Igaz, sokkal ritkábban, mint mások. A nemrégiben visszavonult játékos nem csupán az idehaza visszafogott népszerűségnek – egyáltalán: ismertségnek – örvendő sportág ideálja, hanem az indiai piac felfutásának szimbóluma is. A korábbi klasszist majd négymillió felhasználó követi a Twitteren, s csaknem tizenkétmillió rajongó olvassa a Facebookon. Az adatok ismeretében nem meglepő, hogy megannyi céghez köti szponzorációs szerződés. Miként az sem, hogy helyet kapott a Forbes magazinnak a legértékesebb sportmárkákat rangsoroló listáján: a sportolók mezőnyében a tizedik helyet szerezte meg. Ezzel a krikettezők körében nem tudott nyerni: megelőzte – a többi közt Cristiano Ronaldót, Lionel Messit és Usain Boltot is maga mögé utasító – Mahendra Singh Dhoni, az indiai válogatott csapatkapitánya.

Az ország fejlődő piaca régóta a befektetők célpontja az üzleti életben, s alighanem a sportbiznisz szereplőinek érdeklődése is mindinkább a több mind egymilliárd ember lakta India felé fordul. Hatalmas potenciál rejlik a térségben. A krikett Bajnokok Ligája a hasonló futballsorozat mintájára építkezik, s például a Mumbai Indians–Brisbane Heat találkozó éppúgy jelentős érdeklődésre tart számot a régióban, ahogyan a Leverkusen–Sahtyor Donyeck meccs Európában. Nem csoda, hogy a Manchester United már négy éve kivetette hálóját az országra, és Mumbaiban kávézót nyitott, ahol a klub ajándéktárgyait is árulják. Sőt az MU akkoriban kötött szponzorációs szerződést az indiai Bharti Airtel telekommunikációs céggel, miután az együttes találkozóit ötvenmilliónyian nézték az indiai televízióban.

Persze szó nincs arról, hogy a Forbes- lajstromot az ázsiai sportolók uralják, jelenlétük egyelőre inkább egzotikum. A csúcson ugyanis az amerikai profi ligák és a labdarúgás képviselői trónolnak.

Igaz, a csapatok „versenyében” meghökkentő a futball fölénye. A listavezető Real Madrid mellett további négy gárda (Manchester United, Barcelona, Bayern München, Arsenal) kap helyet a top 10-ben. A labdarúgáson kívül csupán az amerikaifutball és a baseball delegál tagot az elitbe.

Az NFL az események rangsorában vág vissza: a Super Bowl első helyét nem fenyegeti veszély, ami nem csoda, mivel a hirdetők a liga döntőjekor 3,75 millió dollárt fizetnek egy félperces reklámért. Ugyanakkor a képet árnyalja, hogy az esemény egynapos, azaz a csillagászati – majd félmilliárdos – bevétel koncentráltan érkezik a kasszába. Az olimpia, a labdarúgó Bajnokok Ligája, a futball-vb és -Eb más kávéház: az egy napra eső profit kisebb, ám nem minden nap rendeznek döntőt, így természetes, hogy alkalmanként kevesebb a haszon.

Tiger Woods üzleti eredményeit viszont sohasem kell elemezni. A golfozó – Roger Federer teniszezővel holtversenyben – vezeti a sportolók mezőnyét, s úgy tetszik, már semmi nem rengetheti meg uralmát. Néhány évvel ezelőtti magánéleti katasztrófája után több elemző is a brand bukását, a zseni bevételeinek jelentős csökkenését jósolta, ám a szurkolók ragaszkodása erősebb volt, mint azt sokan gondolták. Dermesztő adatok igazolják Woods elképesztő népszerűségét: ha a nagy versenyek utolsó napján még esélyes a győzelemre, a tévénézők száma olykor megduplázódik. Az pedig erősíti a bizniszt, hogy Woods új párja Lindsey Vonnolim piai bajnok alpesi síelő, aki szintén megannyi topcég üzleti partnere. Ügyfele például annak a sportszergyártó vállalatnak, amely előkelő helyen szerepel a kapcsolódó vállalkozások „bajnokságában”. E cégek ebben az évben jobban teljesítettek, mint a tévécsatornák, de nem árt megemlíteni: az ESPN televízió az idén hatmilliárd dollárt könyvelhetett el az előfizetői díjakból.

Nem a krikettközvetítések nyomán...