nincs értelme, hiszen a cigány gyerek visszahúzza társait. Hogy az integrált rendszer nem veszi figyelembe a kulturális és a társadalmi pozíciók különbözőségéből fakadó ellentéteket. Ők azt javasolják, hogy a cigány gyerekeket inkább külön oktatásban kellene részesíteni, esetleg eltérő módszerrel.

Az elmúlt években napvilágot látott azonban egy kutatás (Kézdi-Surányi), amely kimutatta, hogy az integráció nem rontja a nem hátrányos helyzetű tanulók eredményeit. Megállapítja, hogy az integrált osztályokban tanulók énképe és önbizalma erősebb, szociális hatékonysága jobb, könnyebben beilleszkednek, ritkábban részesítik előnyben a társadalom hierarchizáltságát, gondolkodásuk kevésbé előítéletes.

A másik gyakran hallható kritika a „rideg integrációról” vagy „erőltetett integrációról” szól. Akik ezt hangoztatják, azt kifogásolják, hogy az állam egybetereli az eltérő környezetből érkező gyerekeket, de sem pénzt, sem eszközöket nem biztosít arra, hogy az iskolák esélyt is adjanak a hátrányos helyzetű gyerekeknek.

Az oktatási tárca háttérintézménye, az Educatio Nonprofit Kft. és a szakminisztérium esélyegyenlőségi főigazgatósága azonban már 2004 óta ad szakmai hátteret ad azoknak az iskoláknak, amelyek integráltan oktatnak. A program sikere vitathatatlan. Az Educatio oktatás-fejlesztési programjai mára 75 ezer halmozottan hátrányos helyzetű és a velük tanuló csaknem 150 ezer nem hátrányos helyzetű gyermeket érnek el. Olyan módszertani továbbképzéseket fejlesztettek ki és adnak ingyen az iskoláknak, amelyek korábban csak néhány alternatív intézményben voltak elérhetők. A módszertan tanredbe építését mentori szolgáltatással támogatják. Mára már a magyarországi iskolák negyede folytat integráló gyakorlatot.

Az Educatio, illetve annak elődje, a Sulinova 2006-ban egy életpálya-kutatást indított akkori 8. osztályosok körében. A jelenleg is tartó kutatás tízezer fiatalt érint, köztük halmozottan hátrányos helyzetűeket, valamint úgynevezett SNI-seket (sajátos nevelési igényűeket), öszszességükben olyanokat, akik a korábbi kompetenciafelméréseken gyengén szerepeltek. A résztvevőknek most kellene a szakiskola, középiskola negyedik évfolyamába járniuk. Az előzetes adatokból látszik, hogy jelentős a lemorzsolódás, amely a 3. évfolyamnál ugrik meg. Ezt azzal magyarázzák, hogy a szakiskolákhoz tartozó jó minőségű gyakorlati helyszínek fizetősek, a szegények számára tehát elérhetetlenek. Ők rosszabb minőségű helyekre kerülnek, ahol a 16–17 éves fiatalok „elfelnőttesednek”, és kimaradnak az iskolából.

A szakiskoláig is hosszú út vezet. Az odakerülő gyerekek többnyire hátrányos helyzetű közegből érkeznek, és annak következményeit cipelik már az általános iskolában is. Szintén felmérések támasztják alá azt a tényt, hogy az ilyen fiatalok 6. osztályos korukban „veszítik el végképp a fonalat”, addig el-elbukdácsolnak, de a tananyag ettől kezdve követhetetlen számukra. Ezek a gyerekek nem rosszabb alapkészségűek az átlagosnál – máskülönben már a 6. osztályig sem jutnának el –, de addigra összeadódik hátrányos helyzetük valamennyi következménye, és együttesen leküzdhetetlenné válnak. E gyerekek hasonló sorsú társaikkal, legtöbbször rossz pedagógussal összezárva, „lepukkant” iskolákban tanulnak. Innen egyenes az út a szakiskolákba.

A minden mindennel összefügg elvét támasztja alá az, hogy azok a gyermekek, akiknek a szülei legalább tíz évig tartósan munkanélküliek, eleve csak hátránnyal érkezhetnek az iskolarendszerbe. Felmérések szerint (Kertesi-Kézdi) a szülők munkanélkülisége húsz százalékkal rontja a gyerek későbbi középiskolai továbbtanulási esélyeit. A nyomor, ha az oktatási rendszer nem képes közbeszólni, újraszüli önmagát.

Az Educatio vezetői szerint nincs más lehetőség, mint az integrált oktatás, valamint az esélyegyenlőség erőteljes érvényesítése. Ehhez tartozik, hogy a közoktatás-fejlesztési forrásokhoz az önkormányzatok csak akkor férhetnek hozzá, ha közoktatási esélyegyenlőségi tervet készítenek. A tervek elkészítését és végrehajtását az Educatio által kiképzett szakértők segítik azokon a településeken, ahol valamely iskolában a tanulók legalább negyven százaléka hátrányos helyzetű. A szakértőknek meg kell győződniük az intézkedések végrehajtásáról is.

Napjainkra már 1300 település készítette el a maga esélyegyenlőségi tervét, és több mint 1600 iskolában tanulnak a gyerekek integráltan.