Aalborg, Lékai tér
− Nyugtasson meg: ugye, szépet álmodott az éjjel?
− Ki kell ábrándítanom, jóformán nem is aludtam. Szobatársammal, Tatai Péterrel hajnal négyig beszélgettünk, forgolódtam az ágyban, képtelen voltam lehunyni a szemem. De ezen nem csodálkozom: minden izgalom ellenére csak-csak továbbjutottunk az Európa-bajnokság vitán felül legerősebb csoportjából.
− Hálásak is lehetnek a társak...
− A kézilabda csapatjáték, egyszer az egyiknek, máskor a másiknak megy jobban. Úgy gondolom, most is mindenki hozzátette a magáét a sikerhez, hálával tehát nem tartozunk egymásnak. Persze nem tagadom, nagyon örülök, hogy éppen ilyen fontos meccsen sikerült hét gólt lőnöm.
− Kimondja: élete meccsén?
− A válogatottban valószínűleg nem játszottam még ilyen jól. De az igazság az, hogy jelenlegi klubomban, a szlovén Celjében, vagy korábban odahaza, a Szegedben és a PLER-ben akadtak ennél kiegyensúlyozottabb teljesítményeim. Most a második félidőben becsúszott néhány hiba.
− Viszont a londoni olimpia után Aalborgban is az utolsó pillanatokban csúszott be a döntetlent érő Lékai-gól az izlandiak hálójába. Ellőtte, lesz, ami lesz, vagy ilyenkor bevillan a gondolat: vállaljam, ne vállaljam?
− Ezekben a szituációkban nincs idő a merengésre, mert már tized másodpercnyi vacillálás miatt is oda lehet a helyzet. A sportember ilyenkor nem gondolkozik, hanem ösztönösen elereszti a labdát. Biztos vagyok benne, hogy ha nem én állok ott, bármelyik csapattársam ugyanígy célzott és talált volna.
− Erről nem vagyok meggyőződve, de ugorjunk a norvégok elleni mérkőzésre: jó volt látni, hogy akad valaki a pályán, aki végigmosolyogja a kétszer félórát, miközben majd szétfeszíti az akarás. Egyetért, ha azt mondom, erre csak példásan egészséges lelkületű sportoló lehet képes?
− Inkább annyit mondok: tényleg jó kedvű srác vagyok, aki imád poénkodni, lazulni, ugyanakkor mindig komolyan veszi a feladatait. De csak annyira, hogy sosem feledkezik meg arról: a kézilabda mégiscsak játék. Ha állandóan az járna a fejemben, hogy úristen, mekkora a tét,mi lesz, ha mellé dobom, akkor sose sikerülne semmi.
− A középkezdés előtt mennyi esélyt adott a norvégok elleni pontszerzésre?
− Százszázalékig biztos voltam benne. Egyébként meggyőződésem: egyikünkben sem vetődött fel, hogy kikaphatunk.
− Nem is kaptak ki, így az első részcélt sikerült elérni: halálcsoport ide vagy oda, középdöntős lett a válogatott, és most Macedónia, Dánia meg Ausztria együttese vár rá. Három csapat, kétféle ellenfél?
− Így is mondhatjuk, hiszen a macedónok és az osztrákok ellen reális esélyünk van a győzelemre, míg az otthon játszó dánokkkal szemben, ismerjük el, nem sok.
− Ha most lehetősége volna aláírni az Eb végeredményét, milyen helyezést fogadna el jó szívvel?
− Az ötödik-hatodik helyet örömmel szignálnám. Úgy gondolom, a jelenlegi körülmények között az már bőven erőn felüli teljesítmény lenne.
− Pedig három „norvég” Lékaival akár a házigazdát is meg lehet verni...
− Szerintem négy is kevés lenne hozzá. Elképesztően erősek a dánok, olyanynyira, hogy ha most, a saját csarnokukban fölül tudnánk múlni őket, a siker alighanem bekerülne a magyar kézilabdasport legfényesebb diadalai közé. Arról nem beszélve, hogy azzal már az elődöntő kapujába jutnánk.
Ma Macedónia
Eredmények. C csoport (Aarhus): Lengyelország–Oroszország 24:22, Franciaország–Szerbia 31:28.
D csoport (Koppenhága): Horvátország–Svédország 25:24, Fehéroroszország–Montenegró 29:23.
A magyar válogatott mérkőzései a középdöntő I. csoportájában (Herning): Macedónia (ma, 16), Dánia (hétfő, 20.15), Ausztria (szerda, 18.15).
Az állás: 1. Spanyolország 4 pont (67:55), 2. Dánia 4 (62:50), 3. Macedónia 2, 4. Izland 1 (55:60), 5. Magyarország 1 (54:61), 6. Ausztria 0.
